Gyerekek, akik sokkal válogatósabbak, mint a tiéd

Kevés szülő van, aki megúszná a válogatós gyerek nevű rémet. A környezetemben mindenkinek a gyermeke átesett valamilyen fokú finnyáskodáson, amikor az egyik nap még szereti például a tejbegrízt, a másik nap viszont már éktelen bömbölésbe kezd tőle. Nehéz eligazodni ilyenkor a gyerekeinken, ha pedig a válogatósság olyan nagy mértéket ölt már, akkor egyenesen aggódni kezdünk a testi épségükért.

Rá kellett ébrednem, hogy a képeken látható gyerekekhez képest az enyémek csupán a matyóhímzés kategóriába esnek az étellel kapcsolatos finnyogásukkal. Nálunk maximum odáig megy el a kisebbik lányom, hogy nem szabad neki elárulni, hogy van hagyma az ételben, különben nem eszi meg. A nagyobbik lányom pedig még egyszerűbb eset, ő csupán semmit sem vesz a szájába, ami látott zöldborsót, akár csak messziről is. Cserébe a kicsinek meg kedvence ugyanez a zöldborsó, úgyhogy valaki biztos éhen marad a mi asztalunknál néhanapján.

Egyébként pont ezzel a ételek közötti válogatással én szinte szigorúnak vagyok mondható, mert nem kapnak mást, nincs külön főzőcske azért, mert nekik épp nem tetszik az étel színe, szaga, állaga, mibenléte, hanem bizony nem esznek, ha fújjognak. A hagymát azért szorgosan letagadom – minek gerjeszteni a feszültséget feleslegesen –, így nálunk a pörkölt sosem ismerte a dinsztelt hagymát és még a francia hagymaleves sem az, aminek látszik.

Az alábbi gyerekek szülei szemmel láthatóan beadták a derekukat a béke kedvéért – no, meg azért, mert valószínűleg féltek tőle, hogy másképp éhen hal egyetlen szemük fénye.

Julia vagyok, és holnap minden ételt utálni fogok, amit ma szeretek.

Andrew vagyok, és előszeretettel kapok idegrohamot, ha nem “fekete gofrit” tálalsz elém. Ez annyit jelent, hogy anyának kétszer kell megsütnie a gofrit. Ne kérdezd, miért, ő sem érti.

Gabe a nevem, és hozzá sem nyúlok a rántottámhoz, hacsak ki nem írod mellé a nevemet ketchuppal.

Riley a nevem, és ha meglátok egy csemegeuborkát bárhol a tányérom közelében, nem fogom megenni az előttem lévő ételt.

Saab vagyok, és úgy döntöttem, hogy csak és kizárólag a fehér színű ételek alkalmasak emberi fogyasztásra.

Chase vagyok, és nem eszem meg a kukoricát, csak ha egyben van.

Avának hívnak, és szeretem a sósmogyorót, de igazából csak lenyalom róla mindig a sót, a mogyorót pedig kis halmokba köpködöm szerteszét.

A nevem Josie, és nem vagyok hajlandó semmit sem megenni, ami nem tocsog a ranch öntettől.

Atlee a nevem, és szeretem a vajas pirítóst, de csak akkor, ha nem látom, ahogy ráteszed a vajat a kenyérre. A kamrában, a kertben vagy egy másik szobában kell megkenned vajjal, különben nem eszem meg. És ne is jusson eszedbe, hogy vaj nélkül akarom enni a pirítóst, mert nem. Kifejezetten jó vajasan szeretem.

Henry vagyok, és boldogan megeszem a disznóhúst, egészen addig, amíg csirkének hívod.

Penny vagyok, és semmit sem vagyok hajlandó megenni, csak amit a kutya már letesztelt.

Lexinek hívnak, és szájzárat kapok, ha szószt látok, kivéve, ha cukormáznak hívod. A tésztát így cukormázzal szeretem.