Na, ez most olyan keksz, amire nem mondhatom, hogy gyerekkorom meghatározó desszertje. Merthogy én nem szerettem. Nekem a vaníliás karika volt a favorit, a pilótáért egyáltalán nem rajongtam. Ez is egy olyan étel, amihez fel kellett nőnöm. Sok ilyen van, bár kevésbé meglepő módon a többi inkább a főzelékek táborába tartozik.
Emlékeim szerint a barátságunk a pilótával az első kóstolás után már meg is szakadt. A tömény vajas krém miatt. Ugyanez volt a bajom a téli fagyival is. Na, azzal végképp ki lehetett volna kergetni a világból. Nem is oly rég kóstoltam újra a pilótát, amikor golyókat készítettem belőle, és meglepődtem, hogy ízlik. Mondom, vagy felnőttem ehhez a barátsághoz, vagy más receptúra alapján dolgozik a gyártó.
Hozzávalók:
35 dkg liszt
5 dkg kukoricaliszt
(ettől lesz igazán keksz a keksz)
25 dkg vaj/margarin
15 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
csipet só
1 tk. vanília kivonat
2 M-es tojás sárgája
1,5 ek. kakópor
A krémhez:
1 tálba étcsokoládé
15 dkg vaj
3-4 ek. porcukor
1 dl tej/tejszín
1 tk. rum (opcionális)
Az elkészítésről a HahóPihe blogon olvashatsz!
