Nem kell mindig kaviár, sőt húst sem kell mindig enni. Nemcsak azért, mert így talán lassabban pusztul el a Föld, hanem mert van az a hőség, amikor már egyáltalán nem kívánja a szervezetünk a húst. Márpedig a hétvégére megint 34 fokot mond a meteorológia, aminek felettébb örülünk, mert mehetünk csobbanni – csak közben ne felejtsünk el egy jót enni sem!
Én persze a magam részéről mostanában a legszívesebben mindig lecsót ennék, csakhogy ebbe a tervembe beleszólt a padlizsánszezon. A padlizsán egy csodálatos növény, szinte meghatóan aranyos, ahogy a kis lila csüngők nagy lila csüngőkké változnak a tövön – a bébipadlizsán ugyanis pont úgy néz ki, mit a kifejlett, csak kisebb. Ennél azonban még sokkal előnyösebb tulajdonsága, hogy finom, vagyis azzá tehető, mivel bárminek az ízét képes átvenni.
Ezúttal egy arab ízvilágú lecsóféle készül, amelyben az édes és a sós-fűszeres ízek és a különböző textúrák olyan ínycsiklandóan egészítik ki egymást, hogy a receptje egészen biztosan be fog kerülni a családi szakácskönyvbe.
Na de mielőtt rátérnénk a főételre, beszéljünk egy kicsit a levesről, amelyben sok-sok sajt lesz ezúttal, hogy a második fogásból kimaradó fehérjét mégiscsak magunkhoz vegyük valamilyen formán. Természetesen evés közben már egyáltalán nem fog érdekelni, hogy „fehérjét veszünk magunkhoz”, annyira finom lesz. Mégis mi más lenne egy leves, amelyben négyféle sajt olvad össze egyetlen, harmonikus egységgé?
Négysajtos leves
Egyszerű, de nagyszerű levest választottam, gondolva sajtimádó társaimra. A négyféle sajt: az ömlesztett sajt (szokd meg a gondolatot, szükség van az ízére), a kéksajt, a Pecorino és az ementáli, amely tejszínben és alaplében olvad egységgé. Ízbomba a javából, érdemes kipróbálni.
Négysajtos leves (Fotó: Nosalty)
Hozzávalók
- 140 g ömlesztett sajt
- 12 dkg kéksajt
- 5 dkg Pecorino sajt durvára reszelve
- 5 dkg ementáli sajt
- 1 dl habtejszín
- 5 dl csirkealaplé (vegáknak zöldségalaplé vagy víz)
- fél késhegynyi őrölt fehér bors
- a tálaláshoz 4 db zellerszár
- 1 evőkanál Tabasco szósz
A leves elkészítésének menetét a Nosalty oldalán találod.
Arab padlizsánlecsó
A főétel ezen a hétvégén az egyik nagy kedvencem, az arab padlizsánlecsó lesz, alig vártam már, hogy eljöjjön az ideje. Számtalan előnye mellett ebben a fogásban az a legjobb, hogy nagyon könnyű elkészíteni, egyáltalán nem hizlal, ugyanakkor nagyon finom. Én találtam ki, és azóta ha a család meglát egy padlizsánt otthon, biztos, hogy ezt követeli. Én általában marokkói kuszkusz-fűszerkeverékkel készítem, de egy közepesen felszerelt konyhában valószínűleg megtalálható valamennyi összetevője.
Padlizsánlecsó (Fotó: iStock)
Hozzávalók
- 1 fej hagyma
- olaj, amin megdinszteljük
- 2 nagy padlizsán
- 1 evőkanál marokkói fűszerkeverék (vagy fűszerpaprika, koriandermag, kurkuma, édeskömény, fokhagyma, mustármag, római kömény, fekete bors, fahéj, kakukkfű, szegfűszeg mozsárban vagy kávédarálóban összetörve)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 db paradicsom
- 5 db mentalevél
- pár szál petrezselyem
- 1 marék mazsola
Elkészítés
- Nulladik lépés: ha nincs otthon arab fűszerkeverékünk, akkor először elkészítjük a felsoroltakból mozsárban vagy kávédarálóban.
- A hagymát apróra vágjuk, és megdinszteljük az olajon. Közben a padlizsánt és a paradicsomot közepes kockákra vágjuk.
- Amikor kész a hagyma, rádobjuk a padlizsánt, kicsit megkevergetjük rajta, majd megszórjuk a fűszerkeverékkel, és öntünk rá egy deciliter vizet is, hogy le ne égjen. Belekeverjük a paradicsomot és a többi hozzávalót is, kivéve a petrezselyemzöldet, mert az csak díszítés lesz a tetejére. Sózzuk, és beledobjuk a mazsolát is.
- Lefedjük, és hagyjuk főni nagyjából 20 percig. Utána levesszük a fedőt, és megnézzük, hogy hogy áll a leve, ha kell, fedő nélkül rotyogtatjuk még kicsit, hogy besűrűsödjön.
- Közben köretként bulgurt főzünk, de ha nincs otthon, nem kell megijedni, a rizs vagy a kuszkusz is jó lesz hozzá. A bulgurt ugyanúgy kell megfőzni, mint a rizst, a kuszkuszt viszont csak le kell önteni kétszeres mennyiségű forró vízzel, aztán lefedjük, és öt perc múlva kész. Persze sózzuk.
Levendulás muffin
Az édességgel ezen a hétvégén a levendulaszezon előtt tisztelgünk, levendulás muffint fogunk készíteni. Nem kell megijedni, nem egy ördöngösség, és végeredményben pár levendulavirágon kívül nincs is szükségünk semmi speciális összetevőre.
Levendulás muffin (Fotó: iStock)
Természetesen ha van otthon levendulaszörp, feltétlenül használd, de anélkül is meg tudjuk oldani.
Hozzávalók
- 15 dkg puha vaj
- 15 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- 1 marék levendulavirág
- 1 csomag sütőpor
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 2 tojás
- 1 citrom héja
- szűk 2 dl tej
A mázhoz
- 10 dkg porcukor
- 2 evőkanál citromlé vagy levendulaszörp
- pár csepp lila ételfesték vagy lila színű szörp, mondjuk áfonya
- a díszítéshez levendulavirág
Elkészítés
- A cukrot a lemorzsolt levendulavirágokkal együtt porcukorrá daráljuk.
- A muffin száraz összetevőit összekeverjük egy tálban, hozzáadjuk a nedveseket a tej kivételével, és jól elkeverjük. A végén hozzácsorgatjuk a tejet is, fellazítjuk vele a masszát.
- Muffinformákba kanalazzuk, majd 170 fokon, légkeveréssel kisütjük.
- Közben elkészítjük a cukormázat: 10 deka porcukrot feloldunk két evőkanál citromlében vagy ha van, akkor levendulaszörpben. Hozzácsepegtetjük óvatosan az ételfestéket vagy a lila színű szörpöt, és azzal is jól elkeverjük. Tényleg nagyon óvatosan dolgozzunk, mert csak árnyalatnyi lilát szeretnénk a mázba, hogy olyan legyen, mint azoknak a néniknek a haja, akiknek túlzásba vitte a fodrász a hamvasítót.
- A kihűlt muffinok tetejét levágjuk, majd kiskanállal rákenjük a mázat. Forgatjuk, hogy szépen, egyenletesen elterüljön rajta, a végén pedig ráteszünk egy szál levendulavirágot.
Vagy hagyd a csudába ezt az egész mázazós hókuszpókuszt, és egyétek meg anélkül a levendulás muffint, pucéran, ahogy van. Úgy is finom lesz, sőt!
