Kívülről nézve könnyű azt gondolni, hogy az újságíróknál mindennapos dolog az ingyenebéd a sajtótájékoztatókon. Az igazság az, ahogy a szállóige is mondja, hogy ingyenebéd nincsen, és ha valaki csak úgy odaállít morzsázgatni, azt nem ingyenebédnek hívják, hanem pofátlanságnak. Nem is járok túlzottan gyakran sajtóeseményekre, amikor viszont megláttam a Nespresso meghívójában a latte art kulcsszavakat, éreztem, hogy megint itt az idő.
Azt a Picasso kalandjai óta tudjuk, hogy a művészi véna sokféle formában nyilvánulhat meg.
Az elmúlt egy-két évben hullámokban söprik végig az internetet a művészi tejhab-dekorációk, és nemcsak egyre több jó baristánk, de nemzetközi színvonalon alkotó magyar kávéművészünk is van, a világbajnoki bronzérmes Juhász Edit. Merthogy ebben a műfajban is lehet versenyezni a barista-világbajnokságon.
Itt olvashatod el az interjúnkat Edittel – fotó: Michael Park
Latte art a netről
De még elég sok mindent lehet, és amíg a különböző habokat, tejeket és tejpótolókat kóstoltuk a sajtóeseményen, körülnéztem a neten:
Mielőtt bárki nekiállna gyakorolni a habbal, érdemes tisztázni, milyen tejet használjunk hozzá, és hogyan habosítsuk.
- Tejből a minél zsírosabb a jó, annál jobb lesz a hab állaga, és annál finomabb.
- Érdemes hideg tejjel indítani.
- A vízgőzzel készült tejhab a tartása miatt sokkal alkalmasabb erre a célra, és elég komoly művészet elkészíteni a harmadik hullámos kávétrend kívánalmainak megfelelően. Bár a mechanikusan habosított tej krémesebb, nagyobbak benne a buborékok, a művészkedéshez kevésbé javasolt. Az utóbbit inkább a cappuccinónk tetején kellene látnunk. Mi mégis ezt használtuk, és nem volt nagy baj belőle.
- Ha kész a hab, lötyböljük kicsit körbe, rázogassuk meg – anélkül, hogy kiöntenénk –, hogy a nagyobb buborékok kipukkanjanak benne.
- Laktózallergiásoknak is készíthetünk művészi habos kávét, csak szójatejet vegyünk hozzá. Bár a mandulatej, a zabtej és a rizstej is finomabb, a szójatej az egyetlen, ami habosítható a fehérjetartalmának köszönhetően.
Elindult a kísérletezés
Akkor próbáljuk meg. Miután a legtöbb meghívott elment, megnyitottuk az amatőr latte art workshopot. Nagy Zsolt kávészakértő sem hivatásos kávéművész, de egész magasra tette a lécet.
Polipnak indult, de csészéből kimászó szellem lett:
Valami lehetett a levegőben, mondjuk a halloween, mert a második is kísértetesre sikerült. Nem olyan könnyű ugyanis épp olyan méretű és alakú fehér tejhabszigetet önteni a presszókávé tetejére, amilyet az ember eltervez.
Nyilván nekem sem sikerült elsőre:
Fogjuk rá, hogy egy tappancs:
Ebből mi legyen? Nyuszi? Nem, Miki egér! A kávészakértő kezében látható fogorvosi eszközre emlékeztető szerszám a kávéművészet egyik hivatalos kelléke.
Mackót akartam, és többen felismerték:
Egész jó alapot sikerült önteni:
Kávéd jött:
Kellett bele egy csomó hashtag is:
A maci kicsivel később, túlsminkelve, kicsikét megroskadt habbal:
Az öntéses technika mellett megkülönböztetik a rajzolásos technikát. Ehhez például kávéport, szirupokat lehet használni, de aki fáklyával menne a cappuccinónak, az cukrot is égethet a tetejére, és ott a tejhab erre is. Ez egy emailkukacos kávé lett volna, ha nem süllyed el folyton a közepe. Itt már elfáradt a hab.
Megmentettem:
Mi ebből a tanulság?
Azon kívül, hogy nem csak a kádban irtó jó szórakozás habbal művészkedni, és hogy a kávéval is érdemes játszani, az égvilágon semmi.
