Bátran az utálatos főzelékek dobogójának harmadik fokára állhat a sóska – persze csak a spenót és a tökfőzelék után. A sóskáról sokkal kevesebbet van szó, mint az előbbiekről, jóllehet itthon tavasztól egészen őszig megterem, könnyen termeszthető, és a vadon nőtt változata is ehető. Beszéljünk a sóskáról!
Sokan csak zöld trutymóként emlékeznek rá a menzáról. A napközis éra nem építette a sóska rajongótáborát, és tény az is, hogy a zöld olyan árnyalatában került tányérra, amitől minden rendes gyerek hátrahőköl, ráadásul az íze is különös. A népnyelv nem véletlenül nevezi savanyú lapunak a sóskát, a sóskalevelek nyersen ugyanis savanykás ízűek. (A rekenye és bábikó is maga a sóska.)
Sóska, a megosztó
„Imádom. Édesen, főtt vagy tükörtojással, ahogyan kell. Viszont mivel a férjem gyűlöli, akkor főzök csak, amikor őt vidékre szólítja a munka (vagy a baráti pecázás). Na, olyankor nekem sóskatime van. Két napig vígan eléldegélek rajta.” (Adél)
Nyers sóskalevelek / Fotó: Janna Danilova, Getty Images
A savak dolgoznak: a savanykás íz menőbb, mint valaha
A sóska (latinul Rumex acetosa) valójában maga a trendi zöldség. Az utóbbi években a csúcsgasztronómiából leszivárogva egyre nagyobb közönsége van a többrétű, izgalmasabb ízvilágoknak. Néhány éve berobbant nyári hűsítőként az ET, vagyis a tonic-eszpresszó. A kesernyés tonic és a kávé elegye nem kevésbé megosztó, de tarolt a kávézókban a savanykás, kesernyés, frissítő kávékoktél. Apropó, kávé.
Korábban a kávét a sötét pörkölésű olasz kávékkal azonosítottuk. Az újhullámos kávék térnyerésével itthon is rajongótábora lett a világos pörkölésű, rendhagyóbb aromatikájú kávéknak. Kultusza van a gyümölcsös, azon belül is citrusos mellékzöngéjű specialty kávéknak, amit a kávéfogyasztók egy kisebbik része ünnepel, a nagyobb – és némivel maradibb – része savanyúnak, kellemetlennek érez.
A savanykás ízek mindenhol tarolnak, még a cukrászatban is. Az újító szellemű cukrászok és éttermi cukrászséfek manapság bátran kísérleteznek desszertjeikben a savanykás és kesernyés ízekkel.
A legkülönlegesebb desszerteket ma már nem a mindent elnyomó édes egyeníz uralja, hanem sokkal inkább a játékosság.
Csokis brownie-n sóskagranita / Fotó: Feifei Cui-Paoluzzo, Getty Images
Gondoljunk csak a dohányos aromájú, finoman csípős-kesernyés tonkabab fűszerre, az erősen fanyar gránátalmára, homoktövisre vagy erdei bogyós gyümölcsökre, és a gasztronómiában újra felfedezett fermentált gyümölcsökre, zöldségekre.
A savanykás ízzel tehát érdemes megbarátkoznunk, mert az ételek-italok világában új ajtókat nyit meg, akár édes ízzel fuzionálva, akár a savanykásság irányába billentve az ízegyensúlyt.
Örök ellenállók
„NEM! NEM! NEM! Nem vagyok hajlandó megenni, mert szörnyű íze van, és elképesztően zöld, és most mondjam azt, hogy fúj? Egyébként gyerekkoromban nagymamám sokszor csinált sóskalevest, meg sokszor sóskafőzeléket, és ahogy láttam, tojás volt benne csak (húst hétvégén ettek mindig, és akkor nem sóskával). Viszont sokszor ki volt adva, hogy szedjek sóskát a kertben. Rengeteg helyen nőtt a vadsóska, és azt is szedhettem. Egyszer egy ilyen alkalomkor a mama meg is kósoltatta velem gyerekként, de nagyon fura íze volt, úgyhogy nem kedveltem meg, és azóta sem vagyok hajlanó enni. Valószínűleg éhen halnék, ha csak sóska nőne a földön, és semmi más.” (Anett)
Saláta friss sóskalevelekből parmezánchipsszel / Fotó: Cultura RM Exclusive/BRETT STEVENS, Getty Images
Eljött az idő, hogy rehabilitáljuk a savanyú laput
A sóskával a legtöbbünk főzelékként vagy mártásként találkozott – mélyhűtött püréből elkészítve. A szerencsésebbek a saját kertjükben szedték és kóstolták, ezzel sokkal egészségesebb és természetesebb kapcsolatot kiépítve a zöld leveles finomsággal.
A sóskát ugyanis épp úgy ehetjük, mint a friss spenótot: a leveleivel dúsíthatunk salátákat, elegyíthetünk vele egészséges turmixokat, de egy tavaszi zöldséglevesben épp úgy helye van, mint a klasszikus sóskalevesben, -mártásban vagy főzelékben.
Húsleves sóskalevéllel, főtt tojással / Fotó: Getty Images
Egyszerűen gondoljunk máshogy a sóskára: az enyhén savanykás friss levelekből végtelen számú étel alkotható, akár egy hűs gazpacho, a spanyolok hideg levese vagy hihetetlenül frissítő granita, azaz jégkása is.
Ha valódi barátságot kötöttünk a sóskával, szinte sajnáljuk is kifőzni belőle a vitamintartalmát. A spenóthoz hasonlóan értékes vasforrást, emellett gazdag A-, B1-, B2-, B9- és C-vitaminokban.
Hagyományos sóskaleves recept
A sóskaleves, -mártás és -főzelék összetevői alig különböznek egymástól. De míg a leves klasszikusan savanykásabban készül, a mártást, főzeléket sokan cukrosan, tejfölösen szeretik legjobban. A levesnél legyünk határozottak: egy kis fehérborecettel vagy citrom frissen facsart levével tegyük élénken savassá, fanyarkássá!
A savanyú és az édes iskola
„A sóskafőzelékkel jóban vagyok, ha nem savanyú. A feleségem viszont megismertette velem a sóskalevest, ami nagyon is az. Nálunk ez folyton vita, hogy melyik legyen.” (Ádám)
Sóskaleves friss sóskából / Fotó: Getty Images
Hozzávalók:
- 450 g sóska
- 1,5 dl tejföl
- 2 evőkanál liszt (vagy ugyanennyi étkezési keményítő)
- Ízlés szerint só, leheletnyi cukor (az ízek egyensúlyához)
- 0,5 evőkanál fehérborecet vagy negyed citrom leve
- 3 evőkanál olívaolaj vagy étolaj
- Feltétként: 4 db tojás
Krémlevesként / Fotó: Getty Images
Elkészítése:
- Ha friss sóskával dolgozunk, hideg vízben alaposan átmossuk és lecsepegtetjük. Ha pürésített mélyfagyasztottal, akkor főzés előtt két órával vegyük ki a fagyasztóból. Levet fog ereszteni – a kieresztett levét nyugodtan használhatjuk a főzés során, szükség lesz a víztartalmára.
- Egy lábasban felhevített olajon futtassuk meg a sóskát, és öntsük fel 7 dl vízzel, fűszerezzük, és minimális ideig főzzük.
- Amikor már nem forr, habverővel keverjük hozzá tejfölös lisztes habarást, majd adjuk hozzá az ecetet/citromlevet.
- Ha kedveljük a főtt leveleket, a felét emeljük ki, és a másik felével turmixoljuk a levest, majd tegyük vissza a leveleket. Ha nem szeretjük a fonnyadt leveleket, az egészet leturmixolhatjuk.
- Buggyantott vagy főtt tojással kínáljuk!
Édes-tejfölös sóskafőzelék alaprecept
A klasszikus sóskafőzelék receptjét azért nehéz – mondhatni lehetetlen – megadni, mert éppen a só, cukor és tejföl arányával dől el, hogy az édes vagy savanykás ízvilág felé billentjük a főzeléket. Sokan kihagyják belőle a hagymát, pedig a természetes ízfokozóként működő, finoman csípős alapanyag sokat hozzáad a főzelék ízéhez.
Sóskák és nagymamák
„Én mindig is imádtam, az egyik legfinomabb étel a világon. Természetesen krumplival és tojással szigorúan, és édesen. Nekem a nagymamám nagyon sokszor csinált, emlékszem, hogy mindig volt nála egy zacskó, és ha sóskát látott, azonnal tele szedte. De lehet felőlem menzás is. A sóska mindenhogy jó.” (Andi)
Sóskafőzelék friss sóskából tükörtojással / Fotó: Bagdi Gréta, Nosalty Ételfotó
Hozzávalók:
- 450 g sóska
- 1 közepes fej vöröshagyma
- 3 csapott evőkanál liszt (vagy ugyanennyi étkezési keményítő)
- 2 dl tejföl
- Kristálycukor – itt tényleg az ízlésünk döntsön! (Mi sokat, 2 evőkanállal teszünk bele.)
- 2 evőkanál olívaolaj vagy étolaj
- Pici só, ízlés szerint
nlc. tipp: Egy kis tej vagy tejszín hozzáadásával selymesebb, krémesebb lesz!
Elkészítése:
- Ha friss sóskával dolgozunk, hideg vízben alaposan átmossuk és lecsepegtetjük. Ha pürésített mélyfagyasztottal, akkor főzés előtt két órával vegyük ki a fagyasztóból. Levet fog ereszteni – a kieresztett levét nyugodtan használhatjuk a főzés során, szükség lesz a víztartalmára.
- A vöröshagymát megpucoljuk és apróra vágjuk. Egy lábasban közepes lángon néhány alatt megfuttatjuk a hagymát, majd jöhet rá a sóska és egy minimális só.
- A sóskának minimális főzési időre van szüksége, arra azonban ügyeljünk, hogy a liszt vagy étkezési keményítő teljesen átfőjön és elegyedjen benne. Habarhatjuk is a tejföllel/tejjel, vagy közvetlenül beleszórhatjuk a főzelékbe, folyamatos kevergetés mellett, hogy ne csomósodjon.
- Húzzuk le a tűzről a főzeléket, és adjuk hozzá a maradék tejfölt, gondosan elkeverve.
- Ha friss sóskából dolgoztunk, hagyhatjuk haraphatóan a leveleket, vagy a mirelithez hasonlóan krémesre, mártásszerűre is turmixolhatjuk botmixerrel vagy turmixgépben.
Egy egyszerűsített készítési mód
„Úgy kell sóskát enni, hogy szépen megfőzöd (akár a mirelitet is), és utána a tányérkádba teszel két kanál tejfölt, abba egy kis cukrot, majd ráöntöd a főzeléket. Isteni! Csinálni kell hozzá tükörtojást és hagymás krumplit. Hagymás krumplival verhetetlen!” (Eszter)
Sóskapesztós gnocchi recept
Ha terem a kertünkben vagy kaptunk a piacon, bátran gondoljunk úgy a sóskalevélre, mint a friss spenótra! Az íze nyersen karakteresebb, izgalmasabb is, mint a spenóté. Készülhet belőle pite, quiche, no és mindenféle tészta, gnocchi, ami spenótból is. Sőt, érdekes ízvilágot is kapunk.
Sóskás gnocchi parmezánnal / Fotó: Getty Images
Sóskapesztó:
- 10 dkg sóska
- 15 g petrezselyem
- 1 gerezd fokhagyma
- 20 g dió (pirítva)
- 50 g parmezán
- 50 g olívaolaj
- 10 dkg gnocchi / fő
Forró napokra: sóskagazpacho recept
Magyar ízlés szerint egy igazán rendhagyó leves a gazpacho, hiszen hideg és uborkával készül. Nem muszáj paradicsommal elegyíteni, ez a verzió például sóskával készül. Hihetetlenül frissítő, hűsítő egy kánikulai napon. Főzést nem is igényel, és csupa-csupa vitamin.
Sóskás uborkás gazpacho / Fotó: Getty Images
Hozzávalók:
- 1 nagy kígyóuborka
- 20 dkg friss sóska
- 1 citrom leve
- 1,2 dl olaj
- 1 szelet kenyér
- 1 fokhagymagerezd
- 1 evőkanál fehérborecet + csipet só
- Só, fehér bors ízlés szerint
- Leheletnyi Cayenne-bors vagy csili
- A díszítéshez petrezselyem és/vagy kapor
Elkészítése:
- Az uborkát és a sóskát is megmossuk. Az uborka végeit levágjuk.Tegyünk félre a díszítéshez egy 5 centis részt az uborkából!
- A fokhagymát meghámozzuk, és nagyon apróra vágjuk vagy lereszeljük.
- 5 dl vízzel, a citrom frissen facsart lével és az olívaolajjal, a kenyérbéllel és a fűszerekkel a zöldségeket leturmixoljuk.
- Ha nem elég sűrű, tehetünk bele még egy kis kenyeret. Ha túl sűrűnek találjuk, hígítsuk vízzel.
- Mialatt behűtjük, szabályos, apró kockákra vágjuk fel a félretett kígyóuborkarészt. Az evőkanál fehérborecetben egy csipet sóval forgassuk át, gyors marinádként. A hideg levesre halmozzuk az apróra vágott, friss petrezselyemzölddel vagy kaporral.