Sütit az ATM-ből
Azt mindig is tudtuk, hogy míg mi itthon inkább csak muffinokat sütögetünk serényen, addig az amerikaiak sokkal inkább a cupcake-ben hisznek. Sok krém (ahogy ők mondják, frosting) a tetején, amire még alkalomtól függően csillámló díszeket, Halloween-figurákat és gyakorlatilag bármit rá lehet tenni. A cupcake így tulajdonképpen egy komplett kis minitorta, ami még a szerelmi bánatot is kiválóan gyógyítja – legalábbis a filmekben:)
A leghíresebb talán a Sex és New Yorkból is ismert Magnolia Bakery cupcake-je, de milliónyi más helyen is lehet kapni természetesen, ez azonban mind nem elég. Mert mi van, ha az éjszaka közepén, egy buli után hazafele sétálva, vagy egy Broadway-előadás után, esetleg a hajnali műszak előtt jön ránk az olthatatlan cupcake-éhség. A Rhode Island-i nagymamát mégsem ébreszthetjük fel, hogy azonnal süssön nekünk pár darabot. Nem, ez kizárt. A megoldás a cupcake-ATM, ami pont úgy működik, mint egy pénzfelvevő vagy üdítőautomata. 600 kész cupcake van a gép mögött – előre dobozolva, hűtőbe téve –, melyek közül érintőképernyőn választhatjuk ki, hogy melyiket szeretnénk. Kifizetjük, a gép kiadja a dobozkát, és már vihetjük is magunkkal a friss sütit. Képzeljük csak el ugyanezt lángossal vagy zserbóval például. Nem is olyan rossz ötlet, ugye?
Sok mini sokra megy
De ha már a cupcake-eknél tartunk, érdemes egy másik népszerű New York-i terméket is megemlíteni, ami nem más, mint a miniatűr cupcake. A Baked by Melissa üzletekben egészen pici, falatnyi méretű cupcake-eket lehet kapni, melynek ötlete Melissa Ben Ishay-nek a fejéből pattant ki néhány éve. Ő maga ugyanis mindig nagyon szerette a cupcake-eket, de soha nem tudta eldönteni, milyen ízűt szeretne jobban éppen, és mivel a hagyományos cupcake-ek nagyok voltak, így mindig kénytelen volt egyet, maximum kettőt választani, és hiányérzete maradt amiatt, hogy a többit nem tudta megkóstolni.
Innen jött az ötlet, hogy mini cupcake-eket készítsen, így ha valaki szeretne csokisat, vaníliásat és mogyoróvajas cupcake-et is, ez teljesülhet anélkül, hogy három óriási sütit kellene meg(v)ennie. Az ötlet annyira bevált, hogy ma már 13 ilyen üzlet van New Yorkban, ahol több ezer mini cupcake-et adnak el naponta.
A legnépszerűbb a színes mini cupcake, de nagyon jó a triplacsokis és a szuper-amerikai mogyoróvajas pereces is, amelynek csokis alaptésztáját karamellszósszal töltik meg, a tetejére mogyoróvajas krémet nyomnak, és csokis pereccel díszítik. Bevallom, én ezen a ponton értettem meg, hogy miért ilyen népszerű ez az üzlet. Elég volt ez utóbbiból ennyi is, még belegondolni is nehéz, mihez kezdtem volna egy hagyományos méretű cupcake-kel, ami mindezt tartalmazza.
Nem mini, de nyers
Aki sütött már valaha házi sütit, pontosan tudja, milyen finom tud lenni a nyers tészta. Elég csak az almás pite tésztájára vagy egy finom csokis keksz masszájára gondolni, és máris létjogosultságot nyer az év egyik nagy New York-i szenzációja, a Do Cookie Dough Confections nevű cukrászda. Ez az a hely, ahova minden gyerek el akar jutni, akire rászólt már valaha az anyukája, hogy ne egye meg a nyers tésztát, mert fájni fog a hasa. Az anyukák jól mondják, tényleg fáj a hasunk tőle, és ennél még rosszabb vége is lehet a nyers tészta nassolásnak, így elsőre furán hangzik egy olyan cukrászda, ami kimondottan erre épül, de persze van rá magyarázat.
Itt ugyanis a nyers sütitésztába pasztőrözött tojást és evésre kész lisztet kevernek, így a bakteriális fertőzések és a szalmonella veszélye kizárva. Ami marad, az a nyers tészta nyúlós-omlós textúrája és a valóra váltott álom, hogy végre aggodalom nélkül ehetjük a finomabbnál finomabb nyers tésztákat. A nyers sütitésztákat ráadásul úgy kínálják, akár a fagyit: gombócban, tölcsérbe vagy pohárba mérve, így szépen el is lehet sétálni vele, még a cukrászdába sem kell beülni. Mert hely az nem sok van, tömeg viszont annál inkább. Még este 9-kor is az utcán kígyózott a sor, talán csak a Dominique Ansel Bakery előtt volt több türelmesen várakozó vendég, ahol már évek óta az utcakép része a cronutra (vagy más izgalmas desszertre) kíváncsi emberek sora.
Ember nélküli gyorsétterem
Nem példa nélküli, mert Japánban már korábban is volt, és Európában is van néhány hasonló, de mindenképpen különleges az Eatsa nevű New York-i étterem is. Ez ugyanis egy teljesen automatizált rendszer, ahol egyáltalán nincsenek emberek. Számítógépes standokon (vagy applikáció segítségével akár telefonról) tudjuk leadni a rendelést, amit azonnal ki is fizetünk kártyával, majd pedig várjuk, hogy a csomagmegőrzőkre hasonlító szekrények felett megjelenjen a nevünk.
Amint elkészült a megrendelt étel, kiírja a nevünket a számítógép, és már mehetünk is a megadott szekrénykéhez, ahol megkapjuk. A háttérben persze emberek állítják össze a megrendelt ételeket, de őket nem látjuk, és a hangjukat sem halljuk. Kicsit olyan, mintha a Vissza a jövőbe című filmben szerepelnénk, pedig ez nagyon is a valóság.
Halacskafagyi
A végére hagytuk a legújabb felfedezésünket, a halacskás fagyit: minden elemében arra termett, hogy Instagram-kedvenc legyen. A Taiyaki-fagyi ugyanis nem más, mint egy halacska formájú tölcsér, amibe színes csavaros fagyit nyomnak, sőt, néha még fel is díszítik, és szivárványos unikornissá varázsolják.
A taiyaki eredetileg egy japán desszert, egy halacska alakú formában sütött palacsintatészta, amit különféle krémekkel (leggyakrabban vörösbab-krémmel) töltenek meg. Ezt a tradicionális receptet hozták el New Yorkba a tulajdonosok, azzal a változtatással, hogy ők a tésztából tölcsért készítettek, és krém mellett fagyit is kínálnak hozzá, amire a biztonság kedvéért még egy kis szirupot és kétféle feltétet is választhatunk. A végeredmény tényleg olyan, mintha egy nagy fantáziájú fagyiimádó kisgyerek rajzolta volna. Hogy milyen érzés lesz mezei vaníliafagyit enni sima tölcsérből azok után, hogy valaki kóstolt már mini M&M-s-ekkel, ostyarudacskával és epersziruppal meglocsolt matcha fagyit, melynek tölcsérében egy kis vörösbab-krém is volt, azt nem tudom, de egyszer azért biztos érdemes lenne kipróbálni.
