Bár emlékszem, mikor a gimiből kiszabadulva Angliába költöztem egy időre, a fogadó családnál két pofára nyomtam be a nálunk akkor még borsos áron kapható szeletelt toast kenyeret. Ők meg csak néztek, hogy pedig direkt miattam szereztek be kovászos fehér kenyeret, de hát nekem az volt a megszokott, az unalmas.
Így vannak a gyerekeim a bolti felfújt, adalékanyagokkal teletömött péksütikkel. Én meg akkor sem vagyok hajlandó (na, jó, néha egyet-egyet) nagy mennyiségben ott vásárolni, inkább fordítok rá egy kis időt.
Ebből az okból készültek a sonkás, kolbászos csónakok, a Graham-zsemle vagy a szendvicskenyér.
A folytatásért és a sajtos stangli receptjéért kattints A tetovált lány konyhája caféblogra!
