Az anyja se gondolta volna, hogy klasszikussá válik: a húsvéti hidegtál

Most, hogy itt az április, lassan ideje foglalkozni a húsvéti menüvel. Rutinos háziasszonyoknak mi sem egyszerűbb, mint a „Mit együnk húsvétkor?” kérdésre válaszolni: ugyanazt, amit tavaly. Meg tavalyelőtt, meg azelőtt, meg mindig. Sonkát, tojást, kalácsot, hónapos retket és zöldhagymát, szóval minden olyasmit, amit a néphagyomány megkövetel, nincs ezen mit gondolkozni.

Rutinos háziasszony nem az ünnepek alatt fog valami egetrengető újítással előállni. Az ünnepek az élet sarokpontjai ugyanis, amikhez igazodni lehet. Olyan nincs, hogy váratlanul hopp, ránk ugrik egy húsvét, vagy egy karácsony, ki gondolta volna, találjuk ki gyorsan, mit eszünk!

Az ünnepek megbízhatóan jönnek, és velük, ugyanilyen megbízhatóan, a szokásos menü is. Ha mégsem, akkor az pavlovilag értelmezhetetlen, felfoghatatlan: addig keressük-kutatjuk a nagyi almás pitéjét, hogy a végén nagyi ezerszer megbánja, hogy helyette abban az évben innovatívan orosz krémtortát sütött. Jó volt, jó volt, de miért nem AZ almás pite? Vagy A piskótatekercs?   

Üröm az örömben, hogy ebbe a húsvéti sonka-tojás vonalba készségesen belesimul a klasszikus sonkatekercs-kaszinótojás-sajttekercs szentháromság, alattuk a vastag franciasaláta-ággyal. Ennek megfelelően, habár hagyományos ételnek ezek semmiképpen sem mondhatók, sőt még csak túlzottan kifinomultnak sem, lelkesen készítik őket a háziasszonyok húsvétkor, mondhatni már-már elengedhetetlen kellékként.

Nem rossz ételek ezek egyébként, de azért ugye azzal mindenki tisztában van, hogy ez a kulináris kombináció az igazi aranykorát nagyjából harminc évvel ezelőtt élte, és már akkor sem számított csúcsgasztronómiának? Mindenesetre bár a szakácsművészetben a trendek jönnek és mennek (tíz éve még a zsírtól csöpögő cubákért volt mindenki megőrülve, ma meg már a spagettit is cukkiniből gyaluljuk), ezek a hidegkonyhai készítmények masszívan tartják magukat.

Ezt egyébként onnan tudom, hogy néhány évvel ezelőtt viccből ilyen hidegtálat tettem az asztalra húsvét hétfőn, ezzel vártam a locsolókat, de senki nem nevetett, hanem hótt komoly arccal, lelkesen befalták az egészet. Ebből két következtetést vontam le: egyrészt azt, hogy a férfiak jobban szeretik a sós kaját, mint a sütit, másrészt azt, hogy a „hidegtál” még ma is teljességgel normális ételnek számít, nincs benne semmi fun fact. Érdekes. Pedig esküdni mertem volna rá, hogy nagyjából a kakasos nyalókával meg a Fanta-szelettel játszik egy ligában, de akkor ezek szerint nem.

Azóta természetesen mások asztalánál is megfigyeltem húsvétkor ezt a korszerűen értelmezett sonka-tojás megoldást, erre, és a sikerre való tekintettel tehát úgy gondolom, hogy határozottan lenne igény egy ilyen témájú cikkre, trükkökkel és tippekkel gazdagítva.

Így készíts sajttekercset, ha nem akarsz beleőszülni

A sajttekercset igen mókás dolog elkészíteni, feltéve, hogy az ember ismeri a célra vezető módszert, így egyben megóvja magát az önszívatástól. Felejtsd el a nejlonzacskóban, forró vízben megolvasztott sajt sodrófával nyújtását, sokkal jobbat tudok.

Vásároljunk eleve szeletelt sajtot, goudát vagy trappistát. Egy adaghoz egy tálcányi (bolti egység) pont megfelelő mennyiség. Egy sütőlapra szilikonos sütőpapírt helyezünk, erre fektetjük szépen egymás mellé a sajtszeleteket úgy, hogy összeérjenek. Össze kell majd nőniük ugyanis. Betoljuk a sütőbe, és addig melegítjük 180 fokon, amíg megfelelően hajlékonyra nem olvad a sajt. Hát, ennyi a nagy trükk.

Hogy mivel töltöd, abba én nem szólnék bele, döntse el mindenki maga. Van, aki ömlesztett sajttal keni meg, majd sonkaszeleteket és főtt tojást helyez rá, de számtalan más megoldás is létezik, ereszd el bátran a fantáziádat! Az én kedvenc töltelékem túróból készül: zsíros tehéntúrót elkeverek némi sóval, őrölt római köménnyel, fokhagymával, fűszerpaprikával, lazítom annyi tejföllel, amennyivel feltétlen szükséges, és ezt kenem a meglágyított sajtra. Jusson mindenhová!

Ha van kedvem, fektetek rá sonkaszeleteket is, de őszintén szólva a főtt húsvéti sonka mellett ezt ilyenkor kissé snassznak érzem, úgyhogy húsvétkor nem szokott kedvem lenni hozzá. Feltekerem a sajtot a sütőpapír segítségével, ahogy a rétest szoktam a konyharuhával. Végül becsomagolva hűtőszekrénybe teszem, és amikor megdermedt, szeletelem.

Kaszinótojás

Ez itt a klasszikus recept lesz, de ez véletlenül se kösse meg senki szárnyaló fantáziáját! Tehát a tojásokat feltesszük főni sós vízben, forrástól számított tíz perc alatt keményednek meg. Ezen a helyen szólunk, hogy a tojást pont most van itt az ideje megvásárolni – először is azért, mert ahogy közeledik a húsvét, úgy lesz egyre drágább. Persze ezt még túléljük valahogy, pucolni viszont az idősebb tojásokat lehet szépen, és nem a frisset.

A megfőtt tojásokat hideg vízbe tesszük, majd megpucoljuk, közben elmerengünk rajta, hogy melyik módszert szeretnénk követni, a nyitott, vagy a zárt kaszinótojásban hiszünk-e inkább. Ha a nyitott mellett döntünk, akkor a tojásokat hosszában félbevágjuk, ha a zártat szeretjük, akkor az aljukat vágjuk le. Lehetőleg szabályosan, különben ferdén fog állni a kaszinótojás a tálon.

A tojások sárgáját kiszedjük, és hozzáadunk 4 tojásra számítva 1 evőkanál majonézt, egy kiskanál mustárt, 4 deka vajat, sót, borsot, ízlés szerint szerecsendiót, és jól kikeverjük. Van, aki vajat is ad hozzá, erről dönts magad. Ha szeretünk az ilyesmivel bíbelődni, akkor feltétlenül töltsük a krémet habzsákba, és csillag alakú formán nyomjuk vissza a tojássárgája helyére, a fehérje kis vályújába. Attól lesz az egész olyan meghökkentően és hihetetlenül nyolcvanas évekbeli, hogy mindjárt Samantha Fox-frizurát szárítunk magunknak. De ha az ilyesmi nem dobja a hangulatunkat, akkor töltsük vissza csak simán a sárga pépet kiskanállal.

Ha a tojásokat egyben hagytuk, akkor az autentikus eredmény eléréséhez kénytelenek vagyunk tartármártásmázat készíteni rájuk, ami szintén négy tojásra számítva 2 evőkanál majonézből, ugyanannyi tejfölből, kevés mustárból és citromléből, valamint sóból, borsból és pici porcukorból áll. Ezt jól kikeverjük, majd rákenjük a tojásokra. Hűtőszekrényben egy éjszaka alatt dermed rá csodálatosan a tojásokra.

Sonkatekercs

A sonkatekerccsel kapcsolatban a legfontosabb jó tanácsunk, hogy normális sonkát vegyél! Nem annyira fontos ám, hogy négyzet alakja legyen, feltekerve úgysem látszik a végén, viszont ha rossz az íze vagy az állaga, azon sajnos semmi sem tud utólag segíteni. Fontos szempont még, hogy az átlátszóan vékonyra szeletelt sonkák itt szintén nem állják meg a helyüket, mert olyan hatást keltenek, mintha az esküvői meghívótokat A4-es fénymásolópapírra nyomtattad volna otthon. Szóval ne sajnáld az időt a rendes sonka felkutatására, mert azon áll vagy bukik a projekt sikere.

A többi nagyjából gyerekjáték. Csinálunk egy erős besamelt… oké, csak vicceltem. Szóval 5 deka vajat hevítünk egy nyeles edényben, hozzáadunk ugyanannyi lisztet, és kissé megpirítjuk. Ha ez megvan, felöntjük 2,5 dl tej és ugyanannyi tejszín keverékével, majd habverővel eldolgozzuk, nehogy csomós legyen. Sózzuk, őrölünk bele kis fehér borsot, és a szerecsendió is jól áll neki. Addig forraljuk, amíg be nem sűrűsödik, meg még egy kicsit.

Itt most tartunk egy kis kényszerpihenőt, mivel ki kell hűteni, amitől a mártás krémmé áll majd össze. Ha ez megtörtént, belekanalazunk ízlés szerint sok-sok tormát a kedvenc fajtánkból, elkeverjük, közben kóstolgatjuk. Ha jónak érezzük, nincs más dolgunk, mint a sonkaszelet aljára húzni belőle egy csíkot (tudod, habzsák!), majd feltekerni, és a végére is nyomni egy-egy csillagpompont a krémből.

És akkor jöjjön a franciasaláta

Természetesen mindennek franciasalátával ágyazunk meg. Ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem meg egy jó. A rossz hír az, hogy a franciasalátának távolról sincs semmi köze a francia gasztronómiához, a jó hír meg az, hogy ennek megfelelően kőbe vésett receptje sincs, csak bizonyos jellemzői. Népművészet ez a javából, mindenki azt tesz hozzá és vesz el belőle, amit akar.

Ennek megfelelően teljesen felesleges nekiállni a majonézt mint tojássárgájához lassú sugárban csorgatott olajjal, keverőtálban, habverővel készült emulziót odavarázsolni, gyakorlatilag semmivel sem lesz emelkedettebb a végeredmény, mivel úgyis fagyasztott borsóból és levesből kiszedett répával bolondítjuk meg a végén. Ami egyébként teljesen korrekt eljárás, tekintve, hogy a franciasaláta, fájdalom, ugyanolyan maradékfelhasználós étel, mint a spenótos tészta vagy a rizottó.

Tehát: kell bele kész, bolti majonéz (ami bizonyos, nyers tojásban jelen lévő kórokozók által terjesztett bajok szempontjából határozottan jó hír), tejföl, só, bors, kevés cukor (opcionális) és citromlé. Ez az alap, ebbe tehetünk főtt és kockára vágott sárgarépát, zöldborsót, savanyú uborkát, almakockákat, petrezselyemgyökeret. Vigyázat, ha kukoricát is teszünk bele, akkor már mexikói salátát készítettünk, nem franciát!