Most, hogy már megoldottuk a kalács, a sonka és a kemény tojás égető kérdését, itt az ideje rátérni a többi jóságra is, aminek a húsvét reggeli asztalon szintén helye van. Nos, ez bármi lehet, de tényleg akármi, és ezt rendkívül autentikus helyről tudom.
Szokás ugyanis nálunk, hogy a húsvét hajnali, napfelkeltés istentisztelet után együtt fogyasztja el a gyülekezet a reggelit, amit mi dobunk össze, jó sokan, mintegy egymás megvendégelésére. Ezen a reggelizőasztalon csodaszámba menő sonkaköltemények és sütemények mellett természetesen különböző ínycsiklandozó krémek is vannak, amik remekül passzolnak a húsvéti kalácshoz.
Mondanom sem kell, ez az egyik kedvenc műfajom: a jó sokféle étel, amit nem nekem kellett elkészíteni, ezért csupa meglepetés. Ugyanakkor nem is üzemi ujjgyakorlatok, hanem házi finomságok, amikben benne van a készítőjük szíve-lelke, meg a sok kísérletezés, hogy hogyan lesz a legfinomabb. Ráadásul lehet falatonként kóstolgatni, majd visszatérni az egyikre vagy a másikra, közben beszélgetni a világ dolgairól, meg recepteket cserélni, természetesen.
Hívd nyugodtan kencének, és díszítsd fel! (Fotó: Pixabay)
Mivel ezek a húsvéti nagy, közös reggelik hajnali hatkor vannak (igen, jól számoltad, négykor kelünk hozzá, de megéri, mert csodálatos élmény és gyönyörű szimbólum, ahogy a sűrű sötétséget az istentisztelet végére felváltja a fény) szóval, mivel a korai időpont miatt még eléggé kába vagyok, ezekből a beszélgetésekből nem sok konkrétumra emlékszem, de az ízekre és a hangulatokra igen. Meg arra, hogy a szendvicskrém a kalácson jó dolog, mutatunk is négy ünnepit.
Mi a húsvét totemállata? A nyúl. És mit eszik a nyúl? Répát. Együnk mi is répakrémet!
Kell hozzá vagy fél kiló sárgarépa, meghámozzuk, darabokra vágjuk, ugyanígy járunk el egy mogyoróhagymával és egy ujjnyi gyömbérrel is. Mindezeket olívaolajon, fedő alatt elkezdjük párolni, sózzuk, borsozzunk, adunk hozzá kis chilit, ha szeretjük, egy pici cukrot meg egy kevés vizet is, oda ne égjen, lefedjük és kivárjuk, míg megpuhulnak. Akkor levesszük a fedőt, és elpárologtatjuk a maradék folyadékot is.
Ha ez megtörtént, az egészet pépesítjük, hozzákeverünk két tojást és két deci tejszínt, kevés apróra vágott petrezselymet, majd ezt a masszát szétosztjuk vajjal kikent felfújtformákba, és vízzel félig megtöltött tepsibe állítjuk. Sütőben, 170 fokon nagyjából háromnegyed óra alatt készre sütjük.
Répakrém sokkal egyszerűbben
Nagyjából húsz deka finomra reszelt répára, és ugyanannyi reszelt füstölt sajtra lesz szükség. Összekeverjük, adunk hozzá tíz deka natúr krémsajtot, meg némi tejfölt, hogy jó legyen az állaga. Belezúzunk egy fokhagymát, óvatosan sózzuk, borsozzuk, jól elkeverjük, és közben kóstolgatjuk, nehogy túllőjünk a célon.
A receptért kattints tovább a NOSALTY-ra!
Váncsa István tonhalsalátája
„Grill alatt megsütök fél kiló piros húsú paprikát, egy-két erős paprikát, négy-hat hámozatlan fokhagymagerezdet és három szép paradicsomot. A megsült és kívülről helyenként meg is feketedett zöldségeket lehéjazom, kicsumázom a paprikaféléket, kinyomkodom a paradicsomokat, majd az egészet összepépesítem.
Két-három evőkanál olívaolajban köménymagot melegítek, csak amíg illatozni nem kezd, aztán ezt is a pürébe keverem. Végül lecsöpögtetett konzerv tonhaldarabokat, keménytojás-negyedeket és fekete olajbogyót rakok egy tálba, ráöntöm a pürét, együtt jól lehűtöm, és tálalom.”
Erről jut eszembe, ha maradt még a kamrában az ősszel elrakott ajvárból, azt is nyugodtan ki lehet tenni az asztalra.
Rokfortkrém
Ez a világ egyik legegyszerűbb, ugyanakkor az egyik legfinomabb szendvicskrémje, ezért előszeretettel viszem minden ilyen közös, piknik jellegű eseményre. Rend szerint el is szokták kérni a receptet, és nem hiszik el, hogy ennyi az egész, pedig igen.
Szükségünk van egy nagyobb darab rokfortra, vagy más, morzsálódó kéksajtra, lereszeljük. Adunk hozzá annyi tejfölt, hogy krémes állagot kapjon, és ennyi. A tetejét díszíthetjük petrezselyemmel, olajbogyóval, vagy amivel akarjuk, de csak azért, mert nem hisszük el, hogy ennyire egyszerűen megoldottuk a kérdést, és tettvágyunk maradt.
Kend, mártogasd. (Fotó: Pixabay)
És ha már húsvét, ami szimbolikája szerint a természet feltámadásának is ünnepe, kerülhet az asztalra pesto is, méghozzá frissen termett zöld levelekből. A pestót ugyanis kalácsra, pirítósra is kenhetjük ám, nemcsak tésztán mutat jól.
Ez idő tájt a medvehagyma már mindenhol kikelt, sőt, talán már ki is virágzott. Jól áll a rukkola, a tavalyi zöldpetrezselyem is vadul hajt, de akár hónapos retek leveléből is lehet pestót készíteni. Lényeg, hogy szezonális zöld kerüljön bele, vagy ha nem, mert csak a szupermarketes, dobozos van kéznél, akkor használd nyugodtan azt, senki sem fog halálra kövezni miatta.
fotó: istock
A zöld leveleket megmossuk, leszárítjuk, késes robotgépbe tesszük. Ha burzsuj vagy, vegyél fenyőmagot, de ha te sem vagy hajlandó ezreket kiadni egy marék magért, legyen bármilyen finom és elegáns, megteszi a napraforgómag, a törökmogyoró, vagy a tökmag is. Ha szárazon kicsit megpirítjuk, még finomabb lesz. Én a diót pestóban teljes tévedésnek tartom, de ha te már próbáltad, és bejött, akkor ne fogd vissza magad.
Kell még a pestóba fokhagyma, só, parmezán vagy Grana Padano, aminek épp olyan az íze, mint a parmezánnak, csak a legtöbb helyen lehet is kapni. Szükség lesz még annyi olívaolajra, amennyitől rusztikus-krémes állagok kap a pesztó, ezt menet közben töltjük hozzá, amíg a kutter a többi hozzávalóval küzd.
Tojáskrém receptünk volt már, a sonkakrém pedig majd húsvét után következik, azt is imádni fogjuk.
