A madeleine története a legenda szerint akkor kezdődött, mikor egy francia lány, Madeleine, megajándékozta a kis sütikkel Stanislaw Lezczynskit, Lotaringia hercegét. Az történt ugyanis, hogy a szakács valamilyen vita miatt otthagyta a konyhát, és helyette az egyik leleményes szobalány, Madeleine Paulmier készítette el a hercegnek és vendégeinek a süteményt, a nagymamájától ellesett recept alapán. A hercegnek annyira ízlett a sütemény, hogy lelkesen kínálni kezdte vele lányát is, aki XV. Lajos felesége volt, és aki aztán udvarában egyre többször rendelt az apró süteményből. A madeleine egyre népszerűbb lett, majd meghódította egész Franciaországot, és mára az egész világot is – így szól legalábbis a “hivatalos” történet, de van ennél egy izgalmasabb verzió is.
Eszerint a kagyló formájú francia süti története 1551-re nyúlik vissza, a párizsi Lerch cukrászdáig. A cukrászdát vezető André Lerch – a legenda szerint – hajóra szállt, és a feleségére hagyta a cukrászda irányítását. A cukrászdát ekkor meglátogatta egy fiatal férfi, s a nő kérésére ott is maradt, ám a férj váratlanul hazatért, és persze nem örült a vendégnek. Kétségbeesésében a cukrász megfenyegette a férfit, azt mondta neki, hogy megöli, ha nem süt 18 süteményt egy órán belül. A feleség és a fiú fohászkodni kezdtek Szent Magdalénához (Saint Mary Magdalen-hez). A Szent megjelent, és az ő sugallatára sikerült elkészíteni időre 18 kagyló formájú sütit. Mielőtt Szent Magdaléna távozott, a fiatal férfit jó útra térítette. A cukrász megbocsátott, s mindenki boldogan élt, míg meg nem halt.
Hogy melyik történetnek mennyi az igazságalapja, azt nehéz lenne eldönteni, az viszont biztos, hogy a madeleine-t Marcel Proust francia író tette világhírűvé, Az eltűnt idő nyomában című művében fontos szerepet szán ugyanis a kis aprósüteménynek: az elbeszélő egy madeleine-nek nevezett süteményt merít a teájába, és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízeit és hangulatát.
“A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
A könyvbeli érzékletes leírás a kutatók figyelmét is felkeltette, és ma már úgy hivatkoznak a “Proust-jelenségre”, melynek az a lényege, hogy az illatok erősebben idéznek fel bennünk érzelememlékeket, mint a hangok, de nem erősebben, mint a fények. Az Utrechti Egyetem tudóscsapata 70 önkéntes nővel kísérletezve vizsgálta, hogy mennyire van igaza Proustnak a híres madeleine részletben, amelyben egy sütemény íze, illata idéz fel a feledés lepte emléket.
És hogy miről is van szó pontosan? A madeleine egy könnyen elkészíthető igazi vendégváró sütemény, melyet speciális, kagyló alakú sütőformában kell megsütni. Többnyire tea mellé kínálják, sőt, a tökéletes madeleine-élményt akkor érhetjük el, ha picit bele is mártjuk a teába a süteményt.
Klasszikus madeleine
Hozzávaló 9 darabhoz:
- 8 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- 1 csipet só
- 2 tojás
- 10 dkg vaj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
Keverjük össze a tojásokat, a cukrot, a reszelt citromhéjat és egy csipet sót, majd állandó keverés mellett jöhet hozzá az olvasztott vaj és a liszt. A madeleine-formákat lisztezzük ki, a masszát kanalazzuk bele. Előmelegített sütőben 180 fokon 5-6 percig süssük, míg a madeleine-ek szélei barnulni nem kezdenek. Igény szerint mehet rá porcukor.
Citromos-levendulás madeleine
Hozzávalók:
- 15 dkg vaj
- 12 dkg liszt
- 12 dkg cukor
- 4 tojás
- 1 citrom héja
- 1 rúd vanília
- 1 kk. szárított levendula
- 1/2 mk.só
A vajat egy kis edényben aranybarnára pirítjuk, majd leszűrjük és hagyjuk kihűlni.
A tojást a sóval habosra keverjük, majd folyamatos keverés közben hozzáadjuk a cukrot, a citromhéjat, a levendulát és a vanília kikapart magját. Ezután a lisztet is beleforgatjuk. A végén a kihűlt vajat is belekeverjük.
A masszát egy fél óráig állni hagyjuk, addig a sütő is előmelegszik.
A formákat 3/4-ed részig töltjük a masszával és 170 C-os sütőben aranybarnára sütjük. Tökéletes kísérő egy csésze kávé vagy tea mellé.
Almás-fahéjas madeleine
Hozzávalók:
- fél bögre olvasztott vaj
- 2/3 bögre barna cukor
- 2 tojás
- 1 bögre liszt
- fél kk. sütőpor
- fél bögre finomra reszelt alma
- 1 púpos kk. őrölt fahéj
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 1 ek. darált dió
Mikrosütőben olvaszd fel a vajat, és tedd félre hűlni. Néhány perc múlva egy robotgép segítségével keverd krémessé az egész tojásokat a cukorral. Csurgasd bele a kihűlt, megolvadt vajat. Fakanállal folytasd az anyagok összeforgatását; szitáld bele a sütőporral elkevert lisztet, és add hozzá a pépesre reszelt almát. Szórd bele a vaníliás cukrot, a fahéjat és a darált diót.
Néhány órán át pihentesd a masszát a hűtőszekrényben.
Melegítsd elő a sütőt 180 fokra. Ha fém madeleine-formát használsz, akkor a tortaformához hasonló módon készítsd elő: kend ki vajjal, szórd meg liszttel. Ha szilikonformád van, akkor nem kell kikenni, csak szilárd sütőlemezre tenni.
Kanalazd a masszát a formába (kb. ¾ evőkanálnyi adag szükséges egy forma megtöltéséhez), majd előmelegített sütőben, kb. 180 fokon süsd 15 percig. A formában hagyd kihűlni. A tetejét szórd meg fahéjas porcukorral.
Még több madeleine az NLCafén:
- Almás madeleine
- Churros, madeleine, creme brulee – utazz desszertekkel
