Így történt, hogy egy amúgy is fejet hasogatóan kánikulai napon délután ötkor már egyre szürreálisabb arccal ültünk a teraszon, főleg Léna és Oszi, akik a kóstolás dandárját végezték. Közben pedig körülöttünk lassan és határozottan úszni és ragadni kezdett minden a szétfröcskölődött italoktól.
A megfelelő technika
A szénsavasítást semmiképpen nem szerettem volna ásványvízzel megoldani, mivel az egyúttal hígítást is jelentett volna, az pedig nem volt cél. Egyértelmű volt tehát, hogy szódásszifonhoz kell nyúlnunk, ez pedig eleinte nem is tűnt különösebben nehéznek, csak hát aztán gondolkodóba estem. Kicsit körbekérdeztem, kinek mi a javaslata: volt, aki azt mondta, eszünkbe ne jusson alkoholt tölteni bele, mások úgy gondolták, hogy éppenséggel lehet, csak semmi értelme. Engem meg nem hagyott nyugodni, hogy fel fogunk-e robbanni vagy sem.
Hát végül nem robbantunk fel, és jelentem, nagyon is lehet akár kis mennyiségű alkoholt is szénsavval kezelni, csak megfelelő technika kell hozzá. Az italok nagy részéből eleve féldeciset vettünk, szóval rezgett a léc, hogyan lesz ebből buborék.
A titok a rázásban van. Kevesebb folyadéknál kevesebb lesz a szénsav is, ez viszont kiválóan ellensúlyozható azzal, ha egyszerűen jól megrázzuk a patron felcsavarása után az üveget, és csak ezután töltjük ki belőle a cuccot. Kis időbe telt, mire erre ráéreztünk, és a művelet egyébként jó eséllyel szivárgással is jár, de az utolsó kortyok eleve erősen fröcsögve távoznak a pohárba (és kicsit mellé is), szóval ennyi belefért.
Whisky: nincs nagy áttörés
Whiskyvel kezdtünk. Azt szokás szódával is inni, mint a vodkát, úgyhogy talán nagy baj nem lehet belőle, gondoltuk. Igaz, számítottunk rá, hogy kissé más lesz a végeredmény, mint a megszokott. Látványra először nem is történt semmi, arra jutottunk, hogy ennyi erővel akár szívószállal is fújhattuk volna bele a levegőt, szóval rázással futottunk neki újra, majd szó szerint jeget vakartunk le a patronról. “Aki nem szereti a whiskyt, az ne igyon ilyet se” – jutottunk a konklúzióra. Kicsit elvett a szénsav az ital töménységéből, de nagy áttörést nem tapasztaltunk, erre biztosan nem fogunk rászokni.
Pálinka: “Alattomos dolog ez…”
Szederpálinka következett, rázás közben erős szivárgással küzdöttünk, de azért az üvegben is maradt hasznos anyag, ami pedig kijött a pohárba, az állati jól nézett ki. Furcsa módon viszont a folyadék egy része köddé vált. “Enyhébb, mint a pálinka, ami jó, mert nem szeretem a kerítésszaggatókat. Azok csak ölnek.” “Alattomos dolog ez, mert simán sokat meg tudsz belőle inni.” Aki nem bírja a tömény pálinkával járó, torokkaparó érzést, az valószínű, hogy szeretné ezt, ha elé raknák.
Gin: “Na, ez nem volt jó”
A sikeren felbuzdulva a gint már a szénsav mellett tömény málnaszörppel is kevertük. A szagláspróbán azonnal átment, mert amellett, hogy iszonyú jól nézett ki, az illatáért is odavoltunk. Ízre viszont, hát, megosztó volt. “Na, ez nem volt jó.” “Sokat nem húznék le belőle, de nekem ízlett. Tömény, hígítani kellene kicsit.” Szóval, ha szénsav és tömény szörp mellett némi vizet is adtunk volna hozzá, akkor talán még rá is jártunk volna. Így azért inkább vártuk a következőt.
Unicum: lightosabb nem lett, de jobb igen
Na jó, az Unicumtól féltünk. Tudtuk, hogy itt már komoly aggódnivalónk van. Látványra simán el lehetett volna adni kólaként vagy barna sörként is, és az ízének sem lett rosszat: “Gyűlölöm ezt az italt, de jót tesz neki a szénsav.” “Teste lett az italnak.” Túl elkötelezett senki nem lett, de nagyjából egyetértettünk abban, hogy így kedvelhetővé válik az Unicum azoknak, akik amúgy nem rajongói. Lightosabb nem lett, ellentétben mondjuk a pálinkával.
Martini: “Vigyázz, tényleg jó!”
Ezen a ponton talán nem lényegtelen megjegyezni, hogy bár mindegyik körből fejenként csak egy korty fogyott, azért erősen nekiálltunk közben a víznek és a pogácsának is. Főleg persze azok, akik igazán hősiesen nyomták a tesztet. Egyértelműen a Martini jött ki győztesen a kísérletből, amit lazításként ékeltünk középre, természetesen ehhez ismét adva némi szörpöt. És hát az eredmény: nagybetűs Igen! Ebből kifejezetten sajnáltuk, hogy nem volt több: “Ez nagyon jó”, “Maradt még?”, “Ezt így, szörppel bármikor, azonnal, nagy tételben kérem.” “Vigyázz, tényleg jó, főleg így, a habbal.” Erősen elgondolkoztunk, hogy ezzel fesztiválokon is kellene kezdenünk valamit, de minimum levédetni gyorsan.
Jägermeister: “Még annál is rosszabb, mint hittem”
A Martini okozta felüdülés után keményen belenyúltunk a Jägerbe. Borzasztó jól nézett ki egyébként, akkora habot növesztett, ami minden korábbit vitt, de ez csak a látszat. “Ez rosszabb lett. Még annál is rosszabb, mint amit hittem.” “Ha ebből meg kéne innom egy felest, akkor mindegy, hogy ettem-e előtte vagy sem, de lenne benne répa.” “Kanalas orvosság, ami a bubik miatt még csíp is.” Nem szokunk rá, az biztos.
Futottak még: vegyes az eredmény
Az ismertebb fajták mellett a névtelent és a kommerszet sem hagyhattuk ki. Azt hittük, a gyötrelem percei kezdődnek el.“Undorító ez az egész.”, “Uh, de rossz a szaga.” Valahogy így indult a soha-korábban-nem-hallott-nevű gyomorkeserű kóstolása, de aztán meglepődtünk, mert “karácsony íze” volt. Igaz, ez sokkal inkább volt köszönhető az ánizsos fűszerezésnek, mint a buboréknak. A szilva ízesítésű vodka is majdnem hajrázni tudott. Először ugyanis azt hittük, hogy jó. De gyorsan rájöttünk, hogy mégse. Persze mit is vártunk volna egy “százforintos féldekástól”?
Kávélikőr: először gyönyörű, aztán meg…
Valójában egész idő alatt mindannyian ezt vártuk a legjobban. Hogy egy kávélikőrt nézzünk meg szénsavval. A legdermesztőbb eredményre voltunk felkészülve, a bizarrságok megkoronázásának szántuk. Közben, talán a már elfogyasztott alkohol hatására, bizakodás is kezdődött, főleg mivel szénsav nélkül kóstolva meglehetősen finom volt az ital. És ez még hagyján, mert akkora, de akkora habja lett, hogy legszívesebben azonnal fejest ugrottam volna bele.
Na de az íze már egészen megosztónak bizonyult! Volt, akinek ízlett, de más szerint savanyú lett a szénsavtól. A fiúk szerint a végeredmény könnyű, és megközelíti a buborékos pálinka élményét, női fronton viszont keményen elvérzett. A krémessége lett egyébként a veszte látványra: amilyen gusztusosan nézett ki kezdetben, annyira kiábrándító volt a kicsapódott hordalék, ami a pohár falára tapadt.
Az ítélet
Szénsavasítani csodálatos. Csak valójában meglehetősen sok ragaccsal, macerával és patronnal jár. Kilenc italt próbáltunk ki négyen. Az igazi hős Léna és Oszi volt, akik mindegyikbe becsülettel belekósoltak. Fotózás közben Dani is bele-beletesztelt a holmikba, én pedig, bevallom, többet figyeltem, mint ittam.
Vitán felüli győztes az édes Martini, amit bármikor érdemes újra megcsinálni. Egészen jó kört futott a pálinka is, a Jägeren viszont, úgy látszik, jobb nem variálni. Szépségversenyt garantáltan megnyer bármelyik krémlikőr, ami a habosítást illeti, ugyanazzal a lendülettel pedig el is kell tüntetni a poharat utána, mert ami a falára csapódik, az végtelenül hervasztó.
A kísérlet célja és kivitelezése persze a terv szerint sem volt túl tudományos, az ítélet is több italnál megoszlott. De ha valaki sokszemélyes kerti bulit tart, akkor bőven megéri belevágni, elvégre akkor a ragacsos műanyagasztal és a könyékig kicsorduló alkohol is belefér.
