Amíg az anyai mamám élt, a habkarikát gondosan eldugta, majd december 24-én délelőtt titokban átadta nekem. Aztán a lelkemre kötötte, hogy anyunak nem mondom meg, van. Ez volt az ára annak, hogy felkerüljön a fára. Anyu persze minden évben egy vadászkutya kitartásával kereste a habkarikát, faggatott, hova dugtam, könyörgött pár darabért, volt, mikor megesett rajta a szívem és adtam neki egyet-kettőt a töröttekből.
Aztán, amikor elővettük a karácsonyi izzókat, amikről mindig akkor derült ki, hogy nem égnek, mikor nagy kínnal feltekertük a fára és persze fogalmunk nem volt, hol lehetnek a pótizzók, és anyu szentségelve felpattant a kemping kerékpárra, hátha odaér még a Sportszer áruházba pár darab pótizzóért, akkor nagy gonddal felakasztottam őket a fenyőágakra. Másnap reggel nem volt rajta egyetlen darab sem, anyu éjjel lelegelte az egészet a marcipános szaloncukrokkal együtt.
Fotó: Thinkstock
Valójában hiszem, hogy anyu miatt nem lettem édesszájú. Ő az a fajta, akinek három tábla csoki meg se kottyan, aki már október végén túl van legalább három kiló zselés szaloncukron, jóízűen megeszi a tavalyi mézeskalácsot is, és ha nincs édesség otthon, teljesen jól elvan három tojássárgával kikevert kristálycukorral is. Soha életében nem volt több ötvenegy kilónál, és amikor egyszer merő jóindulatból megjegyeztem, hogy erre nem lehet más magyarázat, mint az, hogy gilisztás, úgy megsértődött, hogy két hétig nem állt velem szóba.
Én magam a habcsók és a habkarika létjogosultságát mindig is megkérdőjeleztem, mert őszintén nem értem, mi szükség van arra, hogy tömény porcukrot együnk, de az ember a szeretteiért mindent megtesz. Ha kell, habkarikát csinál, amiről tudja, hogy tíz perc alatt felfalják.
A recept egyáltalán nem bonyolult, a meringue mégis úgy vonult be a köztudatba, mint elkészíthetetlen mestermű, aminek csak azok álljanak neki, akik saját kezűleg leölt ökröt is sütöttek már egészben.
Nem mondom, hogy nem macera, ám biztatok mindenkit: álljon neki. Karácsonyig még van idő, ha nem sikerül, lehet gyakorolni.
A habcsók és a habkarika nem trendi, cserébe örökzöld és sokoldalú: készítsetek belőle szívecskét, fenyőfát, csillagot, aztán fűzzétek fel organza szalagra, ezüst szálra és kész is a karácsonyi girland, azaz a dekoráció is pipa. Vagy halmozzátok a habot fél dióra, szórják meg durvára tört dióval, mogyoróval. Ha kész, csomagoljátok be átlátszó zacskóba, kössetek rá masnit, és kész is az ajándék a kolléganőknek.
Fotó: Thinkstock
A habkarika titka két dolog: le kell mérni az alapanyagokat és nem szabad sajnálni az időt a massza elkészítésére.
Négy, szoba-hőmérsékletű tojásfehérjét veszünk, lemérjük, majd ezzel pontosan egyező súlyú porcukrot mérünk ki. Szükség lesz még csipet sóra, citromlére és sok-sok türelemre.
A fehérjéket kemény habbá verjük, majd beleszitáljuk a porcukrot, végül hozzáadjuk a csipetnyi sót és a citromlevet. Közben egy lábasban vizet melegítünk, és a további háromnegyed órát azzal töltjük, hogy a gőz fölött verjük tovább a masszát. Egészen addig, amíg le nem törik a kezünk, nem érezzük a cukorszemcséket a masszában. Közben figyeljünk arra is, hogy az edény alja nem érhet bele a vízbe! Fényes, homogén, krémszerű, selymes fényű, fehér habunk kell hogy legyen.
Ha eddig eljutottunk, levehetjük a gőzről az edényt, de még nem lélegezhetünk fel.
Mert még mindig verjük a habot, végeláthatatlanul, egészen addig, amíg ki nem hűl. A masszát csak akkor használjuk fel, ha szoba-hőmérsékletűre hűlt. Ekkor habzsákba töltjük, és a sütőpapírral letakart tepsibe nyomjuk a habot, szépen megformázva: karikát, szívet, csillagot, kisizécskét. Díszíthetjük is, durvára vágott dióval, mogyoródarabokkal, mandulaszeletekkel, szórhatunk rá mákot, de a készen kapható millióféle cukorgyöngyből, tortadekorációból is szórhatunk rá ész nélkül, színezhetjük ételfestékkel is.
Fakanállal kitámasztott, 50-60 fokos sütőben szárítjuk ki, kb. két és fél óra alatt. Hát nem megéri?!
Plusz egy tipp a végére: evőkanállal merjünk ki a habból és mindenféle formázás nélkül, csak úgy, süssük meg ezeket a nagyobb, formátlan darabokat. Vaníliafagylalt mellé, karamell öntettel tökéletes párosítás.