„Elképzelésem sincs” mit főzzek…Bezzeg a munkahelyem már egymásra licitálnak a kollégák a különbnél különb karácsonyi menüötletekkel. Még a szomszéd is arról beszél a lépcsőfordulóban, hogy tavaly a felesége aszalt szilvával és gesztenyével töltött sertéskaraja után mindenki megnyalta még a szomszédja 10 ujját is. Kérlek, mondjátok, hogy nem csak nekem van szerencsém ilyen „szuperszakácsokhoz”?!
Szóval így karácsony előtt pár héttel – üres kosarammal az áruház (T betűvel kezdődik) sorai közt botorkálva – ráeszmélek, hogy (ismét) ott tartok, nem tudom, mi kerüljön az ünnepi asztalra, s ez – köszönhetően a fent említett körülményeknek – kezd egyre jobban frusztrálni (arról ne is beszéljünk, hogy még a karácsonyi ajándékokat sem szereztem be…senkinek). Szeretném, hogy kis családom a karácsonyfa alatt jóllakottan bontogathassa az ajándékokat, de ne csak a csomagok miatt emlegesse majd a karácsony estét, hanem arra is sokáig emlékezzen, hogy anya milyen finomat főzött (Hát persze, hogy számít!)
Mindezen merengve – lassan feladva a reményt, hogy valami korai karácsonyi csoda folytán megszáll majd az ihlet a polcok és hűtők pásztázása közben – már-már beletörődök bevásárló körutam sikertelenségébe, amikor egyszer csak olyan dolgon akad meg a tekintetem, amit eddig még nem láttam: GMO-mentes sertéshús. Nem is egy, hanem máris két fajtát látok…sőt négyet-ötöt-hatot! Sertéskaraj, szűzpecsenye, comb, tarja, oldalas, darált hús. Szebbnél szebb húsok, és mindegyik csomagolásán ott virít a „GMO-mentes termelésből származó” felirat! „Ez az, ez kell nekem” – fojtottam el magamban az előtörni kívánkozó felkiáltást – így túl azon, hogy finom húsokat fogyaszt majd a családom, a tudtuk nélkül részesei lesznek az én „éljünk tudatosan, együnk tudatosan” programomnak is… ugyanis én szeretek odafigyelni arra, hogy mit teszek az asztalunkra, igyekszem az alapanyagokat gondosan megválogatni.
Csapongva a feltörő jobbnál jobb ötletek között végül megszületett az elhatározásom: karácsonyra magyaros töltött karajt készítek majd baconba tekerve.
Végül a csoda eufóriájában vásárlásra ragadtattam magam! Nem volt egyszerű… ember legyen a talpán, aki ezek után ki tud választani egyet a PICK Friss hús termékeiből. Bevallom, nekem sem sikerült… két tálca húst emeltem le a polcról. Vettem darált húst, mert a hétvégén a gyerekek favoritját, krumplifőzeléket terveztem készíteni fasírttal (így már nem szimplán sertéshúsból, hanem GMO-mentesből). Majd a boltot elárasztó ünnepi hangulatra fogva (bizony, ott már szólt a Jingle bells…) elhatároztam, hogy főpróbát tartok, elkészítem a karácsonyra tervezett fogást is, leemeltem hát egy tálca karajhúst is.
A hétvége eltelt, és örömmel jelenthetem, sikert sikerre halmoztam! Nyom nélkül eltűnt a töltött karaj, sőt, kevésnek is bizonyult, a fiam szívesen ette volna még másnap is. A darált húsból is nagyon finom fasírt készült, szóval elégedetten zártam a hétvégét, a vállaimról pedig legalább egy terhet leráztam. Az már csak hab volt a tortán, amikor a szomszédnak a férjem ma kijelentette, hogy előkóstolta a karácsonyi vacsora egyik fogását, és csak higgye el neki, hogy nálunk lesz a legjobb az ünnepi menü! Én vs. karácsony: 1:0.
