Vannak bizonyos ételek, amiket imádunk, ezért időről időre megkívánjuk, ám sajnálatos módon kénytelenek vagyunk szembesülni vele, legalább három napig tart elkészíteni. Ilyen a vadas marha is, hogy rögtön a tárgyra térjek. Ilyenkor három választásunk lehet: az egyik, hogy elmegyünk egy étterembe, amelynek az étlapja rögzíti ezt a fogást is és bőszen fohászkodunk, hogy amit végül elénk tesznek, annak azért nagyjából olyan, vagy legalább hasonló íze legyen, mint amilyet várunk, magyarul: amilyet anyukánk szokott főzni, esetleg mi magunk.

A másik lehetőség az, hogy főzünk valami egyszerűsített és gyors vadast, ami nem reménytelen, sőt, finom is lesz valószínűleg, de azért messze nem olyan, mint a rendes. Nyilván, különben nem érné meg nekiállni a rendes vadas marhának.

A harmadik lehetőség meg az, hogy rávesszük anyukánkat, esetleg saját magunkat, hogy főzzön vadas marhát. Utóbbi esetben legjobb lesz, ha rögtön az elhatározás megszületése után vendégeket is hívunk rá, nehogy meggondoljuk magunkat, mert nagy lesz a kísértés, főleg, ha nektek is a „lustaság: fél egészség” a legfőbb életvezetési elvetek .

Most, hogy ilyen ügyesen elriasztottam mindenkit, azért mindenképpen rögzítsük, hogy egy jól elkészített vadas marhánál finomabb étel nem sok létezik és a fáradozásaink minden perce gyönggyé válik. Ráadásul – tegyük hozzá – az idő nagy részében nem is kell csinálni semmit, szóval a vadas marha csak részben készül tettleg, egyébként az idő teszi hozzá a magáét. Gondoljunk ilyenkor arra, hogy mi lenne, ha mondjuk, roppant autentikus módon, fácánt készítenénk vadasan: ebben az esetben a testet felakasztva kellene érlelni napokig és csak utána kezdődhetne a kopasztás, bontás, pácolás és az összes többi. Tehát, legyünk hálásak és becsüljük meg, hogy mi már konyhakész hússal indíthatjuk a műveletet.

Ez a konyhakész hús pedig a marha valamelyik jó minőségű, értékes része. Nem kell izgulni, van belőlük bőven.

Lehet bélszín, fehérpecsenye, felsál vagy hátszín is, nekem hirtelen oldallapockát tudott adni a hentes,

mert a marhahús, az általában nem csak úgy van, hanem azt meg kell rendelni, de hát nyilván hentese válogatja.

A húst hazavisszük, megcsodáljuk, megismerkedünk vele és megtisztítjuk az inaktól, hártyáktól, majd ezekből, némi zöldséggel alaplevet főzünk. Ez nem része a vadas receptjének, hanem melléktermék, amit a mélyhűtőben tárolunk a későbbi felhasználásig. Már dolgoztunk egy fél órát, pedig még semmit sem csináltunk a vadas érdekében.

Közben elkészítjük a páclevet, amiben legalább 2-3 napig érleljük a húst. Ez az a lépés, amitől annyira finom és kerek lesz a vadas marha, és ez az, ami hiányzik minden gyors és hamis vadasból. Most három napig nem is lesz semmi dolgunk, bár időnként megforgathatjuk a húst a pácban, abból még soha nem lett baj.

A nagy napon aztán nekiállunk elkészíteni az ételt. Húst sütünk, mártást keverünk, zsemle- vagy krumpligombócot készítünk és

abban a percben, amikor felszeleteljük a megsült húst és érezzük, ahogy ruganyosan enged a kés élének, hát akkor tudjuk, hogy semmi sem volt hiába, itt most valami csoda fog a kezünk alól kikerülni.

A mártás fűszerezésekor meg legjobb lesz, ha anyukánkhoz fordulunk, illetve ahhoz a személyhez, akinek a vadas marhája a lelki szemeink előtt lebeg és vezeti a kezünk minden mozdulatát. A miénk így néz ki:

Vadas marha krumpligombóccal

Hozzávalók

1,3 kg marha oldallapocka (vagy más, jó minőségű marhahús)

A páchoz

1 l víz

• fél kg sárgarépa és petrezselyemgyökér vegyesen
• 1 nagy fej hagyma
• 1 babérlevél
• 3 borókabogyó
• 5 szem tarka bors
• 1 szem szegfűszeg
• 1 evőkanál ecet
• só

A marhához

• 1 nagy szelet szalonna
• 5 dkg disznózsír
• só

A mártáshoz

• 3 kanál liszt
• 1,5 dl tejföl
• mustár
• 2 evőkanál cukor
• 2 evőkanál ecet

A krumpligombóchoz

• 1,5 kg krumpli
• só
• 2 evőkanál zsír vagy vaj
• kb. 20-30 dkg liszt, de sajnos annyi, amennyit felvesz, hogy jól formálható legyen, szívesen!
• víz és só a főzéshez

Elkészítés

• Először elkészítjük a páclét. Ehhez nagyjából egy-másfél liter sós vízben feltesszük főni a megtisztított és karikára vágott zöldségeket. Hozzáadjuk a fűszereket is: a babérlevelet, a borsot, borókabogyót és a szegfűszeget. Amikor félig megfőttek a zöldségek, hozzáadjuk az ecetet, kicsit hagyjuk hűlni.
• Közben a húst szépen lehártyázzuk, megtisztítjuk, majd betesszük egy tepsibe. Ráöntjük a pácot a zöldségekkel együtt, letakarjuk és betesszük a hűtőszekrénybe 2-3 napra. Időnként megfordítjuk a húst.

• Az elkészítés napján a húst kivesszük a pácból, és vékonyra vágott füstölt szalonna csíkokkal megspékeljük. Bekenjük hideg disznózsírral, majd visszatesszük a tepsibe, aminek a tartalmát előbb átöntöttük egy fazékba. Lefedjük a húst és 180 fokos sütőben sütjük vagy egy óráig.

• Közben sós vízben megfőzzük a krumplit a krumpligombóchoz, és amikor megpuhult, összetörjük (ha héjában főztük, előtte megpucoljuk). Adunk hozzá zsírt vagy vajat és belekeverjük a lisztet is, akkor jó, ha vizes kézre nem tapad és formálható. Sós vizet forralunk, vizes kézzel gombócokat formálunk a masszából és kifőzzük őket. Akkor jó, ha már legalább egy-két perce a víz színén lebegnek.
• Térjünk vissza a húshoz: amikor letelt az egy óra, kivesszük a sütőből, óvatosan leemeljük róla a fóliát, kissé megsózzuk (csak óvatosan, a páclé is sós volt), majd mellé kanalazzuk a zöldségeket és egy kevés páclevet is. Visszazárjuk a fóliát, így sütjük még további fél órán át, majd leszedjük róla a fóliát és addig sütjük, amíg el nem párolog alóla az összes páclé és a zöldség kicsit le nem pirul.

• A zöldségeket átszedjük egy fazékba, a húst pedig ismét letakarjuk és visszatesszük az elzárt, de még meleg sütőbe. A zöldségek alá gyújtunk, beletesszük a lisztet, jól elkeverjük, majd hozzáadjuk a páclevet és kevergetés mellett felfőzzük. Ekkor a zöldség össze fog törni, ennek így kell lennie, csak azon kell eltűnődnünk, hogy mennyire szeretjük darabosan, ha nem, akkor botmixerrel pépesíthetjük, előbb azonban halásszuk ki belőle a fűszereket.
• Most veszünk egy lábost és megkaramellizáljuk az alján a cukrot. Nem kell mozgatni, csak meg kell várni, míg el nem kezd barnulni. Amikor közepesen barna lett, belekeverjük a zöldséges mártást, jól elkeverjük, ízesítjük mustárral, ecettel és tejföllel, sózzuk, ha kell, jól összeforraljuk, közben kóstolgatjuk, hogy stimmel-e az íze. Arra vigyázzunk, hogy ne valami puccos mustárt használjunk, mert ki fog érződni az íze, hanem a legegyszerűbbet.

Már tálalhatunk is. A húst felszeleteljük és tálra tesszük, a vadas mártást külön mártásos tálban helyezzük az asztalra és a gombócot is külön tálban. Szedjünk mindenből bátran és élvezzünk ki minden pillanatot, mert nem túl gyakran van részünk ebben az élvezetben.

Utána jöhet valami finom, őszi desszert

• Mennyei őszi almatorta, amit imádni fog a család
• Nutellás sütik 3 alapanyagból