A Cafeblog bloggere, Csak a Puffin – igazi nevén Kis-Varga Judit – szuper eredményekkel végzett a Goldenblog gasztrolistájában. Ám nem csak ő hozott trófeát a gasztro kategóriából, több cafeblogger is feltűnik a legjobbak listájában. A közönségszavazáson a bögrés sütijeiről híres Rupáner konyha a második, a gyönyörű tortáival taroló Nassolda a hatodik, a ropogtatni valókban verhetetlen Konyhalál pedig a nyolcadik lett. A zsűri szavazásán Csak a Puffinon kívül a halas receptek koronázatlan királya, a Tarka Bárka is bekerült a legjobb tíz közé, elvitte a negyedik helyezést. Most azonban nézzük meg, hogy ki áll a Csak a Puffin blog mögött.
Ha egy menüt kellene választanod, akkor mit tennél most elénk?
Paradicsomleves, citromos pulykanyárs és túróruditorta lenne az asztalon.
Hogyan lettél gasztroblogger?
2007 áprilisában indult a blogom, miután láttam egy tévéműsort az akkoriban újdonságnak számító gasztroblogokról. Akkor jöttem rá, hogy ezeken a blogokon ugyanazt csinálják a bloggerek, amit én papíron: sütnek-főznek, lefotózzák az ételt, és a jó recepteket leírják. A műsor után rákerestem egy-két magyar gasztroblogra, kicsit megnézegettem őket, aztán gondoltam egyet, és én is elindítottam a sajátomat. Ez még nagyon a legeleje volt, alig olvastak páran, inkább az volt jellemző, hogy mi, gasztrobloggerek olvastuk lelkesen egymás blogjait, kommenteltünk, összejártunk.
Az egész azzal változott meg, hogy 2010 tavaszán elindítottam a blog Facebook-oldalát is, ahol aztán egy szuper közösség alakult ki, ami egyre jobban motivált is, hogy csináljam, folytassam tovább, és próbáljak fejlődni – nemcsak a receptek, hanem a fotózás, blogdizájn, és úgy általában az egész blogolás terén. Sikerült megtalálnom a saját stílusomat, és egy nagyon klassz, lojális társaság alakult ki, akik közül sokan azzal kezdik a napot, hogy megnézik, van-e valami újdonság a blogon, jobban ismerik a receptjeimet, mint én magam, és akkor is idejönnek, ha csak jó kedvre akarnak derülni. Mostanra pedig eljutottam odáig, hogy szép fotóim és jól használható, követhető receptjeim legyenek, amikhez nem kell óriási rutin, nem kellenek hozzá elérhetetlen hozzávalók, hanem egyszerűen elkészíthetők, és tényleg olyanok is lesznek, mint a képeimen. Ez szerintem mind benne van a mostani sikerben.
Paradicsomleves sajtos kiflivel
Jó, ha tudjátok, hogy semmi, de semmi köze nincs a menzás, betűtésztás paradicsomleveshez. Akár szeretitek azt, akár nem, ez tény.
Hozzávalók:
- 2 fej kisebb vöröshagyma
- 2-4 gerezd fokhagyma (tehát 3)
- 3 ek olaj
- 2 közepes krumpli
- 8 db paradicsom
- 1 ek friss, apróra vágott bazsalikom
- só, bors
- kifli, bagett
- reszelt sajt
Mindig szerettél főzni?
Egyáltalán nem, bár anyukám rendszeresen főzött és finomakat sütött, engem nem nagyon lehetett beterelni a konyhába gyerekkoromban. Inkább tanultam, a bátyám fiús dolgait utánoztam, barátokkal voltam, csináltam mindent, csak épp nem sütöttem tízévesen muffinokat. Még akkor sem nagyon izgatott a főzés, amikor egyetem alatt kollégista voltam. Inkább hoztunk otthonról két napra való ennivalót, vagy ettünk a menzán.
Akkor változott meg a dolog, amikor egyetem alatt külföldön éltünk egy évig az akkor még barátommal, aki azóta a férjem lett. Ott már kénytelen voltam főzni néha, de onnantól vettem komolyan, amikor itthon elkezdtük a nagybetűs Felnőtt Életünket, önállóan, saját lakásban, saját, tiszta konyhában. A siker mindig nagyon motivált, úgyhogy ha nagyon ízlett egy süti, akkor már gondolkodtam is, hogy mi legyen a következő, és így szép lassan én is belerázódtam a sütés-főzésbe. Amikor aztán elindult a blog, onnantól már nem volt megállás.
Könnyű megcsinálni, nem kell hozzá semmi spéci, viszont mégis különleges egy picit.
Hozzávalók:
- 1 kg darált pulykahús (mi ettük már sertésből is)
- maréknyi petrezselyem
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 fej vöröshagyma
- 1 piros kaliforniai paprika
- 1 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- só, bors
A magánéletben mi a foglalkozásod, a gasztrobloggerségből élsz?
A budapesti Közgázon végeztem, majd maradtam is az egyetemen pár évig, és európai uniós kutatási projektekben vettem részt, de 2009-ben úgy döntöttünk, hogy elköltözünk Balatonfüredre, és akkor teljesen új irányt vett az életünk. Azóta sok minden történt, létrehoztunk egy webáruházat, abba segítek be, amikor tudok, bár most egyébként még itthon vagyok a kisfiunkkal, Brúnóval. Egy ideje vannak már a gasztrobloggerségből adódó kisebb-nagyobb munkáim, de (még) nem ebből élek.
A családon kísérletezel a receptekkel? Mindent meg is esztek? Nem hizlaló így a gasztrobloggerség?
Mindent itthon készítek és fotózok, csak olyan receptek vannak a blogon, amiket kipróbáltunk, tehát igen, az ételek nagy részét meg is esszük. Soha nem csinálok nagy adagokat, a torták, sütik mindig kis adagban készülnek, ha mégis marad, akkor pedig elajándékozom. Inkább csinálok három különböző kekszet, mint egy kekszből három tepsire való adagot. Így túlélhető a gasztrobloggerség is anélkül, hogy felhizlalnám a családot.
A legjobb és leggyorsabb túróruditorta
Ízre hozza a klasszikus túróruditorta ízét, nem is az az újdonság benne, hanem a csokidarabkák. Benne a túróban. Mennyei.
Hozzávalók (18 cm átmérőjű tortaformához):
A túrós részhez:
- 50 dkg túró
- 2 dl tejszín
- 5 dkg cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 csomag Dr. Oetker zselatinfix
- 10 dkg étcsoki
Milyen sikereket értél már el a gasztrovonalon?
Az egyik első nagyobb sikerem az volt, amikor 2011-ben felkértek, hogy készítsek a Dining Guide Food show-jára 500 adag sütit – az nagy kihívás volt, és örültem, hogy el mertem vállalni és sikerült is teljesítenem. Többször voltam a top 10 környékén a Goldenblogon, de ez a mostani a legjobb helyezésem. Az is nagyon jó érzés és sikernek élem meg, hogy egy évig a dívány.hu, majd lassan másfél éve az NLCafé gasztrorovatában jelennek meg rendszeresen receptjeim, a Cafeblog VIP bloggere vagyok, és volt néhány megjelenésem a print sajtóban is. Készítettem már recepteket cégek megbízásából is, és nagyon örülök, hogy szeretnek velem dolgozni, mert így én is sok olyan receptet és ételt is kipróbálok, amit egyébként valószínűleg soha nem készítettem volna el.
A legnagyobb siker mégis az, hogy az olvasók megbíznak bennem és a receptjeimben. Hogy 15 éves lányok a blogomból tanulnak meg sütni, vagy hogy sok családban hivatkozási alap a “puffinsüti”, vagy hogy ha szülinap, vagy bármilyen alkalom van, és süti kell, akkor nálam kezdik a keresgélést, és ahogy mondják, “soha nem csalódnak”. Ez azért nagyon-nagyon jó érzés.
A napjaid a blog szellemében a főzésről szólnak?
A napom a kisfiunk köré épül, most kezdi az ovit, így az ő kis napi programjához igazodok én is. Amikor ő oviban van, alszik vagy a nagyszülőknél van, vagy a férjem tud vele lenni, akkor tudom leginkább a gasztrós dolgaimat is elvégezni. Általában tömbösíteni szoktam a sütős-főzős feladataimat, és egyszerre készítek el 5-6 dolgot. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy van egy nap, amikor összeírom, mi mindent kell készítenem, kitalálom, hogy milyen receptek legyenek pontosan, ehhez bevásárolok, és aztán este/másnap elkészítem az ételeket. Ahhoz, hogy fotózni is tudjak, még délelőtt el kell készülnöm, mert olyankor jók a fények. Amikor aztán megint van időm, akkor leírom a recepteket, kiválogatom, megszerkesztem a fotókat, leadom a recepteket, írom a blogot.
Melyik volt az a recept, amit csak sokadszorra sikerült megcsinálni?
Nem szoktam nagyon sok esélyt adni a recepteknek. Ha kétszer nem sikerül, akkor általában hagyom, van még annyi más recept is, amit ki akarok próbálni.
Melyik a kedvenc recepted, amit a legtöbbször elkészítettél?
A túróruditorta biztos, hogy nagy favorit, és rengetegszer készítettem már, de szerintem a málnás cheesecake brownie is dobogós, és nagyon sokféle táblás csokit is csináltam már, azokat is nagyon-nagyon szeretem. Ha nemcsak édességekben gondolkodunk, akkor a kecskesajtos-pesztós-paradicsomos lepény, a chili con carne és a kedvenc paradicsomlevesünk kerül a top 3-ba.
Karácsonyra csupa gasztroajándékot kapnak tőled az ismerőseid? Vagy ez olyan, mint hogy a cipésznek lyukas a cipője, és inkább már nem is állsz a tűzhely mellé, hacsak nem muszáj?
Szívesen sütök-főzök karácsonykor is, és gasztroajándékokat is szoktam készíteni, de nem nagy mennyiségben. Mikulás-csomagba, barátoknak, ismerősöknek szoktam inkább gasztroajándékot adni, családtagoknak nem igazán. Talán majd idén, ha Brúnóval sütünk valamit.
Mik a terveid a jövőre nézve: tévéműsor, receptkönyv, étterem?
Egy receptkönyv jó lenne, szívesen dolgoznék még többször magazinoknak, cégeknek, és ha úgy alakul, szívesen foglalkoznék ezzel főállásban. A legnagyobb álmom, amit idén el is kezdtem építgetni, az az, hogy valahogy összekapcsolódjon a gasztrobloggerség a másik nagy szerelmemmel, az utazással.