Az eredeti nápolyi stílus
A sort természetesen minden pizza keresztapjával, a nápolyi pizzával nyitjuk, hiszen ez az alapja minden más stílusnak, ami szerte a nagyvilágban meghonosodott. Egyszerű, sallangoktól mentes étel ez, amit nem is olyan könnyű tökéletesen elkészíteni, ugyanis a pizza napolitana lelke a tésztához használt különleges pizzalisztben és a Nápoly környékéről származó extra szűz olívaolajban rejlik – ezek nélkül csak gyenge utánzatot tudunk sütni. Természetesen a tészta elkészítésének is megvan a maga fortélya: fontos, hogy ne sodrófával, hanem kézzel – vagy még inkább a levegőben megforgatva – nyújtsuk ki közepesen vastagra, mert így lesz igazán egyenletes és homogén a textúrája, és ügyeljünk rá, hogy a kelesztésnél kapjon egy nagyon enyhe erjedt ízt is a tészta. Ha mindezen túl vagyunk, gondosan válogassuk össze a feltétek alapanyagait is: a legjobb, érett paradicsom mellett feltétlenül mozzarella di bufalát (vízibivaly tejéből készült mozzarella) és friss oregánóleveleket használjunk – ez utóbbit csak a sütés után tegyük rá a pizzára –, fűszernek pedig a só és bors mellett semmi másra nincs szükség. A sütést nagyon forró sütőben vagy kemencében végezzük.
Amerikai pizzakavalkád – a chicagói stílus
A pizza leglelkesebb fogyasztói az amerikaiak, ezért a legtöbb különféle pizzastílus itt terjedt el – hála az olasz bevándorlócsaládoknak. Az egyik leghíresebb ezek közül a chicagói pizza, amely megjelenésében inkább egy casseroléra, vagyis serpenyős tésztára hasonlít. A jó chicagói titka a vajas tészta, amit alaposan bele kell nyomkodni egy magas falú vasserpenyőbe úgy, hogy a tésztának jó magas pereme legyen, majd jó vastagon meg kell szórni a tetejét sajttal. Ezután jöhet a kolbászos feltét – szintén gazdagon –, és a klasszikus olaszos fűszerezés (oregánó, bors, só). Közepesen magas hőmérsékleten kell sütni, ügyelve rá, hogy a tészta ne száradjon ki.
Japán furcsaságok
A legfurcsább pizzaváltozatokkal Japánban találkozhatunk, ahol nem is a tészta készítési módja vagy a pizza megjelenése extrém, hanem a feltétek. Elképzelni is nehéz, milyen ötletgazdag és bizarr tud lenni a japán konyhaművészet, ha pizzáról van szó: erre talán a legjobb példa a shirako pizza, amire tőkehalhaltejet tesznek. Jól olvastad, a halaknak is van teje, de ezt nem a nőnemű állat adja, hanem a hím. Igen, arról van szó. A japánoknál különleges csemegének számít ez az anyag, amit bőségesen fejnek ki a hímivarú tőkehalakból, az íze és állaga pedig leginkább a nyers velőre hasonlít. A japán pizzák jellegzetessége ezen felül az, hogy rendkívül precízen helyezik el rajta a feltéteket, ügyelve arra, hogy egy-egy típuson mindig ugyanannyi darab legyen az egyes összetevőkből – szemben a nápolyi tálalási stílussal, amikor bohém önfeledtséggel egyszerűen csak szétdobáljuk “ízlés szerint” a paradicsomot vagy a szalámiszeleteket a pizza tetején.
Még több pizza az NLCafén
- Hogyan kell igazi olasz pizzatésztát gyúrni?
- Kiderült a jó pizzatészta titka: nagy zabálás Velencében
- Íme a tökéletes pizzatészta, és ami a pizzán túl lehet belőle
- Lusta pizzatészta: 10 perc alatt bögrésen
