A modern korban kiemelkedik közülük az édes-sós kettős, amelyek egy körkörösen változó ízspirálba fogták gyermekkorunkat attól függően, hogy a nagyi diótortáját habzsoltuk vagy anyu rakott krumpliját. Akármit is ettünk, a só minden étkezésnél jelen volt.
Abban biztosak lehetünk, hogy a túl sok cukor mellett a túlzott sófogyasztás sem tesz jót. Persze nem magával a sóval van gond, hanem az arányokkal. A magas sóbevitel egészségügyi problémákhoz vezethet, megnöveli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Napi 5 grammot ehetnénk (ez egy teáskanálnyi mennyiség), de a magyar férfiak sófogyasztása ennek háromszorosa, a nőké pedig duplája, mint az ajánlás.
Gondoljunk bele: hány olyan élelmiszernek lehet magas a sótartalma, amire egyáltalán nem gyanakodunk. Egy mozifilmet popcorn nélkül megnézni, vagy egy majálison nem megkóstolni a sült kolbászt? Sokak számára ez egy nem létező opció. A só nagy részét azonban nem ezekkel, hanem péksütemények, kenyerek és felvágottak formájában esszük meg. A gyerekek gyakran nem eszik meg a sült krumplit (sem) ketchup és majonéz nélkül. Az ilyen ízesítők mellett a gabonapelyhekben, a tejtermékekben és a húskészítményekben is van „rejtett só”.
De hogyan stoppoljuk a sót? Sosem késő a kevésbé sós, de mégis finom ízvilághoz szoktatni magunkat. Az ízélmény megtartásával sót csökkenteni az élelmiszeripar szereplőinek kell. A sócsökkentés számunkra tehát már a vásárlásnál kezdődik; az élelmiszercímkén ellenőrizzük a só mennyiségét is. Szerencsére azért találunk már jó példát a hazai polcokon is; a kék címkével megjelölt Kométa termékek már 25 százalékkal kevesebb sót tartalmaznak. Nem kell azonban megijedni, mivel az ízélmény változatlan maradt. A tudatosság nem kell, hogy lemondásokkal járjon!
