Néhány héttel ezelőtt az egyik amerikai rokonunk kerek perec megfenyegette a Facebook-ismerőseit: aki Halloween előtt karácsony témában posztol, azt törölni fogja. Nem mintha annyira szerettem volna a karácsonyról posztolni, mindenesetre egy kicsit megrettentem. Szerencsére most már elmúlt halottak napja, így ezen a héten már különösebb szankciók nélkül írhatok karácsonyi témáról, ami nemcsak lehetőség, de egyenesen szükség, mivel a hagyományos német karácsonyi sütit, a stollent ilyenkor kell elkészíteni, hogy legyen ideje jól összeérniük az ízeknek.
Stollenidő van.
Ha nem is tudjátok, hogy mi az a stollen, biztosan kiszúrtátok már a szupermarketekben azt a vastag porcukorrétegbe burkolt, vekni formájú süteményt, amit aranyárban mérnek, és szezonális karácsonyi termék, mint a bejgli. Na, az a stollen. A formájának és a vastag porcukorrétegnek egyébként fontos szerepe van: a stollennek úgy kell kinéznie, mint egy bepólyált csecsemőnek, közelebbről: mint a kis Jézusnak. Erre utal az eredeti neve: Christstollen, azaz Krisztuskalács.
Természetesen stollent készíteni sokkal jobb buli, mint stollent vásárolni, ezt nyugodtan elhihetitek nekem, és finomabb is a házi, ez nyilvánvaló. Nem mondom, melós ügy, ráadásul anyagigényes, de hát az Isten szerelmére, karácsonyi süti készül, csak nem rakhatsz az ünnepi asztalra kókuszgolyót!
A stollen némiképp hasonlít a mi gyümölcskenyerünkhöz, csak itt aztán tényleg egymást éri a sok mandula, a mazsola és az aszalt gyümölcsök, már-már kiszorítják a tésztát. Olyan sokat kell beletenni, hogy amikor az ember gyúrja a masszát, el sem tudja képzelni, hogy hogy fog ez a sok minden beleférni. De nem csak úgy ránézésre nem akar benne maradni a sok finomság, hanem egy csomó ideig potyog is mindenfelé. Örömünnep lesz a perc, amikor az összes beleáll, és sikerül tésztával elfedni, hogy ne égjen meg a felszíne. Egyes számú, stollenhez kapcsolódó sikerélmény kipipálva.
Készül a stollen egy drezdai pékségben (Fotó: Joern Haufe/Getty Images)
A batátatermelésnél egyszer már leírtam, hogy az ilyesmi a hitről és a bizalomról szól. Nincs ez másképp a stollennel sem: dolgozunk vele, beleteszünk egy csomó, olcsónak nem mondható anyagot, aztán, amikor kisült, elcsomagoljuk majdnem két hónapra. És még mindig elhisszük, hogy karácsonykor egy finom süti kerül az asztalra, nem egy száraz, használhatatlan, esetleg romlott, penészes kulimász.
Mondanom sem kell, amikor évekkel ezelőtt, először készítettem stollent, egy pillanatig sem hittem el, hogy működni fog. Viszont reméltem, de nagyon. Nem azért, mert igazolhatóan erős bennem a sváb vérvonal, és hát ez tényleg nem egy olcsó sütemény, hanem mert igazi lúzerség lett volna, ha a hetekig tartó érlelés közben, lassan, a vastag porcukorréteg alatt észrevétlenül rám rohad a stollen, ahelyett, hogy megettük volna, pedig ott volt mindvégig.
Az eredeti drezdai stollen egyébként védett márkanév, és a két Németország egyesítésekor külön tárgyalások folytak, hogy ki használhatja. 1997 óta csak a drezdai és Drezda környéki pékek árulhatják ezen a néven a portékájukat, de ez persze minket egyáltalán nem akadályoz meg abban, hogy megsüssük. Habár a stollennek van egy csomó más változata is, mákos, túrós, marcipános, én ezekkel most nem foglalkozom, maradjunk a drezdainál!
Fotó: Sean Gallup/Getty Images
Anyaglista következik:
- fél kiló liszthez szükség lesz
- 20 dkg vajra és
- 5 dkg sertés- vagy libazsírra,
- 5 deka élesztőre,
- csipetnyi sóra,
- 2,5 dl tejre
- 1 tojásra
- 10 dkg cukorra
- 7 dkg mandulára
- 20 dkg rumba áztatott mazsolára (ennek megfelelően némi barna rumra is)
- 8 dkg kandírozott narancshéjra
- 8 dkg kandírozott citromhéjra
- egy citrom és egy narancs reszelt héjára
- valamint fűszerekre: fél-fél tk. őrölt fahéjra és szegfűszegre, és negyed kk. szerecsendióra.
- A legvégén pedig kelleni fog még 8 dkg olvasztott vaj és ugyanannyi porcukor, ezekből fogjuk előállítani a vastag porcukorborítást.
Először beáztatjuk a rumba a mazsolát, majd 1 dl langyos tejből az élesztővel és egy pici cukorral és liszttel kovászt készítünk. Amíg az dolgozik, kimérjük a többi hozzávalót.
Egy nagy tálba beletesszük a lisztet, egy másikban pedig elkeverjük a tojást a 1,5 deci tejjel, a cukorral, löttyinthetünk bele kis vaníliakivonatot, hozzáadjuk a sót, a fűszereket, és belereszeljük a citrom és a narancs héját. A vajat és a zsírt összeolvasztjuk.
Fotó: Thinkstock
Most úgy állunk, hogy van egy tál lisztünk, és három tál folyadékunk (a zsiradék, a kovász meg a tejes-fűszeres). Ezeket szépen hozzáöntjük a liszthez, és összegyúrjuk. De nem csak úgy tessék-lássék, hanem, ha nincs dagasztógépünk (miért is lenne?), felgyürkőzünk könyékig, és dagasztjuk vagy tíz percen keresztül. Legyen rendes, hólyagos, kelt tészta állaga, kapaszkodjanak azok a sikérszálak!
Ha ezzel megvagyunk, akkor elküldjük a tésztát megkelni, majd pihenés helyett nekiállunk felaprítani a mandulát és a kandírozott gyümölcshéjakat. Ha megvan, most már pihenhetsz kicsit.
Amikor megkelt a tészta, először lecsepegtetjük a mazsolát, majd deszkára borítjuk a tésztát, ellapítjuk, és hozzáadjuk a kandírozott gyümölcsöket a mandulával. Megpróbáljuk beledolgozni. Amikor már látod a fényt az alagút végén, akkor újra el kell lapítani a tésztát, beleönteni a szárazra törölgetett mazsolát, és azzal is jól össze kell dolgozni. Addig nem nyugszunk, amíg egy szem is szökésben van.
Igazi drezdai stollen díszpapírban (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
Most jön a formázás, aminek ugyebár az a lényege, hogy a végeredmény egy stilizált pólyásbabához hasonlítson. Ezt úgy a legegyszerűbb elérni, ha formázunk egy veknit, majd hosszában a közepébe belenyomjuk jó mélyen a sodrófát, és ebbe a mélyedésbe visszahajtjuk a tészta egyik szélét, majd még egy kicsit kozmetikázunk rajta, lapogatjuk, míg meg nem felel az anyósunk kényes ízlésének, aki minden bizonnyal árgus szemekkel figyeli, hogy mi kerül az ünnepi asztalra. Tádám, stollen. Menő.
Ha ezzel is végeztünk, akkor már majdnem jók vagyunk. Bekapcsoljuk a sütőt 220 fokra, a stollent pedig tepsibe tesszük, és még egyszer letakarjuk keleszteni. Amikor a sütő elérte a megfelelő hőmérsékletet, betoljuk a sütit, a hőfokot visszavesszük 180 fokra, és vagy egy órán át sütjük.
Amikor kisült, kiszedjük a sütit, és a helyére toljuk a felületkezeléshez szükséges vajat, hogy megolvadjon, valamint a kezünk ügyébe készítjük a porcukrot egy teaszűrővel együtt. Amikor a vaj megolvadt, megkenjük vele a forró stollent, majd a szűrőn át vastagon megszórjuk porcukorral. Tényleg vastagon, ne kíméld!
Ez után már csak egy van hátra: hagyd kihűlni, de teljesen, nincs pardon, különben bepenészedhet. Ha ez is megvan, csomagold alaposan folpackba, majd dugd el, hogy a többiek nehogy megtalálják karácsonyig. Az ünnepkor pedig szeleteld fel, és söpörd be az elismeréseket! Szívesen!
