Ezért inkább rajtunk keresztül szeretett volna kikanyarodni, amit mi nem tartottunk jó ötletnek, ezért inkább beletolattunk a mögöttünk lévő autóba, ami egyébként úgy nézett ki mintha hátrébb lenne, de hát nem úgy volt… Viszont szerencsére sem nekünk, sem az autóknak nem lett baja, és ez a lényeg!
Néhány órával később már teljesen jól ment minden, igazából a délelőttöm nagyon-nagyon szuper volt, nemcsak azért, mert sütiket fotóztunk, hanem azért is, mert megtudtam, hogy bár abszolúte semmi érzékem nincs a modellkedéshez, mégis tök jó fotókat lehet rólam csinálni, ha igazán szuper a fotós!
A péntek délután és a szombati nap aztán ismét az autó körül forgott, na meg a kisebbik unokaöcsém körül, aki itt “nyaralt” egy napot. Nagyon édes gyerek, igazi mosolygyár, most már csacsog is rendesen, bár a szülők elfelejtettek mellékelni szótárt hozzá, így nem igazán értettük hogy mit mond, viszont nagyon jó fej, és egész jól tolerálta ezt. Az idő nagy részében anyukámat szórakoztatta, de azért kuktáskodott nekem is egy kicsit: segített összeállítani egy pohárdesszertet, amire igazából azért volt szükség, hogy belé tudjunk tölteni egy kis kaját, mert ez valahogy most nem annyira ment, pedig igazán nagyevő hírében áll a srác. Az együtt készített desszert megtette a hatását, ebből azért kanalazott rendesen.
A folytatásért kattints a Sweet home caféblogra!
