2010-ben egy dilinyós hamburgerekkel díszített lakókocsival gurult be a hazai street food piacra a burgerforradalom. Ma már elkoptatott szó a kézműves, de a Szentendrei úton sorban álló emberek pontosan tudták, hogy mire várakoznak: az előregyártott ipari megoldások helyett valóban helyben készülő burgerekkel a Magic Burger berobbantotta a később nemzeti sporttá vált (minőségi) burgerezést.
Regölyi Péter és Regölyi Lilla vegán fordulata aztán elhozta a Vegan Love megnyitását, ahol minden húsimádó zavarba jöhet: a nagy, szaftos atom burgerek élményét simán lehozzák hús, sajt, tojás nélkül, növényi megoldásokkal. Nagy hír volt Pesten, az V. kerületi Vitkovics Mihály utcában a 300 négyzetméteres, kétszintes nagyéttermük megnyitása, amitől a közelmúltban kénytelenek voltak elbúcsúzni.
A nagy (rezsi)harci helyzetben beszélgettünk Regölyi Péterrel, aki új szerepben és egy új négykerekűn bukkant fel ismét Újbudán.
Fotó: Neményi Márton
Pékautótok, a Kenyerező nemrég debütált. Miért találtátok a 11. kerület forgalmas pontjaihoz képest kieső Alíz utcát éppen ideális helyszínnek?
Azért választottuk az Alíz utcát, mert egyrészről ezt a környéket már ismertük a korábban a Szentendrei útról ide költöző Magic Burger miatt, másrészről nagyjából 1500 lakás van a pékautó vonzáskörzetében, és több ezren dolgoznak az irodaházakban.
Miért pékautó, miért nem pékség?
Kicsit elegünk lett abból, hogy más ingatlantulajdonosoknak alakítsunk ki csillivilli üzleteket,
így egy low budget megoldást választottunk, ami ráadásul mozdítható másfelé is, és ki lehet belőle szállni komolyabb anyagi veszteségek nélkül. Persze ennek megvannak a hátrányai is: a vendégek, vásárlók nem tudnak beülni hozzánk, télen hideg van benne, nyáron meleg… Bár ezt egyszer már megéltük anno a Szentendrei úton, hiszen így kezdődött az egész történetünk, szóval gyakorlottak vagyunk.
A hamburgerekről és – a jó értelemben vett – junk foodjaitokról lettetek híresek. Miért éppen kenyér?
Azért, mert a Covid teljesen megroppantotta a vendéglátást, nem titok, hogy minket is. Szerettünk volna belekóstolni egy olyan dologba, ami ugyanúgy ételkészítés, de még inkább a mindennapok része. Engem személy szerint mindig is vonzott a pékszakma, ezért nem túl hosszú mérlegelés után úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy belevágunk. A suszter maradjon a kaptafánál, tartja a mondás. Én nem tudok és nem is akarok mással foglalkozni, ezért marad a kétkezi munka az ételkészítés területén.
A vegán kovászos pékség hallatán adódik a felvetés, hogy a kovászos kenyerek már eleve vegánok. Az ízesített péksütemények terén nyer igazán értelmet a termékek vegán mivolta?
Ez így van. Egyértelműen látszik, hogy a péksütikre érkeznek a legtöbben – bár nem csak azért, mert vegán sütik. Érkeznek már célirányosan vegán vásárlók is, de inkább a hagyományostól eltérő ízösszeállítások, az esztétikai élmény és a textúra fogja meg őket leginkább. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy manapság már sokan küzdenek laktózérzékenységgel, vagy úgy egészében tejérzékenységgel, illetve tojásérzékenységgel is. De több vegetáriánus vagy növényi alapon táplálkozó számol be arról, hogy ha mondjuk szeretne enni egy pékségben egy sima krumplis pogácsát, amiben azt gondolná, hogy nincsen (túl sok) állati eredetű összetevő, előfordul, hogy még a kacsazsír ízét is érzi benne…
Sokszor „trükköznek” péksütemények esetében olyan összetevőkkel, amiktől finomabb, zamatosabb lesz egy termék.
Aki régóta nem evett abból a bizonyos plusz összetevőből – például állati zsírból –, nem biztos, hogy szeretné érezni az ízét.
Fotó: Neményi Márton
A környékbeli vegánok biztosan örülnek a pékautó felbukkanásának, de üzleti szempontból nézve a vegán piac egy részszegmens. Nem jelent túlságosan szűk keresztmetszetet a keresletből?
Itt is, mint az éttermünk esetében, a vendégeink nagy része nem vegán, hanem mindenevő. Ezek a termékek úgy vannak elkészítve, hogy nem lehet megmondani, hogy nincs benne állati eredetű összetevő. Ugyanolyan minőségűek, és
senki nem hiányolja belőlük a sajtot például, mert ugyanolyan ízük van, mint a hagyományos verziójuknak.
Mi a Vegan Love megnyitása óta ezt a vonalat visszük. Megmutatjuk az embereknek, hogy a hagyományos ételeket is el lehet készíteni vegán verzióban. Sőt! Van, hogy még finomabb formában is, mint az eredeti.
Értelem és érzelem: nehéz volt elengedni a Pesten nemrégiben nyitott nagy éttermeteket?
Életünk nagy lépése és vágya volt, hogy csináljunk egy komoly, nagy, kényelmes vegán éttermet. A magyar vendégeink mindig szóvá tették, hogy a Bartók Béla úti kényelmetlen és kicsi, jó lenne már egy belvárosi nagy étterem. Még bőven a Covid ideje alatt, egy évvel az első hullám után kibéreltük és felújítottuk a belvárosi üzlethelyiséget, bízva abban, hogy hamarosan vége lesz ennek az egésznek. Mire ki tudtunk volna nyitni, meghozták a rendeletet, hogy csak elvitelre lehet kiszolgálni. Ennél bénább nyitást nem igazán tudtunk elképzelni, de csináltuk. A forgalmon is nyilván meglátszott, de pár hónap után normálisan is kiszolgálhattunk, viszont ez sem hozta meg az átütő sikert.
Elképesztő energiát, pénzt és időt öltünk ebbe a projektbe, és iszonyúan fájdalmas volt a felismerés, hogy mindez felesleges volt. Nemhogy nem fog pénzt termelni, hanem egyenesen megy a kukába.
Az étterem átépítése, az új termékek kikísérletezése, az új géppark, a rengeteg konyhában töltött idő mind ment a levesbe…
Utólag hogyan értékelitek, miért nem futotta be a neki szánt pályát?
Így utólag belegondolva valószínűleg a helyválasztás nem volt az igazi, a Vitkovics Mihály egy kieső utca, korábban több más próbálkozás elhalt itt. Bár korábban a XI. kerületi Alíz utcában már bebizonyosodott, hogy elsősorban nem a hely nem számít, ha jó a produktum. Itt maximum akkor tudott volna beindulni az étterem, ha bezárjuk a Bartók Béla úti üzletet, és a vendégek átkényszerülnek a belvárosba. De ezt nem akartuk meglépni, hiszen csak egy feltételezés volt, és utólag kiderült, milyen jól is tettük, hiszen ki szeretne – tudna – fenntartani egy 300 négyzetméteres éttermet az energiaválság közepén? Az észszerűség és a jelenlegi helyzet már kiűzte belőlünk a negatív érzelmeket. Előre megyünk, nem hátra! (Nevetve – a szerk.)
Fotó: Neményi Márton
Vendéglátósok tömegei alszanak rosszul, és keresik a kiutat. Ti hogy vagytok most, és miben látjátok a jövőtöket?
A Covid kirobbanása óta szorongtunk, stresszeltünk, maga volt a pokol nagyjából két éven keresztül. Kilátástalanság minden tekintetben.
Amikor nem tudsz egy jóízűt enni, nevetni, vagy aludni egy normálisat, és egy idő után már mondanivalód sincs nagyjából senkinek, az hosszú távon elég keményen megterheli a pszichét,
és egyéb kellemetlen, mentális és fizikai tüneteket is okoz. Főleg, ha eközben egy kisgyermeket is nevelned kell, aki nyilván életed értelme, és úgy érzed, nem tudsz magadból semmi olyat adni neki, ami értékes lenne. Akkor döntöttük el, hogy ennek az állapotnak véget vetünk, amikor kiderült, hogy a pesti üzletet be kell zárnunk. Ott valahogy azt éreztük, hogy látjuk a fényt az alagút végén, nem kell többet stresszelni a több éttermünk és a sok alkalmazott miatt. Akkoriban nyitottuk a pékséget is, Lilla is kitalált magának egy új foglalkozást is, így volt kapaszkodó. Természetesen kitartunk étteremként, amíg csak lehet. Vannak régi, megbízható dolgozóink a csapatunkban, akiket viszünk magunkkal, amíg csak bírjuk.
Az itthon is egyre szélesebb vegán szubkultúrára szerinted milyen hatással vannak az elmúlt év történései?
Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a vegán létet itthon derékba törte a Covid. 2020 elejéig egyértelműen egy felfelé ívelő szegmens volt, de itthon azóta vissza is fejlődött valamelyest. Külföldön ez nem probléma, de itthon abszolút érezhető. Több vegán termékeket beszállító- és gyártópartnerünk is jelezte, hogy egyértelmű visszazuhanás következett be a rendeléseikben. Vannak jó dolgok is persze, az idei Sziget Fesztivál nagyon jól sikerült, várjuk a következőt. A Kenyerező pékségünkkel pedig éppen azon dolgozunk, hogy bejussunk szállodákba is. Azért is szeretnénk beszállítani hotelekbe, mert amúgy sem jellemző, hogy ilyen minőségű és jellegű péktermékek legyenek a szállodák választékéban. És persze nyitottak vagyunk most sok mindenre, hogy mentsük a menthetőt.
Fotó: Neményi Márton
