Az egyik legkedveltebb nyári csemege a főtt kukorica, melyet ugyanolyan jó elmajszolni otthon, mint a strandon. Kár volna kizárólag a Balatonhoz kötni, mert az első, zsenge kukoricák megjelentével már készíthetjük is fel a konyhát a főzésre. De mikre figyeljünk, milyen tévhiteket kell eloszlatni a témával kapcsolatosan, hogy tényleg makulátlan kukoricákkal örvendeztessük meg a családot?
A tökéletes csövek kiválasztása
Nyilvánvaló, hogy a helyi, a legfrissebb termelői kukoricával járunk a legjobban. A hiperekben kapható, sokszor import áru már annyit utazott, hogy el is veszíthette feszességét. A legfontosabb ugyanis, hogy olyan kukoricákat vigyünk haza, melyekre szorosan feszül rá a világoszöld héj. A bajusz kérdése is esszenciális: a selymes, fiatal bibeszárak mutatják, hogy friss, fiatal a növény. Ha már otthon vannak, lehetőleg hamar főzzük meg őket, teljesen felesleges tartogatni a kukoricákat, csak minőségromlást érünk el: oda lesz az édességük.
Ez az edény túl kicsi! / Fotó: andreygonchar, Getty Images
Főzés “ruhával”
Szabadítsuk meg a kukoricákat mind a héjtól, mind a bajuszkáktól. Viszont jó pár szép zöld héjat tegyünk félre, hogy azzal béleljük ki a lábas alját. Ez azért fontos, mert sok íz rejlik bennük, eleve a főzővíz is aromásabb lesz, ezáltal a kukoricák is a legjobb formájukat hozzák majd.
Minél nagyobb fazékban főzzük, annál jobb!
Ez speciel nagyon is igaz. Szorosan beleerőltetni a kukoricákat egy kisebb lábasba oltári nagy hiba, válasszunk egy öblösebb, magasabb falú edényt és az 1-3 kukorica helyett egészen nyugodtan készítsük el az összeset egyszerre.
Frissen a fazékból / Fotó: Oksana Nazarchuk, Getty Images
Sózni vagy nem sózni?
Két iskola van: az egyik szerint nagyon intenzív sózást igényelnek a kukoricák főzéskor, a másik pedig azt mondja: a főzéskor hozzáadott só csak bekeményíti a szemeket. Mi inkább az erőteljes sózás hívei vagyunk. Bátran használjuk, nincs kecmec, a finom, édes szemeknek remekül áll a só. Ez majd kiderül akkor is, ha főzés után durva szemű sópehellyel hintjük a zöldségeket.
Rövid főzési idő
Minek kellene egy óráig fürdőztetni a forró vízben a kukoricákat? Ez nem a Szecska, gyakorlatilag forrás után 12-15 perc múlva már készen is lesznek a mennyei nyári csemegék. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, még a készüléskor emeljünk ki egy csövet és finoman szedjünk le pár szemet. Ha már puha, de van roppanása, nem kell neki több főzés.
Só, főtt kukorica, boldogság / Fotó: Valentin Zvegintsev, Getty Images
Sóval, vajjal, gazdagon
Nehéz elképzelni olyan sómennyiséget, ami aztán tényleg sóssá tenné főzés közben a szünidős kedvencet. Az utánsózás fontos, pláne, ha van nagyobb szemű sópelyhünk, akkor igazán ütős lesz a végeredmény. Sokan a vaj nélkül el sem tudják képzelni a kukoricázást. Jó minőségű, 82%-os vajat válasszunk és még melegen dörgöljük be az elkészült zöldséget. Akik még extráznának, válasszanak zöldfűszeres fűszervajat, ez is emel egyet a kukorica élményén. A strandon biztos nem lesz ilyen!