Gondoltad volna, mekkora különbség van szóda és szóda között?

Nincsen nyár rozéfröccs nélkül, ezt én így nyugodtan ki merem jelenteni. A rozéfröccshöz két dologra van szükség: jóféle, savanykás rozéborra és hideg szódavízre. A dolgok jelenlegi állása szerint úgy tűnik, az utóbbi jóval problémásabb, ami mégiscsak vicces, tekintve, hogy egyszerű, szénsavval dúsított ivóvízről beszélünk, a szénsav meg nem más, mint a gyűlöletes szén-dioxid (minden bajunk, de főleg a globális felmelegedés okozója) vízben oldva. Mégis gyötrődhetünk, mire megtaláljuk a jó megoldást a zökkenőmentes szódavízellátásra.

Lehetőségek persze vannak, de egyiket sem neveznénk tökéletesnek. Hiába, nincsen rózsa tövis nélkül. Úgyhogy most sorra vesszük a buborékosvíz-beszerzési opciókat, előnyöket és hátrányokat, és ki-ki felülvizsgálhatja az eddigi gyakorlatát.

Szénsavas palackozott víz

Hogy mi a műanyagba zárt vízzel a legnagyobb probléma, azt mostanra remélhetőleg senkinek nem kell külön elmondani: a PET-palackok környezetszennyező hatása miatt ha valaki ilyet emel le a polcról a boltban, napjainkban már óvatosan körbenéz, hogy nincs-e a közelben ismerős, mert hát ciki.

Ha a palackozott víz nyomában keletkezett szennyezéstől elegánsan eltekintünk, akkor persze beszélhetünk az előnyeiről is: könnyen hozzáférhető, nem kell hozzá különösebb felszerelés, drága gép vagy cserepalack (az eldobhatóság áldásai) – tehát olcsó is. Egy másfél literes palack szénsavas víz ára nagyjából 85 forintnál kezdődik – felső határ a csillagos ég –, egy liter szódához így nagyjából már 60 forintért hozzá lehet így jutni.

Cserélhető szódás palack

3 tévhit a szénsavas vízről

Szerencsére vannak ennél jóval etikusabb megoldások is. Az egyik ilyen a helyi szikvízüzemek remek terméke, a visszaváltható szódás palack, ami legalább annyira romantikus, mint amennyire hulladékmentes megoldás. Településenként és üzemenként változik egyébként a módszer: van például, ahol a fogyasztó megveszi a szódás palackokat, és mindig a sajátját kapja vissza töltve, ami egy rendkívül higiénikus megoldás. Több helyen házhoz is szállítják a szódát, ami szintén nagyon kényelmes, sőt megható: láttam már olyat ugyanis, hogy kitették a ház elé az üres palackos rekeszt, egy zacskóba belegyűrték a pénzt, majd mentek a dolgukra a háziak, és mire hazaértek, ott várta őket a kapuban a teli szódás üvegekkel megtöltött láda.

Szikvízkészítő üzem Nyíregyházán (Fotó: MTI/Balázs Attila)

Némi zavart tud okozni, ha egy településen (mint nálunk) több szikvízüzem is működik, házhozszállítás meg nincs, mert bár virágozzék minden virág, a sokszínűség mindig jó, meg ilyenek, kimondottan kényelmetlen, hogy sok élelmiszerbolt csak egy bizonyos gyártó szódáját forgalmazza. Ha pedig nekem pont a másik üzem flakonja van a kezemben, csak sajnálkozva néznek: ezt ők nem cserélik.

Pedig nekem tök mindegy lenne, hogy melyiket adják, a szóda, az szóda, ahogy elmésen megállapítottuk a minap.

Az ár mindazonáltal határozottan versenyképes: a kétliteres szóda ára 80 forint, vagyis literenként negyven forintért jutok a buborékos vízhez. A flakon ára 400 forint, amit csak egyszer kell megvenni, utána cserélik.

Fotó: Csiffári Szikvíz Facebook

Otthoni szódásszifon

Némi zavart okozott tavaly év elején, hogy a répcelaki Liss gyár beszüntette a visszaváltható szifonpatron gyártását, amit a jó házi szóda műfajának a halálával azonosítottak sokan, holott erről szó sincs. Továbbra is kapható ugyanis szifonpatron, csak sajnos egyszer használatos, mivel a visszaváltás nem érte meg a gyártónak. A tíz darab patron ára 1000 forint körül van, így egy liter, otthon előállított szóda 100 forintba kerül, plusz a szódásszifon ára, ha eddig nem volt otthon, de most szeretnénk venni, mert ránk tört a retróláz. Egy szódásüveg 13 ezernél kezdődik, szóval ha drága és szennyező szódát szeretnénk előállítani otthon, akkor hajrá, ez lesz a jó megoldás. Minden más esetben viszont nem.

Szódagép

Rendkívüli népszerűségnek örvendenek mostanában az otthoni szódagépek, amire könnyű magyarázatot találni: egyrészt tényleg elképesztően trendin néznek ki, másrészt nem kell hazacipelni a szódát, mégis mindig van otthon.

Egy Soda Stream gép nagyjából 20 ezer forintba kerül, a patroncsere 2690 forint. Egy patronban 60-80 liter szódához elég szénsav van, így átlagosan 40 forintba kerül egy liter szódavíz, és nagyjából minden Tesco áruházban cserélik, tehát beszerezni sem nehéz.

Fotó: Soda Stream Facebook

Kivéve, ha hozzászámoljuk a gép árát is. Ha éppen azon gondolkozunk, hogy upgrade-eljük az otthoni szódaellátást, és az eddig vásárolt, palackozott szénsavas vizet vagy a visszaváltható szódásszifont egy Soda Stream gépre cseréljük, akkor jobb, ha tudjuk, hogy az ára soha az életben nem fog megtérülni. Vagyis pusztán a kényelmünkért fizetünk 20 ezer forintot, ami egyébként abszolút védhető, ha mondjuk egy lift nélküli, gangos ház negyedik emeletén lakunk, és még el tudunk képzelni jó pár olyan élethelyzetet, amikor jól jön egy otthoni szódagép. Például, hogy szeretnénk egyet.

Mindent egybevetve tehát az otthoni szódásszifonnak valóban leáldozott, kivéve, ha azt szoktuk meg éveken keresztül, és eszünk ágában sincs váltani. A palackozott szénsavas víz könnyen elérhető és olcsó, de haza kell cipelni, és semennyire sem etikus megoldás a Föld jelenlegi helyzetében. A cserélhető szódás palack nagyon kényelmes, ha helyben jól működik a csere infrastruktúrája, ellenkező esetben nem, viszont olcsó és környezetkímélő. Az otthoni szódagép meg iszonyat trendi, kényelmes, és ha nem számoljuk a gép árát, csak a patronét, akkor olcsó is. 

Neked melyik megoldás a kedvenced?