Akinek van kiskertje, az bizonyára vetett borsót tavasszal, mostanában pedig izgalommal vegyes megelégedéssel veszi tudomásul, hogy alakul már a termés. Jó hírem van: már most is lehet belőle csemegézni, nem kell megvárni, míg kialakulnak a szemek.
A zöldborsó ugyanis roppant hálás növény, gyakorlatilag onnantól kezdve fogyasztható, hogy kidugta a fejét a földből.
Aki az éttermekben szereti megkóstolni a tányéron meredező, különböző, többnyire dekorációnak kinéző szálakat és pöszmöszöket, az biztosan belefutott már a borsócsírába. Íze, mint a borsóé (jé!), állaga, mint a szójacsíráé, vagyis zsenge, roppanós, de testes, van rajta mit harapni.
Én a magam borsóját azon a ronda napon vetettem el, pont három hónappal ezelőtt, mintegy bánatűzőként, amikor közölték, hogy bezárnak az iskolák, mostantól itthon tanítás lesz megint. A borsólevesnek szánt vetemény mellett dugdostam ládába is egy pár magot, direkt csipkedni, és nem bántam meg. Tettem a frissen kikelt borsót salátába, fektettem húsok mellé falatnyi izgalomnak, meg sokszor csak úgy a számba, amikor épp arra jártam, hogy történjen már valami kellemes.
Aztán, telt-múlt az idő, és a borsó megnőtt. Nem voltak már pici, zsenge hajtások, hanem nagy, masszív ágak, amik alkalmasak arra, hogy megtartsák a hüvelyeket. De nekem már késő volt, végleg függővé váltam, úgyhogy elkezdtem csipegetni a zsenge hajtásvégeket, amiken ott meredeznek a kacsok, mint valami tücsök csápjai. Alighanem ennek az évnek a nagy kerti felfedezése, hogy a zsenge borsóhajtáscsúcsok elképesztően finomak szendvicsen, salátában vagy csak úgy, eszegetni. Próbáljátok ki ti is, ha van borsó a kertben!
Éppen jó a cukorborsó (A szerző fotója)
A másik remek alapanyag pedig a cukorborsó, vagyis az éretlen szemeket tartalmazó borsóhüvely. Ez Magyarországon – bár ismert, még mindig szokatlan csemegének számít, talán azért, mert pazarlásnak tűnik éretlenül leszedni a borsót. Pedig, ha jobban belegondolunk, nem az, hiszen, ha megvárjuk, míg megérik és kifejtjük a borsót, akkor meg a hüvelyt dobjuk el.
Cukorborsóként egyébként nem mindegyik borsófajta állja meg a helyét (tankönyvileg azok, amiknek a latin nevében benne van, hogy saccharatum, előtte meg értelemszerűen az áll, hogy Pisum sativum) de saját tapasztalatom szerint
nagyon szerencsétlennek kell lenni ahhoz, hogy mellényúljunk: én még egyszer sem botlottam olyan, kiskerti termesztésre szánt borsófajtába, aminek a zsenge, éretlen hüvelye ne lett volna kellemes ízű és állagú.
Nagy kockázat persze nincs a dologban: ha van a kertben borsó és már vannak rajta hüvelyek, szakíts le egyet, rágcsáld el és ha tetszik az érzés, tessék: máris van cukorborsód. A piacon úgysem fogsz kapni, esetleg meg lehet próbálni fagyasztva beszerezni. Azokat a kisebb hüvelyeket érdemes leszedni, amiket simán ki lehet csippenteni a csészelevelekből.
Pirítva párolt cukorborsó és shiameii gomba rántott akármivel, nagy löttyintés tökmagolajjal. A dekoráció borsóhajtásvég. (A szerző fotója)
Még ennél is jobb megoldás, ha nekiállunk, akár egy balkonládába borsót vetni, mivel ez szinte egész nyáron lehetséges. Habár a másodvetésű borsó általában kukacos lesz, ez minket most egyáltalán nem érdekel, mivel a kukac a szemekbe megy, itt meg ugyebár azt az állapotot nem fogja megérni a termés. Pár hónap, és szüretelheted is a saját cukorborsót, hacsak nem etted meg menet közben a hajtásokat.
És, hogy ma se maradjunk recept nélkül, tessék, mutatom is, hogy mit érdemes csinálni a cukorborsóból: melegítsünk kevés vajat egy serpenyőben, tegyük rá a hüvelyeket, dobálva rázogassuk pár percig a tűz fölött, míg illatozni nem kezd és voilá: kész az étel. Vagy köret, vagy aminek akarjuk. Barátja a petrezselyem és a szerecsendió, de fűszerezheted mással is. Egy löttyintésnyi tökmagolajban vígan fürdik, míg meg nem esszük.
