Alapja állítólag tengerésztalálmány: a hosszú hajóutakon ugyanis nem lehetett sokáig frissen tartani az otthonról hozott kenyeret, így miután az kiszáradt, tengervízbe áztatták, és összekeverték a hajókonyha raktárában fellelhető alapanyagokkal.
Az eredeti recept sótlan, száraz kenyér, fehérborecet, extra szűz olívaolaj, só és frissen őrölt fekete bors felhasználását írja elő, ehhez egyes helyeken paradicsom-, ill. uborkaszeleteket és friss zöld fűszereket (bazsalikomot, petrezselyemzöldet, mentát) kevernek.
Toszkánában és Ubriában a vízbe áztatott kenyeret egészen apróra morzsolják, aminek következtében a végeredmény egy sűrű, szinte levesszerű fogássá alakul, Marche és Lazio környékén nagyobb, falatnyi darabokban hagyják, ezeket keverik össze az ecetes-olajos dresszinggel, valamint a zöldségekkel, s a panzanella így inkább tápláló, friss salátaként funkcionál.
A folytatásért kattints a Tavola in piazza caféblogra!
