| A legnagyobb jóindulattal is középhaladó hobbiszakácsnak mondanám magam. Nagyképűség nélkül: simán megsütök omlósra és ropogósra egy kacsát, de a mai napig képes vagyok elrontani egy rántást, és a leveskészítést is mindig inkább édesanyámra bízom. De szeretek főzni, mert kikapcsol és kreatívkodhatok közben. Bernáth József receptjeit pedig imádom. Trendi, és mivel lépésről lépésre leírja és megmutatja, mit hogyan csináljak, arra inspirál, hogy megfőzzem. |
Bevásárlás
Este hat után rohantam el vásárolni pénteken. Időm már nem volt piacra menni, szóval maradt az egyik fővárosi legnagyobb hipermarket. Kaptam mindent, nyilván marhahúst, sajtot, lisztet, tojást nem volt nehéz találni.
Viszont a “gigaszupermega” áruházban nem volt friss zsálya ….
…és salottahagyma, vagyis mogyoróhagyma sem. Hagymából egyébként a recepthez többféle is kell, szóval improvizáltam. Nyilván a vöröshagymát és a fokhagymát meghagytam, de ahol három darab salottahagymára volt szükség, ott módosítottam. Majd később megtudjátok, mire…
A tészta
Gond nélkül szoktam pizzatésztát vagy Ferdinándhoz kelt tésztát csinálni, szóval azt gondoltam, hogy a friss házi tészta nem fog ki rajtam. Az alapanyagokat szinte szemre tökéletesen lehet adagolni, bár én használtam a kép alatti – tuti lemért – leírást is.
Aztán éreztem, hogy valami nem jó. Mert a gyúrásnál azt éreztem, hogy két M-es tojás ellenére sem áll össze a tésztám. Pedig nem használtam több lisztet. Szóval – és lehet, itt hibáztam – három tojással gyúrtam össze a lisztet.
Nem a legszebb, de elkészült.
Paradicsomblansírozás
Az előkészületek elején még nagyon haragudtam a séfre, amiért egy olyan receptet jelölt ki nekem, aminél folyton “vissza kell nyúlni” korábbi alapeljárásokhoz. Aztán rájöttem, hogy igazából ez tökéletes, mert beleég egy rutinfolyamat az életembe, és legközelebb már könyv nélkül is menni fog. A paradicsomleves receptje két ilyen alapeljáráshoz is visszatér. Az egyik a paradicsom blansírozása, amit szerintem egy hétéves gyerek is képes megcsinálni a képek alapján. Először a paradicsomok alját vágd be, két apró vágással.
Ha forr a víz, rakd bele az érett paradicsomokat 10 másodpercre, majd mehet a jeges vízbe. Ezután már könnyedén lejön a héja, és határozott mozdulattal kivágható a paradicsom magos része. Végül csak a kockázás marad. Gyerekjáték. Ha időmilliomos lennék, ez lehetne az új hobbim. A korrektség jegyében egyébként Bernáth József is leírja a könyvben, hogy a blansírozás kihagyható folyamat, ha valaki gyorsan szeretné elkészíteni a vacsorát.
Paradicsommártás
Szeretem, ha valami letisztult. A séf könyve az. Anélkül is simán adagolható az összes alapanyag, hogy elolvasnám a hozzávalók pontos leírását. Aki viszont igényli a leírást:
- 5 paradicsom (ezt blansíroztuk az előbb)
- 3 fej vöröshagyma
- 300 g paradicsompüré
- 15 g barna cukor
- 4 g finom só
- 35 g olívaolaj
- 6-7 gerezd fokhagyma
- 1 kis csokor kakukkfű
- 2 szál rozmaring
- 1,5 dl víz
Itt is négy fázisfotó segít a főzésben. Igazából pofonegyszerű. Először barnul a hagyma, aztán jön a felkockázott paradicsom, majd a fokhagyma, a cukor, a só, a paradicsompüré és a víz. Végül összekötöttem a fűszereket és ezzel együtt főztem a mártást. Nekem hiányzott kissé első olvasásra, hogy nem volt főzési idő. Viszont nem is kell. Mert tényleg elég annyit tudni, hogy addig kell főzni, amíg a paradicsomkockák szét nem főnek. Akkor már tökéletes.
Közben visszatértem a tésztaprojekthez, ugyanis a tészta minimum 20, maximum 30 percet pihenhet. Én itt kettőt is hibáztam. Egyrészt elúsztam az előkészületekkel (blansírozás, paradicsommártás…), és legalább 40-45 percet pihent a tészta. Másrészt nem vágtam ketté a tésztámat, egy nagy tömbben kezdtem gyúrni, ami szimpla figyelmetlenség volt részemről. Na ezért nem indulok A konyhafőnökben.
Paradicsomleves marhahúsos tortellinivel
Nézzük a hozzávalókat (és a kezem árnyékát a fotón):
Az egyetlen apróság, amit észrevettem, hogy bár a sajt felkerült a fotóra, és később a fázisleírásokban is kiderül, hogy miben lesz rá szükség, viszont itt valóban csak a képről informálódtam, hogy mennyi sajtra van szükség, mert a hozzávalók leírásából kimaradt.
A töltelék pofonegyszerű. A bacont megpirítod, mielőtt levennéd a tűzről, beleteszed a lereszelt 2 fej fokhagymát és a friss (vagy a zsálya esetében nálam csak szárított) zöld fűszereket. Aztán már kapod is le a tűzhelyről, mert nincs rosszabb, mint a megégett fokhagyma. A nyers marhahúshoz hozzámegy a bacon, a reszelt parmezán és a hagyma. Az a bizonyos salottahagyma, ami kifogott rajtam a bevásárlásnál. A titok, hogy a töltelékbe enyhe hagymák kerüljenek. Én egy mixet csináltam. Három fej salotta helyett egy kisebb csokor snidlinget, egy szál újhagymát és egy fej bébihagymát vágtam nagyon apróra. Ez került bele a töltelékbe.
A tésztából 2-3 mm vastag és 5 centi széles korongokat kell szaggatni, amibe aztán mehet a töltelék (meggymag nagyságban). Ha a tészta túl vékony, akkor a tölteléknél átszakad, ha a tészta túlságosan vastag, akkor megfő, de nem lesz szép, formás, pici, mint a séf receptjében. Hát az enyém nem lett, ezen a ponton tényleg nem bántam volna, ha Bernáth József beugrik segíteni.
A tésztákat aztán forrásban lévő vízbe kell tenni, és akkor van készen, ha feljön a tetejére.
Végeredmény, és egy csavar
A paradicsomlevest csak a tálalás előtt kell befejezni. Elővenni az elkészült mártást, majd vizet adni hozzá (amennyire sűrűre szeretnéd) és összeturmixolni. Már mehet is a tányérba. Nem egy atomfizika.
Nem voltam elégedett. Nagyon nem. Ennyire csúnya tésztákra még az sem mentség, hogy főzés közben félszemmel a Hannibal legújabb részeit néztem a tévében. Viszont az íze fenséges lett, és mindenből maradt még egy adagom. Így arra gondoltam, hogy kicsit csavarok egyet a recepten, hátha lehet szebb a végeredmény…
Szándékosan meghagytam két kanállal a töltelékből. Amit aztán (így egyben) megpirítottam kevés olajon. Mivel sajt is van benne, gyorsan kell dolgozni, hogy ne ragadjon le, de jó ropogós legyen.
A paradicsommártásból is hagytam egy adagot, ezt víz nélkül turmixoltam, de csak 15 másodpercig, annyira, hogy mártás maradjon, de ne nagyon darabos.
A kifőtt tésztákat kicsit megpirítottam forró olívaolajon (nem olívaolajban!), majd a tányérra állítottam őket. Rákanalaztam a mártást, meghintettem a ropogós töltelékkel, majd parmezánból forgácsot reszeltem rá, és persze a rukkolát is felhasználtam. Ez lett az én újragondolt megoldásom, ami még az elbénázott tésztámat is elrejtette.
Bernáth József könyvéből könnyű főzni, és mindegy, hogy kezdő, haladó vagy profi szakács vagy. Ráadásul nem kell félni, mert nem flancos ételekről beszélünk, hiszen többnyire a kedvenc magyar ételeinket gondolta újra a séf. Számomra az időbeosztás okozott gondot. De ez nem a könyv hibája. Azt hiszem, legközelebb a rántott csirke jön, mert egy interjú alatt már kiderült, hogy azt tényleg teljesen más módon készíti el a séf, mint én…
