Kevesen tudják, de a nagymamám többek közt egy volt államfőnek főzött-sütött. És ha más nem is, ő kitanulta pár évtized alatt, hogy miben mit és hogyan lehet jót sütni-főzni. Az sem titok, hogy én tőle tanultam jó sok mindent, amit most időnként ide firkantok. (Ja, és ma van a nagymamám szülinapja, ma lenne kereken 90 éves.)
A serpenyőnek sok típusa van. Annak idején voltak a cserép-, a vasedények (a bolt is, ami Vasedény névre hallgatott, ugyebár, ismerős sokunknak?!), aztán a modern kor felé haladva jöttek az öntvények, az alumínium, a teflon, a kerámia, a porcelán, a… ki tudja, milyen bevonat, külső-belső mag, üveg- és gyémántszálas és nagyjából a ’80-as évek végétől megtanultuk, hogy bármit el lehet adni nekünk, ha azt mondják rá, hogy márpedig ez olyan maggal és külső burkolattal és csúszásmentes és nagyon szuper dologgal van kombinálva, hogy ennél jobbat még a Köbüki sem tudott volna transzformálni nekünk – még akkor sem, ha kinyitottuk volna az ablakot neki.
A folytatásért kattints Bopci caféblogjára!
