Húsleves és palacsinta: jól megférnek egy tányérban

Magyarországon jellemzően a húsleves után jön a palacsinta, de vannak népek, amelyek keverik a kettőt, és ha szélesre tárjuk az elménket az új dolgok érdeklődő befogadására, de főleg, ha meg is kóstoljuk ezeket az ételeket, nem mondhatunk mást, minthogy ezeknek a népeknek igazuk van. Nagyon is igazuk, a húsleves és a palacsinta együtt is nagyon finom. Úgyhogy pont jókor szólunk, ha azon gondolkoztál volna, hogy mihez kezdj a hétvégi húsleves maradékával: tegyél bele palacsintát! Mutatjuk, hogyan.

Na de, miről is beszélünk? Nem kell túl messzire mennünk (persze csak gondolatban, nyilván), elég Ausztriáig és Olaszországig. Aki szívesen látogatja az osztrák síparadicsomokat, már egészen biztosan belefutott a Frittatensuppéba, vagyis a palacsintalevesbe. Fogunk majd alább nagy komoly arccal receptet is adni hozzá, de ha rövidre akarod zárni ezt a sztorit és főztél már életedben húslevest, valamint sütöttél palacsintát, akkor azt a részt nagyvonalúan át is ugorhatod. A Frittatensuppe receptje ugyanis nagyjából annyi, hogy veszünk egy palacsintát, csíkokra vágjuk (előbb felgöngyöljük, úgy könnyebb), beleszórjuk egy mélytányérba, majd rászedjük a levest és jó étvágyat kívánunk.

Persze vannak apró finomságok, amiben különbözik az osztrák húsleves a miénktől, ez nagyjából a fűszerezés, meg az, hogy jellemzően csontos marhahúsból készül. Ezt jó tudni, alkalmazni meg akkor kell, ha akarod. A te konyhád, a te ízlésed.

Az olasz verzió neve scrippelle ’mbusse, ami így elsőre úgy hangzik, mint valami kenyai majomagyvelő leves, pedig nem az, hanem értelemszerűen, témába vágó módon, húsleves palacsintával. Méghozzá parmezános, esetleg pecorinós palacsintával. Utóbbi az érlelt, diós bukéjú juhsajtok gyűjtőneve és elképesztően finomak, valamint drágák és errefelé nehezen beszerezhetők, úgyhogy maradjunk a parmezánnál, de a Grana Padano is pont alkalmas a feladatra.  A scrippelle ’mbusse pedig úgy készül, hogy a palacsintába reszelt pecorinót tekerünk, tányérba tesszük majd rászedjük a forró levest és úgy falatozunk. Egyszerűen mesés!

Következzenek tehát a részletes receptek.

Frittatensuppe

Hozzávalók

• 1,5 kg húsos marhacsont
• 2 db sárgarépa
• 1 db petrezselyemgyökér
• 1 kis fej karalábé
• 1 kis zellergumó
• 1 fej hagyma egészben
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 db paradicsom
• 1 db paprika
• só, egész bors
• gyömbér (friss vagy szárított)

A palacsintához

• 20 dkg liszt
• 3 tojás
• csipet só
• 3,5 dl tej
• 3 evőkanál olaj

Elkészítés

1. A húst hideg vízben feltesszük főni. Ha nagyon igényesek vagyunk, és időnk mint a tenger, akkor előtte megsüthetjük 200 fokos sütőben, ami plusz bukét ad majd a levesnek, de ettől a lépéstől nyugodtan el is tekinthetünk. Tehát, a húsos marhacsontot hideg vízben elkezdjük főzni, közben megpucoljuk és nagyjából feldaraboljuk a zöldségeket. A paprikát, a paradicsomot és a hagymákat nem kell felvágni, azok egészben kerülnek majd a fazékba.
2. Nagyjából egy óra elteltével beletesszük a levesbe a zöldségeket, sózzuk, beletesszük az egész borsot és a gyömbért is. Lassú tűzön főzzük még legalább két órán át, de minél tovább, annál jobb lesz a végeredmény. Ha úgy szoktad meg, le is szedheted a habot a tetejéről, de ha nem szeded le, akkor sincs semmi, el fogja főni.
3. A végén kiszedjük belőle a zöldségeket, leszűrjük és már mehet is a palacsintára, amit menet közben ügyesen kisütöttünk: A lisztet beletesszük egy tálba, beletesszük a sót, a tojást és egy kevés tejjel elkezdjük keverni, majd fokozatosan hozzácsorgatjuk a többi tejet is. A sűrű tésztától haladunk a híg felé, így nem lesz csomós. A végén belekeverünk két kanál olajat is, majd állni hagyjuk egy fél órán át, ha még úgysincs kész a leves. Ha már készen van, csak a palacsintára várunk, akkor állás nélkül is jó lesz. A serpenyőt az első palacsinta előtt kiolajozzuk, majd amikor már forró, szépen, sorban kisütjük a palacsintákat.
4. A kész palacsintákat feltekerjük, felszeleteljük (így csíkok lesznek belőle). Mélytányér közepére tesszük, majd rászedjük a levest. Apróra vágott snidlinggel vagy petrezselyemmel szórjuk meg a végén.

Scrippelle ’mbusse

Pont ugyanúgy készül, mint a Frittatensuppe, azzal a különbséggel, hogy a kész palacsintákba parmezánt vagy pecorinót reszelünk. A feltekert palacsintákat egészben fektetjük a tányérra, majd rámerjük a forró levest, amit a tészta, mint a szivacs, magába fog szívni és átjárja a sajtot is. Érdemes megkóstolni, le is tudtuk vele az ebédet.

Ha véletlenül túl sok palacsintát sütöttél volna

• Nigella isteni túrós palacsintája
• Túrós-szalonnás palacsinta
• Sós palacsinták ebédre, házi karanténhoz