Két emberhez egészen bátran fordulhatunk Magyarországon olívaolaj kérdésben. Egyikük az olasz-magyar származású, 1998 óta hazánkban élő Giuseppe Scaricamazza, akitől Buono nevű olasz ínyencboltjában vásárolhatunk – nem csak minőségi olívaolajat.
A másik híres „olívász” itthon Tóth Gusztáv, akinek már a nemzetközi szakmában is neve, reputációja van, az olívatermő vidékeken ismerősen cseng a magyar kereskedő neve.
Pomázon viszi csapatával az Igaziolivát, hihetetlenül széles kínálattal és igazi szenvedéllyel az olívaolajok iránt. A civileken kívül számos séf és pék is állandó megrendelője, és azt gondolhatnánk, hogy a gasztronómiai kultúránk szép fokozatos fejlődésével ez az üzletág is fejlődik itthon. Egyre többen érezzük a bolti, akár nagy nevű olívaolajakat is kóstolva, hogy aromátlan tömegcikkel van dolgunk, az egy-egy mediterrán nyaralás alkalmával kóstolt olajok nyújtotta élmény után mind többen keressük az „igazi olívát”.
Meglepő kiírás jelent meg azonban a közelmúltban az Igazioliva.hu oldalán, és a sajtó is egyre többet foglalkozik a kérdéssel.
„17 éves működésünk eddigi legnehezebb éve ez. A Mediterráneumban tapasztalt szélsőséges aszályos időjárás húsz éve nem látott, rekord alacsony termést eredményezett; a termelők pánikszerűen áraznak, sokat (vagy nagyon sokat) emelnek, néha hetente egyre magasabb árakat küldve. Ez kombinálódik a megnövekedett energiaárakkal (…) Attól félünk, az olívaolaj az ára miatt az idén luxuscikké válik. Ebből a helyzetből próbáljuk most a legjobbat kihozni. (…) A minőségből – ahogy eddig is megszokhattátok – továbbra sem vagyunk hajlandók engedni.
Ha megmaradtok velünk, mi is megmaradunk.”
Egyre baljósabb hírek jelennek meg a sajtóban, tényleg akkora a gond az olajfaültetvényeken és a kereskedelemben?
Tóth Gusztáv: Ebben az esetben kifejezetten semennyit nem túloz a sajtó, sőt. Sokkal hangosabban kellene kongatni a vészharangot. Tényleges veszélyben van az ágazat. Félelmetes ütemben sivatagosodik el Dél-Európa, az olívaolaj hamarosan luxuscikk lesz.
Ennek a felgyorsult folyamatnak köszönhetően lehetünk majd mi is olajfatermesztő ország?
Tavaly megszületett az első magyar, kereskedelmi forgalomban kapható olívaolaj, a Balaton-felvidéken, Szent György-hegyen.
Szakavatott kóstolóként hogy ízlett az első magyar olívaolaj?
Minden elvárásunkat felülmúlóan jól sikerült. Török Csabát, 2HA Szőlőbirtok és Pincészet vezetője és borásza a felelős érte, őt dicséri a merész ötlet és annak megvalósítása is. 4500 forint volt egy deciliter belőle, és 15 perc alatt eladtuk a teljes készletet. Mindenki akart a magyar olívaolajból! Sokan már akkor feliratkoztak a hamarosan aktuális, új szüretből származó második évjáratra.
Mit lehet tenni abban a szerepben, amit te töltesz be az olívaolaj-piacon? Ezek a globális folyamatok megállíthatatlannak tűnnek.
Mi annyit megteszünk, amennyit mi magunk képesek vagyunk. Korábban sokat utaztunk, személyesen ismerjük az olívatermelőinket és a birtokaikat is. A Covid óta viszont alig megyünk, környezetvédelmi okokból, ha lehet, nem repülünk. Mindenben próbáljuk csökkenteni a karbonlábnyomunkat. Mivel tudjuk, ismerjük az olívaolaj-világ működését, új módszert vezettünk be. 50 ml-es kiszerelésű mintákat kérünk be a termelőktől borítékban, én itthon lekóstolom, és ha megnyerő, amit kaptunk indulhat az ártárgyalás.
Maga az olívaolaj-kereskedelem nem környezetterhelő?
Magyarországon hihetetlen mértékű a közúti áruszállítás. Nekünk az éves forgalmunk nem teszi ki többet 2,5 megpakolt kamionnál. Ez jelenti a mi karbonlábnyomunkat. Ha utaznunk is kell, soha nem szállodázunk, mindent szerényen oldunk meg, pénz- és energiapazarlás nélkül. Az olívaolaj-importálás egyébként nem újkeletú dolog. Már Mátyás király korában is ismerték, csak korábban faolajnak hívták.
Te és Giuseppe Scaricamazza vagy a két legismertebb olívaolaj-kereskedő és -szakértő itthon. Kapcsolatban álltok egymással?
Igen, szoktunk beszélni bizonyos időközönként. Baráti konkurencia vagyunk mi egymásnak. Az biztos, hogy ha azt szeretném, hogy valakivel igazán érdemben tudja beszélni az olajokról, Giuseppét kell hívnom.
Mennyi olívaolajat értékesítetek egy év alatt?
Tavaly több mint 65 ezer litert.
Más országokba is szállítotok tehát?
Igen, de e mennyiség nagy részét Magyarországon adjuk el.
Az átlagos fogyasztónak a bolti, kommersz olívaolajak is drágának számítanak. Átlagosan 6500 forint per literes árnál indulnak most ezek a termékek. Ti tudtok versenyezni a nagy cégek árképzésével?
Abszolút. Nálunk a kezdetektől fogva policy volt, hogy abban az árkategóriában is kínálni olajakat, mint amennyibe a szupermarketek polcain kint lévő olajak kerülnek. 6000 forint per literes áron mi már fenntartható gazdaságból származó, bio fajtaolajat is kínálunk. Minden pecsét rajta van, ami bizonyítja, hogy biogazdaságból származik.
Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen minőségű olajat a tömegolajok árán tudtok adni?
Úgy, hogy kvázi mi fedezünk fel sok feltörekvő birtokot. Ők még nincsenek bent úgy a körforgásban, mint a befutottak, jobb árat tudunk kialkudni.
Ők később is megmaradnak a forgalmazott termelőitek között?
17 év alatt fantasztikus kapcsolatok, kötelékek születtek. De megtapasztaltuk ennek az árnyoldalát is. Van olyan termelő – nem mondom meg a nevét –, akinek létfontosságú volt a kezdetekben minden megrendelés, így a miénk is. Jó kapcsolatot ápoltunk, ma pedig hihetetlenül felkapott, és velünk szóba sem áll. Magyarország egy rendkívül kicsi piac, és nekünk büszkeség az évi 65 ezer liter eladott olívaolaj, de bármelyik nagyobb ország jelentősebb, ennél fogva megbecsültebb felvevőpiac. Magyarország méreteihez képest így is nagyon szép szám ez.
Úgy tudom, hogy jól cseng a neved a nemzetközi olívaolaj expókon is. Mondasz egy példát rá, hogy mivel érted el ezt magyar kereskedőként? Hiszen a magyar piac kicsi, innen nehéz nevet szerezni ezen a terepen.
Ha olajokról van szó, nagyon kritikus vagyok. Volt, hogy előre megmondtam, hogy ez egy 100 pontos olaj, és a nagy zsűri által tesztelt nemzetközi versenyen 100 pontos lett. Kiváló olajakat készítő termelőnek is megmondtam már, hogy ez most nem sikerült jól. Valaki jól veszi, valaki kevésbé.
Az olívaolajak világában nem jártas vásárlók szemében jól csengő márkák olajait a szakértők silány termékeknek tartják. Te mit gondolsz erről?
A jól csengő márkák olajainak színvonala nagyjából a nulla alatt. Ez egy óriási téma, nem is szívesen beszélek róla, mert nem szeretnék senki termékeire, munkájára rosszat mondani. Elég annyit tudni, hogy a népszerű, nagy márkák nem valódi termelők, hanem csak felvásárlók. Ők összevásárolják az olajakat, és ezek keverékét adják el. Egy valódi, hivatásos termelő soha nem tenne ilyet. De a különbséget meg lehet ízlelni, kóstolni.
Egy híres botránykönyv is született arról, hogy nincs annyi extraszűz és minőségi olívaolaj a világon, mint amennyit ezzel a címkével eladnak.
Igen, Tom Mueller Extra Virginity című könyve a 2010-es években óriási port kavart. Mi is gondolkodtunk a lefordításán, de sajnos nem találtunk kiadót hozzá. Oknyomozó újságírók foglalkoztak a témával, hogyan kerülnek jó áron eladott, extraszűz vagy szűz olívaolajok üvegébe silány, ellenőrizetlen forrásból származó olajak. Akár olívapogácsa-olajok vagy még ennél is rosszabb minőségűek… Ezen a területen ez már köztudott, de nehezen bizonyítható, ezért én nem is ezzel szeretnék foglalkozni, hanem minél többeknek megmutatni, hogy össze sem hasonlítható a hitvány minőség és az őstermelők munkáját dicsérő, kiváló olívaolaj.
Elképzelhetőnek tartod, hogy ti sem húzzátok le a rolót az egyre szűkülő piacon?
A helyzet most éppen kicsit reménytelen, de nem szeretném 17 év munkáját sutba dobni.