Múlt pénteken tartották az alcsúti arborétumban a TV2 műsorvezetője, Várkonyi Andrea és milliárdos párja, Mészáros Lőrinc esküvőjét. A lagziról sorra érkeztek a hírek, végül az esküvői menükártya is előkerült. Mi pedig séfeket, gasztroszakértőket kérdeztünk:
Bíró Lajos sztárséf, étteremtulajdonos
„Szerintem ez a menüsor kifejezetten elegáns és szép, sőt, azt is mondanám, hogy divatos. Semmi olyat nem látok a felsorolásban, ami furcsa vagy nem odaillő lenne. Jó drága alapanyagokkal dolgoztak, de nem mondanám az ételsort rongyrázósnak. Kifejezetten jónak tartom azt is, hogy a menü részét képezték a tradicionális magyar fogások is.”
Csíki Sándor gasztronómiai szakíró, foodstylist, étteremkritikus
„Egy esküvőn, különösen, ha nagyszámú a vendégsereg, a bő és eklektikus választék önmagában nem lehet kritika tárgya. Ez »szokott« lenni. Kicsiben is, és nagyban is. A degusztációs menü itt nem játszik! Különböző ízlésű és igényű emberek vannak jelen, amit a menü is tükröz. Ami viszont feltűnő és zavaró, az a menü ételeinek pongyola írásmódja, bár, nem tudhatjuk, hogy a menükártyán (ha volt ilyen), vagy a chafing előtt milyen megnevezés szerepelt. A »krémfresch« a tudatlanság csúcsa, bár nem tudjuk, kié. Nem feltételezem, hogy a catering cégé. Ha még »kremfres« lenne, valamennyire érteném, de a magyaros »krém« és a német »sch« összevonása megbocsájthatatlan. Ami egyértelműen látszik, az, hogy a pénz nem számított. Tehát: a megjelent ételnevek írásmódja, helyesírása borzasztó; a választék eklektikus és még az is könnyen lehet, hogy sokkal inkább tükrözi a catering cég profitmaximalizálási törekvéseit, mint Mészárosék vagy a megbízott szervezők ízlését. Egy ételnév, csak annyi, amennyi: egy ételnév. Az ételek minőségéről, az elkészítésük gondosságáról stb. viszont semmit sem tudunk. Ez azonban a szolgáltató felelőssége és kompetenciája. Leginkább egy »All you can eat!« stílus nyomait vélem felfedezni. Ami a vegákat illeti: nem hinném, hogy szempont lehetett, bár ne is zárjuk ki, hogy felvetődött. Trendi? Az esküvők évezredes hagyományokat ápolnak, alapvetően soha nem a trendiség a jellemzőjük. Ez sem volt más, mint a hagyományos társadalmi elvárásoknak megfelelően, a rokonok, barátok etetése, itatása. Nagy léptékben, gyakorlatilag költségvetési korlátok nélkül. Amit viszont biztosan nem lehet az »ifjú pár« szemére vetni, hogy spóroltak volna. Az ételeket az elnevezésből kiindulva lehetne ugyan elemezni, de majdnem felesleges. Mindenki kedvére akarhattak tenni. Hogy sikerült-e? Fogalmam sincs!”
Segal Viktor sztárséf, gasztronómiai tanácsadó
„Semmi igazán extrémet nem látok ebben a menüsorban. Valószínűleg mindenkinek meg akartak felelni. Fontos szempont lehetett az is, hogy nagy legyen a választék. Engem első ránézésre az lepett meg, hogy az előételeket az ázsiai vonal uralja. Ez minden bizonnyal a pár egyik tagjának ízlését tükrözi. Szerintem klassz, hogy volt külön menü a gyerekeknek. Az ilyen nagyszabású esküvőkön az úgynevezett »nagy dobás« az éjféli vacsora szokott lenni. Külföldön sok olyan esküvőn vettem részt, ahol még hajnali vacsora is volt. Ekkor kezdték el sütni a bárányt például. Ezen a lagzin töltött káposzta volt és borjúpaprikás tésztában volt a menü éjfélkor. Jó, hogy voltak magyaros ételek is, de látszik, hogy nem vitték túlzásba, nem mentek át »rongyrázásba«. Összességében szerintem nem volt hivalkodó a menüsor, egy-két kivételtől eltekintve az alapanyagok sem tartoztak a legdrágábbak közé. Nem mindegy persze, hogy a felszolgált kaviár beluga vagy lazackaviár volt. Ezt nem tudhatjuk. Szerintem ezen a lagzin a szervezők célja nem más volt, minthogy jót egyenek a vendégek. A menüsorból egyvalami mégis hiányzik. Az esküvői torta. Ezért sajnos vélhetően azt sem tudjuk meg, hogy milyen ízű volt és hány emeletes. A desszertek közül a macaron lollipop és az amareno eckler kifejezetten trendinek számít.”
