Itt a diószezon, úgy járja, hogy előrukkoljunk valami igazán nagyszerűvel. A választásom pedig az islerre esett. Kicsit azért is, mert a kislányom szerint ez a legfinomabb sütemény a világon.
Meglepődtetek? Igen, az isler tésztájába kell dió. És hiába hoznám a diós csuka receptjét – ami többszörösen is az istenbizonyítékok közé tartozik –, hallal nem lehet elkápráztatni senkit, még benneteket sem, de azt gondolom, az Auguszt cukrászda receptjével igen.
Auguszt-Arató Flóra szerint is meglepő, hogy az isler milyen népszerű náluk, hiszen nem egy mai, trendi süteményről van szó, de hozzám hasonlóan úgy gondolja, talán az egyszerűen nagyszerű lehet a titok nyitja.
Az isler a gyerekkori barátokkal, zsebpénzből, közösen vett édesség, a felnőttkorról való álmodozás, a néha szégyellős nosztalgia, a mama utáni vágyakozás és az önfeledtség süteménye. Nincs mit szépíteni ezen, ez van.
Isler az Auguszt cukrászdában. Fotó: Romsics Kati
Sajnos a cukrászdák többségében az islerrel mostohán bánnak, összecsapják, nem adják meg neki a már csak kora okán is kijáró tiszteletet. És bele sem megyek a „milyen lekvárral?” vitába, mert a töltelék mellett eltörpül az, amitől én magam minden esetben megbolondulok: amikor meglátom, hogy kókuszreszeléket szórnak a tetejére. Legszívesebben azt tenném ilyenkor, amit a mama tett, mikor feladta a reményt, hogy szép szóval leszoktasson végre arról, hogy merőkanállal beleegyek a lábosba: akkorát vágott a kezemre a fakanállal, hogy még most is sajog, ha eszembe jut, pedig már férjes asszony voltam, benőhetett volna a fejem lágya, amikor történt.
De nem szaporítom a szót, tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok az érdekes, hanem az Auguszt-féle recept. És ez – jelen esetben – így van jól.
Hozzávalók:
A barnalinzer-tésztához:
- 60 dkg liszt
- 15 dkg darált dió
- 25 dkg porcukor
- 50 dkg vaj
- 2 tojás sárgája
- 5 dkg tejszín
- 1 kiskanál sütőpor, csipet só, csipet vaníliás cukor
- magas kakaótartalmú étcsokoládé
- lekvár
A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverjük, a vajat nagy lyukú reszelőn belereszeljük, majd hozzáadjuk a tejszínt. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd a kész tésztát alufóliába csomagoljuk, és fél órára a hűtőbe tesszük.
Kinyújtjuk, a tésztából linzerkarikákat szaggatunk, majd az előmelegített sütőben 180 fokon kb. 10-12 percig sütjük. A kész, kisült korongok világos színűek, úgy néznek ki, mintha nyersek maradtak volna, ettől ne ijedjetek meg.
Mikor kihűlt, egy karikát megkenünk lekvárral, egy másikkal összeragasztjuk, majd a vízgőz felett megolvasztott csokoládéba mártjuk. Letakarva legalább egy napig állnia kell – sajnos.
Auguszt-Arató Flóra
Auguszt-Arató Flóra tanácsai: „A tészta készítésekor fontos, hogy ne nyújtsuk nagyon vékonyra, mert sütéskor könnyen megéghet, de ne legyen túl vastag sem, mert akkor túl domináns lesz a lekvárhoz képest a tészta mennyisége.
Az Auguszt cukrászdában az isler saját készítésű ribizlilekvárral készül. Vannak cukrászdák, ahol a magokat kipasszírozzák a lekvárból, mi ezt nem tesszük. Ennek oka csupán annyi, hogy így egyértelműen kiderül, hogy ez a lekvár tényleg gyümölcsből készült, és nem aromákkal, ízesítőkkel.
A lekvár mennyisége fontos, ez adja az isler szaftosságát, és jót tesz neki egy nap a hűtőben, mert így magába szívja a linzertészta a nedvességet.
A bevonat szintén megosztó, mi magas kakaótartalmú étcsokoládét használunk, ez finoman roppan harapáskor, és fanyarsága valamennyire ellensúlyozza a lekvár édes ízét.”
Mindent tudtok, futás a konyhába!
