Hétvégi menü: isteni gyömbéres oldalast sütünk, utána zongorabillentyűt készítünk

Időnként sikerül olyan hétvégi menüt alkotni, hogy utána egész héten hallgathatom a családomtól, hogy mikor lesz legközelebb is ugyanaz az ebéd. Hát, az nem most lesz, mert nekem itt minden héten valami újdonsággal kell előállnom, de ti nyugodtan főzhetitek kétszer ugyanazt, és magabiztosan mondhatom, hogy ennek a mostani menünek a megismétlésére egészen biztosan lesz majd igény.

Almás céklalevest főzünk; jó, belátom, a levesekért nem mindenki van oda, de ami utána jön: a gyömbéres oldalas annyira finom, hogy még a végén megmaradt fűszeres zsírt is versenyben lopkodtuk ki a hűtőből, hogy pirítósra kenve tovább élvezhessük az ízét. A desszert pedig egy gyerekkorunkból ismert klasszikus, a zongorabillentyű, amit évtizedek óta nem ettem, most viszont az egész család a szerelmese lett.

Almás céklakrémleves

Ilyenkor télen teljesen kézenfekvő dolog céklából főzni. Oké, tudom, sokakat elriasztanak tőle az iskolai menzákon szerzett élmények, ám a valóságban a cékla finom étel (persze, csak ha jól készítik el), ráadásul a színe is gyönyörű. Tapasztalatom szerint a cékla és az alma két jó barát, így aztán levesben sem ördögtől való párosítani őket. Mivel hétvége van, megadjuk a módját, és sült céklából készítjük a levest, ám a sütés korántsem lesz elvesztegetett idő, mert addig foglalkozunk az oldalasunkkal, ráadásul a leves ízében is megtérülnek a fáradozásaink.

Hozzávalók

• 60 dkg cékla
• 2 ek. olívaolaj
• só, bors
• 1 tk. őrölt kömény
• fél tk. kakukkfű
• 2 dkg vaj
• 1 fej hagyma
• 2 alma (én idaredet használtam, mert a savassága jól kiegészíti a cékla édességét)
• 1,5 l víz vagy zöldségalaplé (esetleg bio leveskockából)
• 3 ek. tejföl

A tálaláshoz

• tejföl
• pirított magvak

Elkészítés

1. Kesztyűt húzunk. A céklát a mosogatóban meghámozzuk, azért ott, mert nem akarjuk, hogy az egész konyha vörös fröccsenésekkel legyen tele. A végeit levágjuk, feldaraboljuk, és betesszük egy tepsibe. Rászórjuk a fűszereket, rácsorgatjuk az olívaolaj felét, összekeverjük, betoljuk a sütőbe, és addig sütjük 180 °C-on, amíg megpuhul, és az élek kissé megsülnek. Most már levehetjük a kesztyűt.
2. Amikor a cékla a célegyenesbe ér, a maradék olívaolaj és a vaj keverékén megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Közben meghámozzuk és kockára vágjuk az almát, és amikor kész a hagyma, beletesszük a fazékba. Felöntjük a folyadékkal, majd beletesszük a sült céklát is. Addig főzzük, amíg teljesen meg nem puhul.
3. Ekkor lehúzzuk a tűzről, beletesszük a tejfölt, és botmixerrel pépesítjük. Tálaláskor további tejfölpamacsokat teszünk a leves közepébe, és megszórjuk pirított magvakkal.

Gyömbéres sült oldalas

Az oldalas nagyon jóféle hús, pont annyi zsír és csont van benne, amennyi minden ízt képes magába zárni. Sajnos éppen ezért nem is igazán lehet kulturáltan fogyasztani, mert végül úgyis kénytelenek vagyunk a csontból is kiszopogatni az ízeket, de hát annyi baj legyen! Ha éppen nincsenek vendégeink, családi körben ki is nézhetne ránk megbotránkozva, amiért kiélvezzük az élet jó dolgait?! Végül, ha marad szaftunk, mert nem locsoltuk mindet a krumplira, feltétlenül öntsük kis tálkába, és fagyasszuk ki, pirítósra kenve isteni!

Hozzávalók

• 1 kg oldalas
• só, bors
• olívaolaj
• 1 ujjnyi gyömbér
• chili ízlés szerint
• fél citrom héja
• rózsabors
• 2 szem csillagánizs
• 1 ek. méz
• 2 dl fehérbor
• 1 ek. szójaszósz
• 1 ek. fehérborecet
• 2,5 dl szárnyasalaplé (esetleg bio leveskockából, vagy víz)

Elkészítés

1. Az oldalast feldaraboljuk, sózzuk, borsozzuk, majd egy serpenyőben (lehetőleg olyanban, aminek fém nyele van, és be tudjuk tenni a sütőbe) körbesütjük a húsdarabokat az olívaolajon.
2. Amikor jó színt kaptak, kivesszük a húsokat, és beledobjuk a serpenyőbe a felszeletelt gyömbért és a chilit (ha szeretjük), kicsit hagyjuk pirulni, majd felöntjük a borral. Hozzáadjuk a többi hozzávalót is, jól elkeverjük, majd visszatesszük a húsokat, és ebben a lében pároljuk tovább.
3. Amikor már nagyjából elfőtte a levét, felöntjük egy pohár vízzel, és betesszük az egészet a 180 °C-os sütőbe. Ha a serpenyőnknek műanyag nyele van, zuttyintsuk át az egészet egy tepsibe, és úgy tegyük a sütőbe. Ha menet közben elpárologna a leve, adjunk hozzá még vizet, meg ne égjen a finom, fűszeres szaft!
4. Közben az oldalasból is kisül a zsírja. Időközben néha megforgatjuk, hogy minden oldala szép pirosra süljön.
5. Köretként hagymás tört krumplit készítünk, amit tálaláskor bőven meglocsolunk az oldalas szaftjával.

Zongorabillentyű

Utoljára gyerekkoromban ettem zongorabillentyűt, de az íze örökre beleégett az agyamba. Nemrég akadtam rá a receptre, amit most kipróbáltam, és jé, majdnem pont olyan lett, mint amit annak idején Terike néni adott nekünk a lezárt tisztaszobában, ahová csak a szívéhez közel álló vendégeket engedte be. Ha belegondolok, hogy évtizedek óta vágyakoztam egy sütire, amit nagyjából 20 percig tartott elkészíteni! Én persze dió helyett mandulával készítettem, mert azt jobban szeretjük (és ezért nem lett pontosan olyan, mint gyerekkoromban), de te nyugodtan készítheted bármelyikkel, semmiképp sem fog tovább tartani. Mármint a süti sem.

Hozzávalók

• 20 dkg dió (vagy mandula)
• 2 tojássárgája
• 1 tojásfehérje
• 2×10 dkg porcukor

Elkészítés

1. A diót (mandulát) betesszük a késes vágóba, és jól megdaráljuk. Hozzátesszük a tojások sárgáját, és 10 dekagramm porcukrot is. Ha nem lesz elég nedves a massza, adhatunk hozzá kevés vajat is, a lényeg, hogy nyújtható masszát kapjunk, ami nem morzsálódik.
2. Sütőpapíron kinyújtjuk a masszát, és felvágjuk kis téglalapokra. Zongorabillentyű-hosszra is törekedhetünk, de én inkább a falatnyi süteményeket szeretem. Sütőpapírral kibélelt tepsire rendezzük.
3. A tojásfehérjét felverjük a másik 10 dekagramm porcukorral, és rákenjük a téglalapokra, majd beküldjük az egészet száradni a 100 °C-ra előmelegített sütőbe. Ha maradt a fehérjehabból, azt is odakanalazzuk a sütőlapra, lesz belőle habcsók.
4. Akkor van kész, amikor a hab megszilárdult a süti tetején.

Jó étvágyat az ebédhez!