Hogy milyenek voltak a konyhák? Kicsik, de funkcionálisak, színesek és zsúfoltak, rádiótól hangosak és sütiillatúak (vagy olajszagúak). Nálunk az uralkodó szín a fehér volt, piros fogókkal, de sok helyen volt sárga, narancssárga és vörös konyhabútor, mini pulttal, mamiéknál fotókkal teli vitrinnel, retró konyhai eszközökkel, állandó mosogatással és a pilleszékeken ücsörgő gyerekekkel.
Ha valakinek ilyen bútora volt, akkor azt a valakit nagyon irigyeltük: mit nem adtunk volna egy lambériázott falért!! Na és a fahatású bútorért! Van itt minden, amit imádunk a retró konyhákban: kenyértartó a pulton, szódásszifon az asztalon, termosz a szekrény tetején.
Mondhatnánk, hogy nem retró, mert sokan még ma is a Karancs tűzhelyen főzzük a levest, és abban sütjük kedvenc modern sütijeinket is, de nem lehet nem megemlékezni róla, mert olyan stabil pontja volt gyerekkorunk konyhájának, mint a Walt Disney-mesék a vasárnap délutánoknak. Vannak már szebb, modernebb, okosabb és praktikusabb tűzhelyek is, de azon sem csodálkozunk, hogy van, aki a hipermodern tűzhelyét inkább visszacserélte erre a régi klasszikusra.
Szerencsére a régi konyhabútorok elég alacsonyak voltak ahhoz, hogy még a tetejükre is lehessen pakolni. Általában ki is használtuk a rengeteg szabad helyet: a nagy dobozos kóla és dobozos sörök bummja után kiürült dobozok vagy szebb üvegek sorakoztak a konyhabútor tetején. Pont így:
Akinek kicsit nagyobb konyhája, vagy esetleg étkezője is volt, biztos, hogy találkozott a Manka sarokpaddal. Mi a mai napig emlegetjük, hogy ültük körül a tortát 15-en egy gyerekzsúr idején az osztálytársakkal, és hogy sértődött meg az a három lány, akinek a sarokban kellett ülnie. Nagy problémák, bizony. 🙂 Nyáron kicsit ragadtunk hozzá, de nem bántuk egy percig sem. Külön jó volt, hogy fel lehetett nyitni a padokat, így sok mindent ott rejtettünk el, mint például azt az ellenőrzőt, amit évekig kerestünk, míg egyszer elő nem került a Mankából.
Ilyen műanyag szalagfüggöny nem volt mindenhol, de a nagyinál és vidéki konyhákban elég gyakori megoldás volt a konyhaajtó helyett/mellett díszelgő színes csoda. Ami át akart menni rajta – légy, macska, szúnyog –, át is ment, mi, gyerekek viszont nagyon élveztük, ahogy átgázoltunk rajta. Ennyi értelme legalább volt. 🙂
A mi gyerekeink talán már el sem hiszik, hogy lehetett zenét hallgatni másról is, nemcsak a konyhaszekrényre akasztható tablet-tartóban lévő szupermodern okoseszközökről. Pedig nagyon is lehetett: még a legkisebb konyhában is volt helye egy rádiónak, amin aztán a (ma már) retró slágerek mellett rendszeresen szólt a “Ki nyer ma? Játék és muzsika 10 percben”, vagy a Szabó család végtelennek hitt története.
Kevés volt a hely, ki kellett használni minden szabad falfelületet, így kerültek fedők a szekrény oldalára helyezett akasztókra, és így kerültek a tűzhely mellé egy felfúrt akasztóra a kiszedő eszközök. Szerencsére ezt a praktikus megoldást a modern bútorgyártók sem felejtették el, és ma már gyakorlatilag bármit rakhatunk a falra akasztva, mágnessel, vagy akár ragasztva is. Az már más kérdés, hogy a régiek még 30 év elteltével is használhatóak (maximum a színes festék pattogzott le itt-ott), míg újabb társaik sokszor a 2 évet sem élik meg, így lehet, hogy jobban járunk, ha a modern akasztókra ezeket a régi eszközöket akasztgatjuk.
A képek forrása:
Retronóm
Retro gastro
KlasszX 80s90s
Még több retró az NLCafén:
- A legkirályabb gyerekjátékok a 80-as évekből
- Retró cuccok, amikre csak azok emlékeznek, akik 1999 előtt születtek
- Ezek az igazi retró slágerek
