Elképzelem, ahogy a fejemben zsonganak az ötletek, vajon mit is főzzek hétvégén: fini rántott nyúlcombot, esetleg nyúlpörköltet vagy tűzdelt nyúlfalatokat áfonyával. És látom magam előtt a családom arcát, amikor angyali mosollyal közlöm: Gyerekek, ma nyulat ebédelünk! Szerintem abban a pillanatban távoznának az asztaltól, csúnya megjegyzések közepette…
Nem hiszem, hogy ezekkel a gondolatokkal egyedül vagyok. Ha a húspultban látnék nyulat – egyébként nem látok –, valószínűleg akkor sem vásárolnám meg. Ja, igen, eszem húst, és válogatós sem vagyok, de egy nyulat biztosan nem készítenék el, és nem enném meg, csak végszükség esetén, és itt konkrétan az éhhalálra gondolok. Eleve a kinézete sem bizalomgerjesztő, sőt kifejezetten van benne valami bizarr. Meg tudom azt is, hogy egy szőrös, puha, cuki kis állat. És igen, azt is tudom, hogy a kismalac is édes. Éppen ezért azt sem eszem meg, ez van.
Nyúlhús, egyelőre még szaladgál…
Megnéztem kisebb boltok és nagyobb áruházak honlapját, hogy mennyibe kerül a nyúlhús, és meglepődtem, mert nagyon drága:
- Egy kiló (egész nyúl, fej nélkül): 3200 Ft
- Nyúlgerinc kilója: 6000 Ft
- Friss nyúlcomb: 4300 Ft
Gyorsan rájöttem, hogy nem lesz tömegcikk a nyúlhús, mert ezeket az árakat a legtöbb magyar család nem engedheti meg magának. És ez nem is ízlés vagy gusztus dolga, egyszerű tény.
Gyerekkoromban egyszer a szüleim kaptak nyúlhúst, az anyukám megfőzte, de mi a nővéremmel azonnal kiszúrtuk, hogy ez nem egy szokványos állat. Nem is ettük meg. Részemről egész biztos tehát, hogy bármennyire is szeretnék, én nem leszek nyúlfogyasztó, ahogyan a gyerekeim sem.
Egyébként máris sokan tiltakoznak a nyúlhús fogyasztása ellen, például az Egymillióan a Nyuszómuszók Védelméért a közösségi oldalán azt kérdezi: MIT ÁRTOTTAK NEKTEK A NYUSZÓMUSZÓK, KEDVES KORMÁNYUNK?
