A kovászos uborka ugyanúgy hozzátartozik a nyárhoz, mint a strandolás, a lángos, a fagyi és a kánikula. Úgy is mondhatnám, hogy kovászos uborka nélkül nincs nyár: meglátjuk a piacon a nagy láda uborkákat, és bekapcsol bennünk a gyerekkorunkban kialakított feltételes reflex: kovászos uborkát kell készíteni. Hogy mihez fogjuk enni? Az mindegy, mindenhez. Paprikás krumplihoz, krémlevesként, magában, lényeg, hogy legyen, a többit majd kitaláljuk később.
Ez egyébként egy roppant helyes hozzáállás, egyrészt mit aggódjunk a holnap baján, másrészt meg a kovászos uborka rendkívül egészséges, szóval legyen mindig otthon! Nem véletlenül vezetik a fermentált ételek a gasztronómiai trendek listáját már évek óta, habár mostanában a koreai kimchivel szoktak jönni, ha erjesztésről van szó. Hiába, a saját hazájában senki sem lesz próféta, de mi azért pontosan tudjuk, hogy mi kell a magyarnak. Kovászos uborka.
Kovászos uborka (fotó: istock)
Egyébként a gyógyhatása abban rejlik, hogy a fermentált ételek rendkívül jó hatással vannak a bélflórára, és mint tudjuk, gazdag bélflóra = egészség. Nemcsak az erős, és minden kórt legyőző immunrendszer gyökerezik a bélflórában, de még a lelki egészségünk is onnan táplálkozik a tudomány jelenlegi állása szerint. Szóval, ha rossz kedved van, nagyfröccs helyett nyugodtan vágjál be egy kovászos uborkát! Nem vicceltem.
A kovászosuborka-készítés tudománya
A kovászos uborka az nem egy instant leves, nyugodtan számolj 4-5-6 napot is, míg kész lesz. Első lépésként megvásároljuk a megfelelő méretű uborkát. Kovászos uborkának közepes méretűt kell keresni, az apró savanyú uborkának való, a nagy meg salátának. Az ideális méret tehát 12-15 cm hosszú, az átmérője pedig 3-5 cm, és egyenes. Ezt csak a mihez tartás végett írom le, természetesen nem kell leállni méregetni, látszik ugyanis rajta. Pont akkorát kell keresni, amekkora egy átlagos kovászos uborka, plusz a végek.
A sztenderd kovászos uborkás üvegbe 2,5-3 kilogramm uborka fér, tehát ennyit érdemes vásárolni, meg még egy kicsit, mert addig is kell enni valamit, amíg érik a csoda, ez pedig az uborkasaláta lesz.
Uborkasaláta
Kiválogatjuk a nagyobb uborkákat, meghámozzuk, és legyaluljuk, vagy vékony karikákra vágjuk. Besózzuk, hogy levet eresszen. Megszórjuk – mennyiségtől függően – 2-3 evőkanál cukorral, csorgatunk rá ugyanannyi sima ételecetet, összekeverjük, és kész is az uborkasaláta. A tejföl és a fokhagyma nem kötelező, csak szinte, hűteni viszont az.
Na, de folytassuk a kovászos uborka készítési metódusának leírását. Először is megnézzük a következő napok meteorológiai előrejelzését. Ha kitartó 30 fok körüli hőmérsékletek lesznek, akkor eljött a mi időnk. Veszünk egy fazekat, felforralunk három liter vizet három evőkanál sóval. Aznap több teendőnk már nem lesz, a nap további részében ugyanis hagyjuk kihűlni a felöntő vizet.
Másnap tálba tesszük az uborkákat, és jól megmossuk. Ez azt jelenti, hogy minden egyes darabot a kezünkbe fogunk, jól megdörzsöljük, hogy lejöjjenek róla a szőrök meg az összeszáradt virágmaradékok, és áttesszük tiszta vízbe. Ha mindet megdörzsöltük, még egyszer átöblítjük, átszedjük egy másik edénybe, nehogy az alján maradjon valami nem kívánatos. Itt jegyzem meg, hogy a vegyszermentes mosóvizeket nem muszáj a csatornába önteni, nyugodtan összegyűjtheted és meglocsolhatod vele a virágaidat. Környezetvédelmi másodpercünket olvasták.
Összeállítás
Most már aztán tényleg szügyig gázolunk a kovászos uborka elrakásban, nincs megállás. Magunk elé vesszük a tisztára mosott uborkás üveget és a többi hozzávalót: a kaprot és a fűszereket, ami nálam egy fej fokhagyma, de anyukám szokott bele tormát is tenni. Nyilván nem ecetes reszeltet, hanem egész gyökeret. Megtisztítjuk. Az üveg aljára teszünk egy csokor kaprot. Nem kell, hogy zsenge legyen, nyugodtan lehet fás is, száraz is, lényeg, hogy illatozzon.
Most jönnek az uborkák, fogjuk, levágjuk a két végüket. A levágott részt megnyaljuk, ha keserű, még egy kicsit levágunk az uborkából. Nem az uborkát nyalogatjuk, hanem a lehullott részt.
Ez után be kell vágni az uborkákat, hogy mindenhol átjárja a lé. Először hosszában A végétől indulva, a B végétől egy centi távolságig bevágjuk az uborkát, majd a B végétől indulva, az előző metszésre merőlegesen is bevágjuk az uborkát A végétől egy centiig. Így nem fog szétesni az uborka, viszont könnyen szét tudjuk tépni.
Alakul (Fotó: Belső Olga)
Az uborkákat szépen, egyenként beállítjuk az üvegbe, a résekbe szórhatunk fokhagymagerezdeket, vagy állíthatunk tormát, meg amit még szeretnénk bele tenni. Én mást már nem szoktam. Ha az első emelettel készen vagyunk, következik a második emelet uborka, közé mehetnek megint a fűszerek.
Amikor tele van az üveg, felöntjük a teljesen kihűlt, sós, forralt vízzel, teszünk a tetejére egy szelet fehér kenyeret, majd az egészet lefedjük egy csészealjjal, és kitesszük a melegre. Nem kell neki feltétlenül sugárzó napsütés, lényeg, hogy meleg legyen, de az nagyon fontos, különben megpenészedik.
Az eleinte szép, tiszta uborkalé „megindul”, lassan zavarossá válik, és buborékok törnek a felszínre. Ez a dolga, nem kell megijedni. A kovászos uborka három napig érik a melegben. A harmadik nap végén készen van, szétszedhetjük. Először levesszük róla a kenyeret, kidobjuk, majd dobozokba tesszük az uborkákat és felöntjük a saját levével. A kapornak szintén véget ért itt a pályafutása, mehet a komposztra (szemétbe).
Hűtőszekrényben tárolva jó sokáig eláll, habár nálunk még soha sem sikerült kideríteni az eltarthatósága határát.