Valamikor, még azelőtt, hogy fenekestől felfordult a világunk, Vera bedobta egy értekezleten, hogy mi lenne, ha a nagy, gyorséttermi klasszikusokról írnánk, házi kivitelben. Abban a percben viszonylag kevés lelkesedést éreztem az ügy iránt, de hát, mint azt jól látjuk, az idő egyértelműen őt igazolta. Nem mintha nem mehetnénk (jelen pillanatban még) bármikor gyorsétterembe egy jót Big Mac-ezni, de akarunk?
Egyébként pedig abból még soha nem lett baj, ha van otthon a ládafiában egy jó és működő hamburgerreceptünk, a kedvenceink közül. Szerencsére a karantén alatt elég sok embernek vált hobbijává, hogy házi módszerekkel rekonstruálja például a Big Mac, a csípős csirkeszárnyak, meg az ikeás húsgolyó és más, hasonló ételek receptjét. Utóbbit mi is kipróbáltuk, eléggé vegyes eredménnyel, mármint finomnak finom volt, csak nem olyan, mint az eredeti, ráadásul az áruház végül közölte, hogy csak tréfáltak, nem is ez az igazi recept.
Azóta tudom például azt is, hogy ha egy receptben az van, hogy tegyünk bele három kanál majonézt, én meg hűen, már-már szolgaian bele is teszem, és a többi hozzávalóval is így járok el, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanolyan ízt kapunk a végén. Visszakérdezni meg nem lehet: jó, de milyen majonézt, amikor a sarki kisboltban is legalább háromféle van a polcon, és ebben nincs benne a light meg a tojásmentes.
A replikáknál (milyen szép szó ez a hamisítványra!) ráadásul tovább nehezíti a helyzetet, hogy egy bizonyos ízt és állagot szeretnénk elérni, nincs kompromisszum. Ráadásul olyat, amit régóta szeretünk és beleégett az ízlelőbimbóinkba, ellenkező esetben az egész projekt nem érne annyit, hogy otthon fárasszuk vele magunkat. Tisztára olyan ez, mint amikor a férj azért kutyázza évekig a felesége töltött káposztáját, mert nem pont olyan, mint ahogy az anyja főzte. Láttam már ilyet a valóságban, a feleség úgy próbálta megoldani a problémát, hogy elkérte az anyósa receptjét, aki annyit tudott mondani, hogy emlékszik rá a fene, mindig másképp csinálja.
Le Big Mac (A szerző fotója)
Ilyesmi persze a Big Mac-nél nem fordulhat elő, annak a receptje kőbe van vésve Bissau Guineától Jakutszkig. Hogy mi az, ami a kőbe van vésve, azt persze nem tudjuk, de találtam egy videót a Tasty-n, amiről ránézésre elhittem, hogy ez a recept kísértetiesen hasonlít az eredetire úgyhogy egy életem, egy halálom, kipróbáltam, mi bajunk lehet?
Az eredmény pedig, tádám: minden várakozásomat felülmúlta, még én is megdöbbentem, hogy mennyire jól sikerült,
ráadásul majdnem teljesen úgy nézett ki, ahogy a képen szokott és nem úgy, ahogy a valóságban, amikor kibontjuk a papírdobozból.
Első lépés: a bevásárlás
A házi Big Mac készítésnek öt sarokpontja van: a hús, a zsemle, a majonéz, az uborka és a sajt.
A hús jó faggyús marha, ezen nincs mit variálni, kétszer átdaráltatjuk a hentessel és meg is vagyunk. Egy hamburgerbe 20 deka húsra van szükség, egy-egy húspogácsa 10 dekás.
A hamburgerzsemle olyan, amilyet sikerül venni. Legyen a puha, amerikai típusú, és az illúzió kedvéért legyen a tetején szezámmag. Nagyot nem tévedhetünk vele.
A majonézzel kapcsolatban egyetlen elvárásunk van: legyen minél jellegtelenebb ízű. Úgyis annyi fűszer kerül még bele, hogy nem igazán van szükség egyénieskedésre.
Az uborka, hát ez mély sóhajjal kezdődik. Olyan uborkát keressünk, ami nem túl savanyú, viszont gigantikus mennyiségű kapor van az üvegben. Nem másféle zöldfűszer, hanem kapor. Én, azt hiszem, beletenyereltem a tutiba a Spar saját márkás, kis üveges, BBQ szeletelt uborkájával.
Sajt ügyben pedig ne igazi sajtra gondoljunk, szó sincs róla, hanem az ömlesztett, úgynevezett lapka sajtokra. Sajnos az ilyesmiről nem vagyok túl jó véleménnyel, ezért eléggé hiányosak az ismereteim lapka sajt témában, ezért csak egy tanácsot tudok adni: mindegy, csak narancssárga legyen.
Próbáljátok ki bátran, mi egyöntetűen imádtuk!
Házi Big Mac
Hozzávalók (4 darabhoz)
- 4 db hamburgerzsemle
- 80 dkg faggyús marhahús kétszer ledarálva
- 8 szelet lapka sajt
A szószhoz
- 240 g majonéz
- fél csésze csemegeuborka apróra vágva
- 2 tk. mustár
- 2 tk. fehérborecet
- 2 tk. vöröshagymapor
- 2 tk. fokhagymapor (vagy egy gerezd fokhagyma)
- 2 tk. füstölt paprika por
- 1 tk. őrölt feketebors
Az összeállításhoz
- fél fej hagyma apróra vágva
- csemegeuborka szeletek
- 4 levél jégsaláta
Elkészítés
- Először megformázzuk a húspogácsákat. A húst nyolc egyforma részre osztjuk, majd egyenként, két fólia között, egy kistányér segítségével kilapítjuk őket. Legyenek jó nagyok és laposak, sokkal nagyobbak, mint a zsemle, mert sütés közben összeugranak. Tegyük félre pihenni.
Egyforma golyókra osztjuk a húst, majd egy kistányér segítségével kilapítjuk
- Most jöhet a szósz: semmi különös, a hozzávalókat kimérjük egy tálba és összekeverjük.
Ezek a big mac szósz hozzávalói. Összekeverjük
- Ezután felvágjuk a zsemléket. Ügyesen kell dolgozni, mert háromfelé kell vágni, arra vigyázzunk, hogy az alja legyen kicsit vastagabb, a teteje is nézzen ki jól, a középső emelet meg szinte mindegy, szóval ennek a rovására tudunk játszani a vastagsággal. Lehetőleg kenyérvágó késsel ügyködjünk.
- Most apróra vágjuk a hagymát, felszeleteljük az uborkát, ha nem szeleteltet vettünk és felcsíkozzuk a jégsalátát. A lapka sajtot is kibontjuk a csomagolásából.
- Most, hogy mindent előkészítettünk, előveszünk két nagy serpenyőt, felforrósítjuk. Az egyiket vékonyan kiolajozzuk, ráteszünk két húspogácsát, sózzuk, borsozzuk, 2,5 percig sütjük. A másik serpenyőre pedig a zsemlét tesszük rá, a vágásfelületével lefelé. A középső emeletnek mindkét oldalát megsütjük, de vigyázzunk, nem pirítóst szeretnénk, csak melegedjen át, esetleg legyen egy kicsi színe.
- A húsokat 2,5 perc után megfordítjuk, a másik oldalukat is sózzuk, borsozzuk, majd, amikor már majdnem jó, ráfektetünk egy-egy lapka sajtot, hogy ráolvadjon.
Sózzuk, borsozzuk
- Közben a zsemle alját megkenjük a szósszal, megszórjuk apróra vágott hagymával és csíkokra vágott jégsalátával. Ráfektetjük az első húst, majd jöhet a középső zsemlekarika, ezt is megkenjük a szósszal, fektetünk rá uborka karikákat, megszórjuk jégsaláta csíkokkal és rátesszük a másik húst is, majd befedjük a zsemle tetejével.
Készen is van az első Big Mac, a legéhesebb már kezdheti is a falatozást.
Legjobb, ha van hozzá segítségünk: az egyik ember süti a hamburgert, a másik pedig összerakja, így sokkal gyorsabban készen vagyunk. És hát ki is mondana nemet, amikor házi Big Mac készítés a gyönyörű program?
Biztosan hallottátok egyébként, hogy létezik a Big Mac-index, ami egy mutató és azt jelöli, hogy az országokban átlagosan hány percet kell dolgozni egy Big Mac áráért. 2018-ban ez az index Magyarországon 55 perc volt, ami azért fontos információ, mert a valóságban is pont ennyi ideig tartott elkészíteni. Összefüggés nincs, ez nyilván a véletlen műve.