A limoncello Olaszország déli részéről származó, kesernyés-édes ízű, citromhéjjal ízesített alkohol és cukorszirup keverékéből készülő likőr. Eredeti receptjét egyesek szerint maga Zeusz ajándékozta egy a Szirének Földjén, azaz a Positanóhoz tartozó, csodálatos Li Galli-szigetek területén élt földi halandónak, mások szerint egy szorgos halászfeleség készítette először, hogy a hűvös hajnalokon munkába induló férje szívét felmelegítse. Egy harmadik verzió szerzetesekre hivatkozik, akik az imádságok közötti időt múlatták a limoncello ősének összeállításával és tesztelésével.
Az eredetet tekintve tehát semmi konkrétumot nem ismerünk, biztos viszont, hogy a szóban forgó likőrt Maria Antonia Farace indította világhódító útjára az 1800-as évek végén. A Capri szigetén élő asszony, saját panziójában, az oda pihenni térő külföldi vendégeinek ebéd/vacsora végén kínálta a kertjében termő citromfák gyümölcséből készített illatos italt. Az első világháború után étteremtulajdonos unokája vitte tovább a nagymama által bevezetett jó szokást, majd 1988-ban, szintén egy leszármazott kezdte el a limoncello kézműves gyártását, és ezzel együtt levédette a nevet is.
Limoncellót otthoni körülmények között is egyszerűen elő tudunk állítani. Fontos, hogy kiváló minőségű, vegyszerekkel nem kezelt, vastag héjú citromot, és legalább 90 fokos alkoholt vásároljunk hozzá. Itt egy autentikus recept, és egy tiramisurecept, amiben fel is használhatod ezt a finom italt.
Limoncello házilag
Hozzávalók:
- 10 db kezeletlen, vastag héjú citrom
- 1 l 95°-os alkohol
- 1 l víz
- 700 g kristálycukor
- A citromokat alaposan megmossuk, héjuk sárga részét zöldséghámozóval lehántjuk, és egy nagy befőttesüvegbe tesszük. Ezután felöntjük az alkohollal, az üveget lezárjuk, és száraz, sötét, hűvös helyen egy hónapig állni hagyjuk.
- A cukorból és a vízből laza szirupot főzünk, majd összekeverjük az egy hónap alatt halványsárgává színeződött, illatos alkohollal. Az üveget ismét lezárjuk, és még egy hónapig állni hagyjuk.
- A második harminc nap letelte után a kész citromlikőrt leszűrjük, majd üvegekbe töltjük, és jégbe hűtve kínáljuk.
- A limoncellót fogyaszthatjuk ebéd vagy vacsora végén, önmagában (mindenképpen jéghidegen), esetleg aperitifként tonikkal, pezsgővel keverve, de használhatjuk desszertekhez, pl. piskótára, gyümölcssalátákra, fagylaltokra csöpögtetve, könnyű, tejalapú krémekbe keverve, és végül, de nem utolsósorban remek gasztroajándék válhat belőle.
Narancsos tiramisu limoncellóval (tojás nélkül)
Hozzávalók (15 db kb. 60 ml űrtartalmú pohárhoz):
- 300 g babapiskóta
- 80 ml limoncello
- 2,5 narancs frissen facsart leve
- 1 narancs frissen reszelt héja
- 1/2 narancs
- 300 g mascarpone
- 400 g hideg tejszín
- 1 ek. méz
- 30 g étcsokoládé
- 2 ek. kristálycukor
- 1 ek. víz
- 20 g szeletelt mandula
- A mandulát száraz serpenyőben megpirítjuk.
- A cukrot és a vizet felforraljuk, majd alacsony lángon, folyamatosan kevergetve az egészet addig főzzük, amíg a cukor karamellizálódik. Egy tányérra sütőpapírt fektetünk, a még folyékony, közepesen sötét karamellt rácsorgatjuk, majd megszórjuk a pirított mandulával. Amikor a karamell megszilárdul, kisebb darabokra tördeljük.
- A babapiskótát apró kockákra vágjuk, és elosztjuk a poharak alján.
- A mascarponét egy tálban elkeverjük fél narancs frissen reszelt héjával és levével. A hideg tejszínt a mézzel közepesen kemény habbá verjük, összekeverjük a narancsos mascarponével, és nyomózsákba töltjük.
- A fél narancsot 2 mm vékonyan felszeleteljük, a szeleteket apró cikkekre vágjuk.
- A maradék két narancs levét összekeverjük a limoncellóval, és meglocsoljuk vele a poharak alján lévő babapiskótás alapot. A poharakat megtöltjük a tejszínes-mascarponés krémmel, mindegyik tetejére egy-egy darab mandulás karamelldarabkát és egy-két cikk narancsot helyezünk. Végül étcsokoládét reszelünk rá, és a pohárkrémet jól behűtve tálaljuk.
Még több klasszikus olasz recept az NLCafén:
- Így készül a tökéletes olasz tiramisu
- A klasszikus olasz pizza története és alapreceptje
- Panzanella, az olasz konyha egyik kedvence