Gasztro

Kitálalnak a gyorséttermek dolgozói

Talán annyira nem érint az alábbi poszt, mivel évente egy kezemen meg tudom számolni, hányszor térek be gyorsétterembe. A hamburger sem vonz, eszembe jut viszont róla az a történet, amely tiniként történt meg velem.

Egy hetet tölthettem Londonban kiskamaszként úgy, hogy akkoriban még Magyarországon nem volt ismert a fenti étteremlánc, vagy ha már jelen volt, én nem találkoztam a termékeivel azelőtt. Jómagam és a velem együtt turistáskodó osztálytársaim még a fejnyi nagy buciban feltálalt, csicsogós marhahús-hamburgerhez voltunk szocializálva, sok salátával meg uborkával és paradicsommal. Nyakon öntve annyi mustárral, hogy alig bírta. És Londonban úgy esett, hogy betértünk egy Burger Kingbe, kértünk sajtos hamburgert, majd amikor meghozták azokat a gyerektenyér méretű izéket, konkrétan visszavitettük a pincérlánnyal. Mondtuk neki, hogy mi NORMÁLIS hamburgert kérünk, ő meg nagyon nem értette, mi a bajunk – közölte, itt ez a normális.

A folytatásért kattints a Bouvet caféblogra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top