A konyhában elkövetett hibák nem végzetesek, csak nagyon bosszantóak. Elpazarolt idő és alapanyag, sokszor sok pénz megy veszendőbe, ráadásul zsíros kenyeret kell vacsorázni, vagy pizzát rendelni ebédre. Az ehetetlen végeredmény a kisebbik baj. A főzés közben elkövetett baklövések egy másik nagy veszélyt hordoznak magukban, és ez akár életre szóló is lehet.
A kezdő szakács kedve pár kudarc után elmegy a főzéstől.
Ilyenkor általában bedurculunk, vagy hangzatos mondatok után kutatunk. Hogy ez az egész hülyeség, és nem is értik, más miért kerít ekkora feneket neki. Aztán hallottam még olyat is, hogy nem szeretek főzni, ilyen persze van, de sokszor a nem tudok főzni mondatot leplezi.
Rossz hírem van: főzni meg kell tanulni, és kész. És van jó hírem is. Ez az egész olyan, mint a biciklizés. Eleinte kacskaringózunk, és rángatjuk a kormányt, esünk-kelünk, aztán pár nap múlva már simán hagynánk, hogy a gumipókkal felerősítsenek a csomagtartóra egy pébépalackot, azzal is vígan eltekernénk. Élvezzük, a hajunk lobog a szélben. Pont ilyen a főzés is. Amíg az alapok nem biztosak, és nem tudunk egy zsemleszínű rántást vagy egy besamel mártást elkészíteni, nem megy a krumpligombóc tésztája, addig felesleges Wellington bélszínnel és macaronnal erőlködni.
Hibázni szabad. Sőt, eleinte kell.
Hogy egy kicsit könnyebb legyen, összegyűjtöttem pár tipikus nyavalyát, hogy legközelebb már sikerüljön.
Nokedli
Szarvacska tésztával nem tálalunk pörköltet, ez ugye alap. Nokedli, csipetke vagy valami hasonló jóféle. Na de a nokedlivel vannak gondok, például az, hogy ehetetlenül kemény lesz. Mert kevés vizet tettél a tésztába. Aztán vannak azok a csepp alapú, hosszúkás, nyúlt, sovány kukacok, nos ezek sem nevezhetők nokedlinek, és azért néznek így ki, mert lágy volt a tészta, azaz túl sok vizet adagoltál hozzá. Ha a nokedli nem kemény és nem sovány kukac, sőt egyetlen különálló kis göcsörtünk sincs, hanem egy csirizes, összeragadt massza van a tálban, akkor túlfőtt. A nokedli pontosan akkor van kész, mikor feljön a lobogó, forró sós víz tetejére. Nem kell főzni.
Krumplipüré
A krumplipürét is el lehet rontani, el is szokták. Abban a pillanatban, amikor elkezdik a főtt krumplit géppel turmixolni-pépesíteni. Ettől aztán püré helyett a krumpli egy nyúlós, rágógumiszerű állagot vesz fel, ami gusztustalan is, meg enni se jó. Vegyél krumplitörőt és azzal dolgozz, a végén villával folytasd, és hagyd a gépeket a konyhaszekrényben.
Kemény tojás
„Még egy kemény tojást sem tud megfőzni!” – mondják lekicsinylően arra, akit nem tartanak nemhogy talpraesettnek, de életképesnek sem. Pedig sokan nem tudnak kemény tojást főzni, erre bizonyíték a sárgája körül éktelenkedő szürke glória. Mert túlfőzik a tojást. Legközelebb hideg vízben tedd fel a tojásokat főni, egy-két percig forrald, aztán húzd félre a tűzről és tartsd fedő alatt a forró vízben. Aztán hűtsd ki teljesen, utána pucolhatod.
Piskóta
A piskótát nem úgy rontjuk el, hogy nyitogatjuk a sütő ajtaját, én nem is értettem ezt soha, miért kéne nyitogatni a sütő ajtaját? A piskóta lelke a levegő. Ha ez nincs benne, akkor nem könnyű piskóta tésztánk lesz, hanem egy tömör szerkezetű nehéz tésztánk. A fehérjét nagyon kemény habbá verjük, és a tésztát laza mozdulatokkal dolgozzuk össze, hogy minél több levegő maradjon a tésztában. Ha ez sikerül, már csak egy módon lehet a piskótát elrontani: ha nem megfelelő hőmérsékleten sütjük. Ilyenkor lesz szalonnás a piskóta tésztája. Ha túl forró sütőben sütjük, akkor nyilván megég, de ezt előbb észrevesszük majd, mint azt, hogy szalonnás a tészta.
Rántás
Jó, tudom, hogy a rántás mostanában sem nem szexi, sem nem trendi, de a magyar konyhában még mindig elengedhetetlen. Gondoljunk bele, milyen egy zöldbabfőzelék rántás nélkül. Na ugye. A rántás nagyobb mumus, mint a piskóta, ráadásul több színe is van, te jó ég! A rántásnál arra kell figyelni, hogy ugyanannyi legyen a zsiradék, mint a liszt. Félig már meg is vagyunk. A másik fontos dolog, hogy takaréklángon készítsük, folyamatos keverés mellett és egy pillanatra se hagyjuk magára. A színe attól függ, mennyi ideig pirul a zsiradékban a liszt, lehet világos, zsemleszínű vagy sötét. Ha petrezselymet, fokhagymát, fűszerpaprikát, egyebet teszünk bele, ezt mindig a végén tegyük, legjobb, ha a kész rántást lehúzzuk a tűzről, különben a fűszerek odaéghetnek. Mivel a rántás dolga az, hogy besűrítse az ételeinket, ezért a tűzről lehúzva adagoljunk hozzá egy kicsit a forrásban levő ételünkből, majd keverjük el csomómentesre és így tegyük a kész rántást a sűríteni kívánt ételhez.
Pörköltalap
Sok kezdő falnak megy az olyan kifejezésektől, hogy csapott evőkanál liszt, üvegesre pirított hagyma és annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az, hogy pörköltalapot készítünk. Nos, a pörköltalap nem más, mint zsiradékon pirított hagyma, fűszerpaprikával. Ezt is el lehet rontani, igen. Kétféleképpen. Először úgy, hogy megégetjük a hagymát. Az olaj, zsír hőmérséklete a lényeg, A hagyma a megfelelő hőmérsékletű zsiradékban áttetsző színű lesz, azaz üvegessé válik. Ha ez megvan, jöhet a fűszerpaprika. Mindig húzzuk le a tűzről az edényt, mikor a fűszerpaprikát adjuk hozzá, mert a fűszerpaprika nagyon rövid idő alatt megég, és akkor keserűvé válik. A fűszerpaprika zsiradékban oldódik, itt nyílnak ki az aromák, szóval a tűzről levéve keverjük el jól. Ezután adhatjuk hozzá a húst, gombát, egyebet, amit a recept előír.
Nyitókép: thinkstock