Ha olyan igazi, nagyis ételeket kellene felsorolni, amikhez mi már nem igazán kezdünk hozzá, legfeljebb megvásároljuk a boltban mélyhűtve, a derelye biztos köztük lenne. A nudli és a szilvás gombóc valószínűleg szintén rajta lenne ezen a listán, habár utóbbira azért évente egyszer csak rávisz a lélek sajátkezűleg is (vagy nem).
Ezekben az ételekben elég sok a közös vonás, ezek közül is kiemelkedik az a három tulajdonságuk, hogy jó sokáig tart elkészíteni és iszonyú sokat kell utánuk mosogatni, mindenki szereti, valamint, hogy krumplis tésztából vannak.
A világ, és benne a szilvalekváros derelye azonban egyáltalán nem olyan egyszerű kérdés, ami egy mondatban leírható lenne, sőt! Ha elkezdünk recepteket keresni hozzá, rövidesen úgy érezhetjük magunkat, mintha egy facebookos vadnövényhatározó csoportban találtuk volna magunkat, ahol tizenöt különböző növényre írják rá a tagok tuti bizonyossággal, hogy ez bizony a zöldike.
Krumplival? Krumpli nélkül? Élesztővel?
Bizonyos receptek szerint a derelye krumplis tésztából készül, ugyanúgy, mint a szilvás gombóc vagy a nudli: főzzük meg a krumplit héjában, pucoljuk meg, törjük össze, gyúrjuk össze megfelelő mennyiségű (haha, haha!) liszttel és vajjal, hogy se túl lágy, se túl kemény ne legyen a tészta, adjunk hozzá egy tojást, vagy ne, némi sót és kész a tészta.
Másik, szintén mértékadó források szerint azonban a derelye tésztája egyáltalán nem tartalmaz krumplit,
csak lisztet, vizet és olajat, esetleg tojást, ennek megfelelően nem is a szilvás gombóccal rokonítható, hanem inkább az olasz raviolival. Ebben is van ráció, és mivel én kimondottan béketűrő ember vagyok, aki kerüli a fölösleges feszültséget, semmiképpen sem mennék bele egy olyan vitába, hogy melyik az eredeti. Esetleg, határozottabb háziasszonyoknál: melyik nevezhető egyáltalán derelyének.
Van ám egy harmadik verzió is: derelye készülhet kelt tésztából. Ez a recept rögtön egy kiló liszttel indított, be is dagasztottam, aztán kifőzésnél félúton meguntam az életemet is, és mivel láttam, hogy már így is jóval több derelyénk van, mint amennyit megeszünk nyolcan ebédre, úgy döntöttem, hogy a maradékot betolom inkább a sütőbe, buktának. Egy tepsivel lett belőle.
Szép nagy derelyetészta (A szerző fotója)
Barátfüle vagy derelye?
És akkor még eddig nem is beszéltünk az elnevezésekről és formákról. A derelye népi elnevezése a barátfüle, de lehet, hogy nem. Mármint van, ahol szinonimaként használják ezt a két szót, máshol megkülönbözteti őket egymástól a forma. Állítólag a barátfüle az, amit fánkszaggatóval szaggatnak és félbehajtanak, ennek megfelelően félkör, vagy távolról, kissé hunyorítva fül formája lesz. Minden más: a kicsi és nagy négyzet, a boltban kapható rombusz, a háromszög és egyéb tetszőleges alakú tészta: derelye. Feltéve, hogy nagyjából lapos (igaz, a barátfüle nem az), szilvalekvárral van töltve (habár lehet mákkal, túróval vagy rumos meggyel is), és zsemlemorzsába forgatják a végén (de van, aki kopaszon szereti).
Ha még mindig nem sült ki az agyunk, akkor bonyolítsuk tovább a derelyekérdést a hőkezelés módjával: alapvetően a derelyét forró vízben kell kifőzni, de a kelt változatot például olajban szokták kisütni. Na most, ettől a pillanattól én sokkal inkább hívnám pirognak, mint derelyének, mégis találunk az ilyen elkészítésre vonatkozó forrást, derelye címszó alatt.
Úgyhogy most jön az, hogy feldobok egy érmét és az fogja eldönteni, hogy alább krumplis vagy nem krumplis tésztából készülő derelye receptet írjak-e. Mivel nyugodtan csalhatok, úgysem derül ki, valamint krumplistészta-receptet találtok itt is, jöjjön a krumpli nélküli! Az élesztőstől most nagyvonalúan eltekintünk.
Szilvalekváros derelye
Finom, finom derelye (A szerző fotója)
Hozzávalók
- fél kg liszt
- 3 tojás
- fél-egy dl víz
- 1 teáskanál só
- 1 üveg sűrű szilvalekvár
- 1-2 evőkanál olaj (elhagyható)
- 15 dkg zsemlemorzsa
- fahéj
- porcukor
A sűrű lekvárt két kanál segítségével tudjuk rátenni (A szerző fotója)
A lekvárhalmok közé utcákat nyomkodunk az ujjunkkal (A szerző fotója)
Derelyemetsző rally (A szerző fotója)
Egy tál derelye. Lehetne kisebb is (A szerző fotója)
Elkészítés
- A lisztbe belekeverjük a sót, beleütjük a tojásokat és annyi vizet csorgatunk hozzá, hogy kemény, de nyújtható állagot kapjunk. Összegyúrjuk a tésztát majd lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk nagyon vékonyra. Lehet, hogy a deszka mérete miatt ketté kell vágni a tésztát, mert egyszerre nem fér rá. A „gyúródeszka” nem egy bevett fordulat most, hanem tényleg fontos, hogy ne szilikonalátét legyen, mert arra vigyázunk, nem akarjuk elvágni.
- A kinyújtott tésztát kettévágjuk, az egyik felére pedig, két kanál segítségével, halmokat rakunk a lekvárból, praktikusan négyzetrácsos elrendezésben. Rátesszük a másik tésztát, nagyjából illeszkedjen azért. Most a lekvárhalmok között utcákat nyomkodunk a tésztába az ujjunkkal, majd rámegyünk a derelyemetszővel és jól elvágjuk. Így nem fog kijönni a lekvár főzéskor. Elég gyorsan kell dolgozni, hogy ki ne száradjon a tészta.
- Szintén érvényes megoldás, ha a kinyújtott tésztából köröket szaggatunk vagy négyzeteket vágunk késsel. Ezekre a formákra szintén helyezünk a töltelékből, majd félbehajtjuk félkör vagy háromszög alakba. Az illesztéseket szerencsés villával lenyomkodni, ki ne nyíljanak főzés közben.
- Közben egy nagy fazékban vizet forralunk, sózzuk és beletesszük a derelyéket. Főzzük legalább 4-6 percig, majd szűrőkanállal kiszedjük!
- Amíg fő a derelye, serpenyőben, olajon vagy anélkül, prézlit pirítunk, közben folyton kevergetjük, vagy ha serpenyőzsonglőrök vagyunk, dobálva forgatjuk, hogy le ne égjen és egyenletesen piruljon. A kifőtt tésztákat ebben a pirított zsemlemorzsában forgatjuk meg, majd kiszedjük egy tálba, hogy legyen helye a következő adagnak.
Tálaláskor a derelyéket megszórjuk fahéjas porcukorral és teszünk a tányérra még szilvalekvárt.