A CNN meginterjúvolt egy egykori Michelin-kémet, Rebecca Burrt, aki 12 évig járta és osztályozta az éttermeket, ma pedig már a Michelin Nagy-Britanniával és Írországgal foglalkozó útikönyvének szerkesztője.
Burr beszámolt arról, hogy csak akkor éri meg a Michelin inkognitóban működő ellenőrének lenni, ha az illető valóban elszánt ínyenctípus. Burr szakácsiskolát végzett, és kilenc éven keresztül dolgozott séfként, míg rá nem talált a Michelin álláshirdetésére. Jelentkezett az ellenőri pozícióra, és legnagyobb meglepetésére felvették. Hat hónapos kiképzést kapott, amelynek során a többi ügynököt figyelte tesztelés és értékelés közben.
Mint mondja, egy Michelin-kém nem adja meg az igazi nevét az asztalfoglalásnál, maga fizeti a megrendelt ételét, sokszor álruhában és parókában ül be az étterembe. Az ételekről elemzést ír, fotókat készít, és ha úgy érzi, hogy csillagot érhet az étel, a tálalás és a hely kialakítása, miliője egyben, akkor többször visszamegy, hogy meg is győződjön erről. Minél több csillagot adna egy helynek, annál többször kell visszamennie.
Burr hangsúlyozza, hogy rengeteg utazással jár a munka, havi három hetet az ember távol van az otthonától, csak így lehet teljesíteni, hogy évente minimum 275 éttermet végiglátogasson.
