Őszinte leszek, soha nem voltam oda Jamie Oliverért, engem mindig egy túlmozgásos, nem diagnosztizált ADHD-s srácra emlékeztetett, aki a gyerekkori bullyinget próbálja kompenzálni a konyhában. És idegesített a hadonászása is. Könyvem sem volt tőle, aztán kölcsönkértem anyósomtól kettőt, innentől azonban elismeréssel adóztam a munkásságának, ez a pasi tényleg képes arra, hogy megtanítsa és megszerettesse a főzést azokkal, akik eddig a lábukat sem tették be a konyhába.
Azt gondolom, amit mi, magyarok tanulhatunk tőle, az elsősorban a kreativitásra való igény és a nyitottság, mert úgy vélem, nekünk nem az az elsődleges bajunk, hogy órákat kell állnunk a tűzhely előtt, hiszen rengeteg olyan ételünk van, amit húsz-harminc perc alatt össze lehet dobni. A mi bajunk az állandó nyűglődés amiatt, már megint mit főzzünk, ez pedig amiatt van, mert nem látunk túl azon a húsz-harminc alapanyagon, amiből az úgynevezett hagyományos magyar konyha áll.
Szóval, Jamie Olivernek a szigetországon kívül hazánkban is helye van, sokat tanulhatunk tőle. Most pedig megjelent a 15. szakácskönyve, amiről beszélnünk kell, mert tényleg jól sikerült.
„Ezek az ételek valósággal könyörögnek azért, hogy elkészítsd őket” – ígéri új könyvében, Az 5 hozzávaló – Gyors és könnyű ételek című receptgyűjteményében a séf. A pucér szakács tematikában a gyorsan és könnyen elkészíthető ételekhez tért vissza, de most nem csak az időn spórolunk: ezeknek a receptek rendkívüli egyszerűségükben rejlik a vonzerejük.
A könyv célja bevallottam az, hogy mindössze öt összetevőből, a legkisebb fáradozással olyan ételeket készíthessünk, amelyek fél óra vagy még rövidebb idő alatt az asztalra kerülhetnek. Lássuk a medvét!
„Ez egy jó szakácskönyv – tette le az olvasószemüvegét az asztalra a barátnőm, miután végiglapozta a könyvet. – Úgy értem, rendkívül inspiráló.” És valóban. Azoknak a háziasszonyoknak, akik több éve gályáznak a konyhában, nem szolgál sok újdonsággal, de kiváló arra, hogy ötleteket merítsünk belőle, és kitörjünk a főzelék-tészta-krumpli-hús szent négyeséből.
A kemény fedeles könyv gondosan megtervezett: a bevezető és Jamie tanácsai – hogyan vásároljunk friss halat, mi legyen feltétlenül a kamránkban ahhoz, hogy az ételeket el tudjuk készíteni, milyen húst vásároljunk és hol – után tizenegy fejezetben sorakoznak a receptek. Külön a tojás- és a tésztaételek, de külön fejezete van a vega kajáknak, a báránynak, a rizsnek és az ázsiai tésztáknak. Bal oldalon találjuk magát a receptet, az öt hozzávaló fotóját, és a lap alján egy táblázatot a tápanyagértékekkel, a jobb oldalon pedig az elkészült étel fotóját.
A receptek tényleg egyszerűek, kezdők is hozzáfoghatnak bármelyikhez, ráadásul variálhatók is egymással, a húsos főételhez választhatunk köretnek egy salátát. Az adagok legtöbbször két személyre szólnak, de a kevés alapanyag miatt nagyon egyszerű őket felszorozni. Ráadásul nem csak rohanós hétköznapokra való ételeket sorakoznak szép egymásutánban, nyugodtan választhatunk a könyvből akkor is, ha vendégeket várunk, vagy sokfogásos hétvégi ebédet akarunk rittyenteni. Fontos megjegyezni, hogy az alapanyagok könnyen beszerezhetők, a könyvben nincs olyan, amit egy nagyobb szupermarketben ne vehetnénk meg, azt gondolom, ez külön érdem, én sem szeretek napokig járkálni egy-egy olyan fűszerért vagy összetevőért, ami egyetlen helyen kapható az országban, de legalábbis el kell adnom a lelkem az ördögnek, hogy kapjak belőle egy adagra valót, akkor inkább azt az ételt nem főzöm meg, akármilyen csábító.
Jamie nem kamuzik. Én húsz éve főzök, és a recepteket gondosan áttanulmányozva kijelenthetem: akár egy egész menüsort összeállíthatunk úgy, hogy az előétellel, a főétellel és a desszerttel egy óra alatt megvagyunk, az egyes receptek elkészítése pedig tényleg nem vesz több időt, mint amit mondanak róla. A húsz perc tényleg húsz perc, a fél óra tényleg fél óra.
Külön öröm, hogy a csapat figyelt arra is, hogy az ételek elkészítéséhez csak pár eszközre legyen szükség, sok esetben elég egy lábos vagy egy serpenyő vagy egy hőálló tál, ez sem utolsó szempont, ha a küldetés az, hogy minél kevesebb időt töltsünk a konyhában.
A receptek végén találjuk a Dietetika fejezetet, amiben a kiegyensúlyozott étrend alapjairól írnak, hál’ istennek nélkülözve minden okoskodást, pátoszt és felesleges sallangot arról, miért fontos, hogy változatosan, jó alapanyagokból, mértékkel étkezzünk.
Akinek fontosak a szép képek, megnyugodhat, a fotók gyönyörűek, és minden recepthez van.
Ráadásul a recepteket többször tesztelték is, tehát tényleg úgy néznek ki, ahogy a képeken láthatjuk. A könyv tehát szép is, nekem ugyan a libazöld oldalak bántják a szemem, de kinek a pap, kinek a papné.
Nyugodt szívvel kijelenthetem, tizenöt könyv ide vagy oda, Jamie Oliver tudott újat mondani, érdemes megvenni, ajándékba adni. Hogy kinek? Azoknak, akik most kezdenek főzni, most költöztek össze, és néhány lábossal szerencsétlenkednek az albérletben. Azoknak, akik már főznek, de csütörtökön már fogalmuk sincs arról, mit főzzenek másnap, a hétvégére meg nem is mernek gondolni. Azoknak, akik szeretnének egy kicsit messzebb merészkedni a hagyományos ételeinktől. És azoknak, akik utálnak főzni, mert ha megszeretni nem is fogják, de sokkal kevesebb időt töltenek a konyhában, ha ebből a könyvből választanak receptet.
Személyes kedvenceim: Lazac nizzai módra, Csirkés serpenyős pite, Csodás halas egytál, Cékla szuper öntetben, Bomba jó marharagu, Kavarva pirított ragacsos sertéssült, Tepsiben sült sáfrányos rizs, Narancsos puliszkatorta
Jamie Oliver: 5 hozzávaló – Gyors és könnyű ételek
Park Kiadó, 2018
7500 Ft
