1. A nagy családi banzájok
Anyukám isteni sajtos pogácsát süt, a családban mindenki imádja. Amikor régen nagy családi összejöveteleket tartottak nálunk, szinte elvárás volt, hogy legyen sajtos pogi. A mai napig ezek a családi bulik jutnak eszembe, amikor megérzem a frissen sült sajtos pogácsa illatát.
2. A gyermeki őszinteség
Gyerekkoromban (is) nagy kedvencem volt édesanyám húslevese. Sőt piciként azt hittem, az az egy fajta húsleves létezik, emiatt egyszer sikerült kínos helyzetbe hoznom a szüleimet, még ma is emlegetik a vicces esetet. Vendégségben voltunk, ahol kérdezték a vendéglátók, hogy kérek-e húslevest. Amikor megkaptam, felháborodva közöltem, hogy de hát én húslevest kértem, de ez nem az, ez nem finom!
3. A szombati pihi
Nálunk általában vasárnap készültek a nagy ebédek, ezeken anyu nagyon kitett magáért. Viszont hagyományosan a szombatokon pihenőnapot tartott. Ilyenkor apa vette a kezébe a dolgokat, de a vége mindig az lett, hogy aznap hideget ettünk.
4. Nyaralás a telken
Amikor gyerekkoromban a balatonszemesi telken nyaraltunk, egész nap a szomszéd gyerekekkel lógtam a strandon vagy a kertben, anya egyetlen dologgal tudott haza csalni, ez pedig a palacsinta volt, amiből természetesen a barátaim is kaptak.
5. A nagy beszélgetések
Amerikai konyhánk volt, és kisgyerekként mindig a konyhapulthoz telepedtem, amikor anyukám vasárnap sütött vagy főzte az ebédet, ilyenkor részletesen átbeszéltük a hét történéseit. Ez hagyomány lett, az én lányom ugyanúgy a konyhapultnál gubbasztva meséli el a hét eseményeit.
6. A közös főzés öröme
Később persze már én is besegítettem, és a közös főzés azóta is kedvelt közös programunk. Sok év eltelt azóta, de még mindig ugyanolyan meghitt a hangulata, mint a régi családi házban.
7. Felvétel indul!
Kisebb koromban a közös főzéseket megspékeltük azzal, hogy úgy csináltunk, mintha egy főzőműsor szereplői lennénk. Felkonferáltuk, mi készül majd, elmagyaráztuk, mit hogyan kell elkészíteni, és vicces kommentárokat is kitaláltunk. Valahogy így zajlott a dolog, csak mi igazából nem vettük fel:
8. Az első szárnypróbálgatások
Hiába tanultam tőle főzni, amikor elköltöztem otthonról, egyedül mégsem sikerültek úgy az ételek, mint anyukám főztje. Emlékszem, néhány csalódás után arra “köteleztem”, hogy legyünk telefonkapcsolatban, hogy távolról is segíteni tudjon.
9. A szépen megterített asztal
Anya nemcsak főzni, de dekorálni is imád, ezért mindig valami különleges dolgot talál ki a terítékhez, hol szezonális virágokkal, hol hajtogatott papírfigurákkal díszíti. A mai napig találgatom, hogy most vajon milyen lesz az asztal, amikor ebédre vagyok hivatalos a szüleimhez.
10. A nagy meglepetés
Természetesen anyukám egyik legemlékezetesebb születésnapi ajándéka is a főzéshez kapcsolódik. Volt az utcánkban egy kisvendéglő, ahova gyakran jártunk. Anyukám mindig találgatta, hogy vajon mi lehet a titkos hozzávaló egy-egy kedvenc fogásához. Az iskolában kiderült, hogy pont az egyik osztálytársam rokona a szakács, így megragadtuk a lehetőséget, hogy meglepjük anyát. Odavittük a születésnapjára és, amikor rendelt, megjelent a szakács, és közölte vele, hogy rendben, de ezt együtt fogjuk elkészíteni, és beinvitálta a konyhába. Ehhez hasonló szituáció volt:
