Már leteszteltem Bernáth József első szakácskönyvét, most pedig a nem csak gyerekeknek szóló Szörnyen jó szakácskönyvet vettem górcső alá. Segítségül hívtam negyedikes (tízéves) unokahúgomat, aki nem a zöldségek nagy rajongója, ellenben imád ott sertepertélni a konyhában, ha “valami finomat” sütök.
Hát így vágtunk neki a tesztnek!
Hagytam, hogy ő tanulmányozza a könyvet. Melyik recept tetszik, mit szól a szörnyecskékhez, tányérra kerülhet-e a spenót…? Polli inkább a spenótszörny cukiságát látta, de egyelőre nem érzett erős késztetést arra, hogy nekiálljunk spenótot főzni. Végül eljutottunk odáig, hogy bár a mazsola “pfuj-kategória”, azért a mazsolás sütit szívesen elkészítené. Aztán kiválasztotta a kivilekváros palacsintát, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
Kezdjük a bevásárlásnál. A palacsintában nem sok olyan alapanyag van, ami ne lenne egyébként is a konyhánkban, de a kivilekvárhoz szükséges kardamom majdnem kifogott rajtunk. Két nagy szupermarket fűszerespolcait néztük végig nagyítóval, és sehol nem találtunk. Már gondolkodtunk a B megoldásban, vagyis helyettesíteni akartuk gyömbérrel – mint később kiderült ez nem is lett volna rossz ötlet –, amikor egy kis bioboltban találtunk őrölt kardamomot. PIPA.
Bernáth József könyvében tornasorban vannak megjelenítve az alapanyagok, ráadásul még matekozni is lehet főzés közben. Polli például azzal szórakoztatott, hogy ment végig az alapanyagokon és átváltotta őket. “210 gramm liszt, az 0,21 kg.”
Elsőre azt gondoltam, hogy tényleg sikerült egyszerű receptet találnia. Aztán rájöttem, hogy egy gyereknek a csúszós kivi pucolása korántsem könnyű feladat. Kb. háromfajta kést kipróbáltunk, és minden módon próbálta elkezdeni a hámozást. Én itt kicsit sokkot kaptam…
Aztán megmutattam neki, hogyan érdemes fogni a kést, hogyan a kivit. Mire figyeljen, hogy ne csússzon, bátran vágjon, de ne merészen. És ráérzett.
A kivi hámozásnál csak a fehér rész kivágása volt a macerásabb. Itt (megkérdeztem, és engedte, hogy beleírjam) a munka nagy részét inkább én csináltam, de együtt vele, hogy tanulja, hogy lássa, hogyan lehet. Ne feledjük, hogy a gyerek a főzések alatt tanulja meg azokat, amik nekünk természetesek. Aztán kockára kellett vágni a kivit, ezt csakis ő csinálta. Egy szót sem szóltam, csak megkérdeztem, hogy mit gondol, miért kell kb. egyformának lennie. Azonnal rávágta, hogy nem főne ám meg egyenletesen, ha az egyik nagyobb, a másik kisebb lenne.
A szakácskönyvben két módon is megjelenik az elkészítés folyamata. Az egyiken a hozzávalók képe alatt pontokba szedve leírják, mit hogyan készíts el. A másikon szuper grafikák segítségével nézhetik meg a folyamatokat a gyerekek. Nekünk (számomra is meglepő módon) az első vált be, vagyis mi inkább dolgoztunk a sima leírt szöveggel, mint a képekkel.
A kivilekvár rotyog, jöhet a palacsintatészta. Szerintem a tojás feltörése is egy olyan mozdulat, amit már gyerekkortól lehet gyakorolni.
Elolvastuk kétszer, hogyan kell lépésről lépésre elkészíteni Bernáth József palacsintáját. Gyanítjuk, hogy a kivi miatt került cukor is a tésztába a tojás, a liszt és egy kevés tej mellé, no meg persze csipetnyi sót is tettünk bele. A nagyon sűrű masszát bármennyire is nehéz volt keverni, Polli megbirkózott vele, majd folyamatosan hozzáadtuk a többi tejet.
Szinte csomómentes! Még egy kis tej, és kész!
Elkezdtük a sütést, miközben rotyogott a kivi a cukorral és a kardamommal. Sajnos a költözés miatt csak ezt a serpenyőt találtuk, nézzétek el nekünk. De a palacsinta ebben is megsült, ráadásul nem tapadt le. Mi tej helyett rizstejet használtunk – hogy ezért vagy a tésztához adott cukor miatt pirult meg hamarabb a tészta, azt nem tudjuk. De nagyon figyeltünk, és csak egy égett oda.
“Szerinted tényleg fel tud ragadni a plafonra?” – ezt kérdezte, mielőtt feldobta. Tudtam, hogy csak viccel, és bár a képen nem látszik, szépen megfordította a palacsintákat. Négyből 3 próbálkozás sikerült!
Megtöltöttük őket, kaptak díszítésnek kivit és porcukrot is. A recept szerint 12-15 palacsintánk lesz ebből az adagból, nekünk 13 jött ki. Viszont valamiért csak 7 palacsintába jutott kivi (a séf szerint vastagon töltöttünk, de tuti nem), a többi kakaós lett. És Polli, jelentem, megette a kivilekváros palacsintát, és még a díszítésből is bekapott 2-3 cikk gyümölcsöt. Jó kezdés, talán a frankfurti hot dogra is ráveszem, ami tele van zöldséggel…
