Szüleink, nagyszüleink mellett sertepertélve lestük el a konyhai praktikákat, és jegyzeteltük a recepteket, szépen, kézzel írva a nagymamától örökölt réges-régi szakácskönyv hátsó üres lapjaira.
Ha pedig új recepteket akartunk, akkor elővettük a retró receptek nagy klasszikusát, a Planétás receptkártyákat vagy kedvenc gyerekszakácskönyveinket. Mi most egy külföldi és egy magyar szakácskönyvet hoztunk: a francia eredetiből fordított Gyerekszakács (1991), és Frank Júlia Gyermekek szakácskönyve (1990) a két alapdarab, amit most felnőtt fejjel újra fellapoztunk.
Most nem szól már a háttérben a Delta, így Kudlik Juli hangja nélkül nem is olyan az élmény, de tény, hogy sok szép emléket ébreszt a Gyerekszakács lapozgatása. Kívülről olyan, mint egy mesekönyv, a kuktasapkás maci még most is aranyos, bár – így felnőtt fejjel nézve – nem tűnik túl boldognak a rajzon, de ez minket nem nagyon érdekelt akkor. Annál sokkal jobban izgatott, hogy mit keres egy piros versenyautó a konyhai eszközöket ábrázoló oldalakon. A gyümölcsvájó maga volt a kuriózum, a piros fogójú sodrófa pedig annyira tetszett, hogy mindenáron olyat szerettem volna. Meggyőződésem volt, hogy egy olyan csodaszép sodrófával minden süti csak tökéletes lehet. Piros nyelű sodrófám soha nem lett, de szerencsére a sütik anélkül is jól sikerültek.
Kedvenc gyerekkori szakácskönyvemet annyiszor lapoztam végig, hogy még most, 25 évvel később is simán felsorolok fejből 5-10 receptet. Ott van mindjárt a Mignonette koktél, a pármai sonkás sárgadinnye vagy a sajttortácskák receptje. Olyan guszták voltak, de fogalmunk sem volt, hogy tudnánk elkészíteni: hol találtunk volna 1992-3 környékén gruyere vagy comte sajtot, friss fügét vagy ananászt? Ez persze egyáltalán nem zavart, nézegetni is jó volt ezt a könyvet, ami főleg a színes rajzoknak és az akkori ízlés szerint szép fotóknak volt köszönhető.
Szépek és gusztusosak (voltak) a fotók, és bár minden képet szívesen nézegettünk, az igazi kedvencek azok lettek, ahol még valami kis játék is rejtőzött a háttérben. Az egzotikus gyümölcssaláta mögötti szív alakú gyereknapszemüvegért még talán könnyeket is ejtettem, a málnatorta mögötti málnaszállító teherautót aztán mi is lekoppintottuk egy saját kisteherautóval, a csokoládéhabnál lévő orr és száj nélküli babától viszont szabályosan féltem. És akkor ott volt a pont az i-re, az utolsó recept, a csokoládébomba, amit egy kis favonat szállított csokikockák, kakaóporkupacok és rengeteg csokibomba között kanyarogva. Hosszú perceken keresztül nézegettük ezt a receptet, megszámoltuk, hány bonbon van a képen, kitaláltuk, hova mehet a vonat, kinek hány gombóc jut, és milyen lehet ez a tömény csokigolyó. Hogy milyen volt az íze? Pont olyan jó, amilyennek elképzeltük.
A 62 oldalas könyv 249 Ft-ba került. Minden fillért megért!!
Hasonlóan nagy kincs volt Frank Júlia Gyermekek szakácskönyve című vékony kis könyvecskéje, ami 1990-ben jelent meg. Itt is van pár alaptétel, amit gyorsan átveszünk a könyv elején, mint pl.:
“feltétlenül moss kezet, utcai ruhádat cseréld ki egy olyan munkaruhára vagy munkaköpenyre, amelyben jól érzed magad”;
“nagyon fontos, hogy azzal a ruhával, amellyel az asztalt törlöd, ne törülgess élelmiszert, se valamilyen lábos vagy más edény szélét”;
“a papír és a ceruza is legyen melletted, hogy fel tudd írni, ha valamilyen élelmiszer elfogyott, és pótolni kell”.
Csupa hasznos tanács, ami felnőtt fejjel evidens, de pont szükséges és elegendő ahhoz, hogy az alapokkal tisztában legyen a sütés-főzéssel ismerkedő gyerek/kamasz.
A könyvecskében szereplő 25 recept 3 témát ölel fel:
- A legkönnyebben és leggyorsabban elkészíthető hideg ételek
- Meleg ételek kezdő ínyenceknek
- Bulisütemények, nyalánkságok, gyümölcsös édességek
Vannak benne “komolyabb” receptek is, egyből az elején a tejszínes paradicsomleves, ami szép és jó, de mindig hiányoltuk belőle a betűtésztát, aztán az alufóliában sült héjas burgonya, ami akkor még egyszerű, olcsó vacsorának tűnt, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy évek múlva majd kifejezetten vadászni fogunk rá az adventi vásárokon, és jóízűen esszük felturbózott verzióját a forralt bor mellé. Az igazi nagy kedvencek azonban a könyv második felében jönnek: grillcsirke, töltött puffancs, tejfölös eperkrém, mozdony alakú gyümölcszselé, narancsos joghurtkocsonya és az emeletes gyümölcsös piskóta. Hogy aztán melyiket készítettük el, az már nem rémlik, de az biztos, hogy állandóan ezeket a képeket és leírásokat nézegettük.
Apropó, leírások! Minden recept leírását “ceruzarajzok” színesítik, az alapanyagoktól a hámozáson keresztül a sütésig minden egyes lépést le is rajzoltak, hogy még könnyebb legyen elképzelni, mikor mit is kell csinálni éppen. Különösen sokat segít, ha a kis kukta már tud olvasni, és így nemcsak a rajzokat látja, hanem a hozzátartozó szöveget is tudja értelmezni, de tapasztalatból mondom, hogy egy olvasni nem tudó kisgyereknek is maga a Kánaán ez a könyv. 4–6 évesek is (szülők számára értékes) félórákon keresztül tudják nézegetni még ma is, lépésről lépésre haladva, fejben végigsütve/főzve az összes receptet. Hogy a fotókon még szupercuki kiegészítők is vannak, az már tényleg csak a ráadás. A több képen is visszatérő ropiház kismackóval mindent visz, még mai szemmel nézve is minimum elmosolyodunk, de az uborkából faragott járgány is örökre bevésődött az emlékezetünkbe.
A 64 oldalas könyv 108 Ft-ba került.
Még több retró az NLCafén:
- A legkirályabb gyerekjátékok a 80-as évekből
- Retró cuccok, amikre csak azok emlékeznek, akik 1999 előtt születtek
- Ezek az igazi retró slágerek
