Ma már a legtöbben egy-két hét alatt túl vannak a koronavírus-megbetegedésen, de az utóhatásai akár hosszú hónapokra is elhúzódhatnak. A Mayo Clinic nonprofit amerikai akadémiai orvosi központ nyáron megjelent cikke szerint a Covid-19 betegséget követően öt emberből legalább egynek kialakul olyan tünete, ami a fertőzés nyomán alakult ki (18 és 64 év közötti embereket vizsgáltak).
A tünetegyüttes több néven bukkan fel a sajtóban és a közbeszédben, leggyakrabban Covid utáni szimptómaként, poszt-Covidként és long-Covidként olvashatunk róla. Akkor beszélünk erről, ha négy hétnél tovább elhúzódnak a tünetek, amelyek a legtöbb gyógyulófélben lévő betegnél hónapokig eltartanak. Rosszabb esetben az utóhatások évekig jelen vannak, a legrosszabb esetben pedig tartós rokkantságot okozhatnak.
A 4 leggyakoribb tünet – és a többiek
A volt covidosok beszámolói alapján a leggyakrabban velük maradó tünetek a következők: fáradtság, illetve a fizikai vagy szellemi erőfeszítés nyomán súlyosbodó tünetek. A harmadik a hőemelkedés, illetve a láz, továbbá a tüdőkapacitással kapcsolatos problémák, amelyek közül a leggyakoribb a hosszan fennálló köhögés, a légzési nehézség és a légszomj.
Ez sajnos csak a jéghegy csúcsa, ennél jóval bővebb a poszt-Covid tünetek köre. További gyakori szimptómák:
- menstruációs ciklus zavarai,
- szívvel kapcsolatos tünetek, mint a mellkasi fájdalom vagy a heves szívverés,
- érrendszeri problémák, vérrögök kialakulása, mélyvénás trombózisveszély,
- hasmenés és más emésztéssel kapcsolatos panaszok,
- ízületi vagy izomfájdalmak,
- bőrkiütés,
- a szaglás és/vagy ízlelés elvesztése,
- mentális és neurológiai tünetek.
Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images
Sokak számára ez utóbbiak a leginkább aggasztóak, hiszen a mentális tünetek nehezebben megfoghatóak, adott esetben akár szégyenletesek is. Amikor nem forog úgy a poszt-covidosok agya, mint korábban, újra és újra szembesülnek az úgynevezett agyi köddel, nehézkes gondolkodással, koncentrációs problémákkal, érthető, hogy szorongás vagy akár depresszió alakul ki az érintetteknél. A mindezekhez társuló alvási problémák, nappali fejfájás és szédülés szintén gyakori szimptómák.
De hogy néz ki mindez a mindennapi életben?
„Kutyakakába léptél, és erről fogalmad sincs, mások szólnak miatta”
A Covid-megbetegedés során (vagy után) jelentkező íz- és szaglásvesztés évek óta velünk van, milliók váltak világszerte érintetté. 2021-ben az NLC videós stábjának Dr. Lehr Edina fül-orr-gégész szakorvos beszélt arról, hogy a Covidon átesettek hozzávetőleg 15 százaléka két hónap után, 5 százaléka pedig fél év után sem nyeri vissza az íz- vagy szagérzékelését, vagy pedig mindkettőt.
A Szabad Európa idézi Dr. Thomas Hummel, a drezdai egyetemi kórház szag- és íz ambuláns klinikájának vezetőjét a témában: „Az életük színtelenebb lesz. Ezek az emberek életben maradnak és sikeresek lesznek az életükben, a hivatásukban, de az életük sokkal szegényebb lesz.”
Aki valaha is tapasztalta az ízek, illatok és szagok érzékelésének megszűnését, sűrűn bólogat a fenti mondatokat olvasva. Lehet így élni, csak minden tompábbnak, szürkébbnek hat, mintha egy fólia választana el bennünket a való világtól. És nem utolsósorban a többi embertől.
Az érintettek arról számolnak be továbbá, hogy egyfajta bizonytalanság lesz úrrá a mindennapjaikon. Abba a kellemetlen állapotba kerülnek, hogy nem tudnak meggyőződni arról, hogy van-e esetleg testszaguk, egy-egy étkezést követően szájszaguk. Esetleg nem fújtak-e magukra a többi ember számára zavaróan sok parfümöt – ami az előbbi kétségek miatt érthető módon több eséllyel előfordulhat.
„Kutyakakába léptél, és erről fogalmad sincs, mások szólnak miatta, hogy bevitted magaddal a helyiségbe – és viszed magaddal a szagot is. Ez a kissé abszurd helyzet egy olyan folyamatos kételyt, bizonytalanságot okoz, ami korábban, számomra legalábbis, ismeretlen volt. Szeretjük tudni, hogy rendben van a megjelenésünk, és ennek a legeslegelső lépése, hogy tiszták vagyunk. A szagvesztéssel minden egy kicsit kétségessé válik, még ha a felmerülő kételyek nagy része paranoia is” – számolt be egy kollégánk a poszt-Covid tünetek kellemetlenségeiről.
„Romlott kelkáposzta-főzeléket ettem, és csak a tányér felénél jöttem rá”
A közösségi lét kínos helyzetein túl valódi veszélyeket is rejt ez az állapot. Ugyancsak kollégánk mesélt arról, hogy a tűzhelyen felejtett – pontosabban a vártnál jóval hamarabb felforrt és kifutott – étel majdnem háztartási balesetet okozott. Mivel egyedül volt otthon, a kutyának köszönhetően vette észre, hogy éppen odaég az ételt.
„Ha a kutya nem ugat, tűz is lehetett volna a konyhámban. Nyilvánvalóan figyelmetlen is voltam, hiszen tudtam magamról, hogy nem érzek szagokat. Emiatt fokozottan ügyelnem kellett volna a készülő ételre, de sajnos pont fordítva történt: így még könnyebb volt megfeledkezni róla. Annyira a főzési rutin része, hogy az illatok-szagok segítenek a folyamatokban, hogy ha nem érzel semmit, pillanatok alatt meg tudsz feledkezni róla.
A kutyám nyugtalan volt, járkálni, majd ugatni kezdett, amit máskor soha nem csinál. Ekkor már füstölt a tűzhelyen az étel. Eddig is hálás voltam a kutyámnak, de most újra bebizonyította, hogy egy kis hős.
A szagok sok esetben életet mentenek, vagy csak egy kisebb gyomorrontástól, rosszabb esetben ételmérgezéstől mentenek meg. A legjobb tehát, ha az íz- és szagérzékelésüket vesztett poszt-covidosok a kellő gyanakvással turkálják az ételt.
Első ránézésre ugyanis nem feltétlenül derül ki, ha megromlott az étel. Jobb esetben láthatók foltok, fehér, kék, zöld vagy fekete penész. Szintén kollégánkkal megtörtént eset, hogy a hűtőből elővett, kislábasban megmelegített kelkáposzta-főzelék már romlott volt, de a felszínén látható, romlottságot jelző buborékos, habos állagot nem szúrta ki, amikor kimert az ételből. A tűzhelyen pedig a forrásnak tudta be ezt a látványt. Sem a kelkáposzta okozta, nyilvánvalóan penetráns szagot, sem az ízt nem érezte, így csak a tányér felénél érkezett a felismerés, hogy a zavaros állag nem a felforralásnak köszönhető. Jobb esetben megúszható ez a kaland egy hasmenéssel.
Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images
Érzékcsalódás: „Fantomszagok jelentek meg először”
Érdekes jelenség a fantomszagok felbukkanása. Ezek nehezen vagy egyáltalán nem beazonosítható szagok, amik a valódi szagok helyett jelentkeznek, és általában kellemetlenek; igazán furcsa bennük, hogy úgy érzékeljük, mintha távolról éreznénk őket, és nem tudjuk mihez kötni őket.
„A teljes érzékvesztésből nekem fantomszagok jelentek meg először” – mesélte ugyancsak a kollégánk. „Ez egyrészről furcsa volt, elkezdtem szaglászni és keresgélni, honnan jöhet, miközben nem tudtam volna beazonosítani, hogy mit is érzek pontosan. Idő volt, míg rájöttem, hogy ez egyfajta érzékcsalódás. Direkt nagyon-nagyon fűszeres ételt főztem, hátha végre érzek valamit, és be is jött a dolog. Egy csípős, gazdagon fűszerezett indiai ételt készítettem, és végre, valahogy kicsit messziről-hátulról érkezve megérkeztek ízek és illatok. Persze összehasonlíthatatlanul tompábban, mint amit érez egy egészséges ember.”
A poszt-poszt-Covid tünet, ami még tovább velünk maradhat
Egy másik kollégánk számolt be arról, hogy neki a Covid után egy héttel jött vissza az ízérzékelése, de „hónapokba telt, míg az egyébként vadászkopószaglásom visszatért. Elég kétségbeejtő érzés volt addig is. És ha már íz és szagok,
a Covid előtt semmi bajom nem volt a sertéshússal, most a szagától is rosszul vagyok. Volt, hogy vendégeket vártam ebédre, elkészítettem a kaját, majd utána le kellett feküdnöm a kitárt ablakok mellett, olyan rosszullét jött rám tőle. ”
Ez tehát az érzékelésvesztésen túl megmaradt a kolléganőnk életében.
„Nekem körülbelül egy fél évig tartottak a poszt-Covid tüneteim – mesélte ugyanő. – Az íz-és szagvesztés mellett az elején nagyon hamar elfáradtam, kifulladtam, volt, hogy a mosogatást is több részletben csináltam végig, mert nem bírtam többet. Az ízérzékelésem körülbelül egy hét után visszatért, és érdekes volt, mert először az édeset kezdtem érezni, és fokozatosa tért vissza a többi íz is. A kifulladás, fáradékonyság úgy egy hónapig volt jellemző, és napról napra éreztem benne a javulást. A szaglásom volt az, ami nagyon sokáig nem akart a “régi” lenni, korábban nagyon éles volt ez az érzékem, és furcsa volt, hogy nem éreztem semmit olyan intenzíven. Hónapokig tartott, mire azt mondhatom, hogy megint vadászkopó lett belőlem.”
Úgy tűnik, hogy a poszt-Covid szindróma gyakoribb a felnőtteknél, mint a gyermekeknél és a tizenéveseknél. Nem könnyű azonban széles körben érvényes tanulságot levonni a fentiekből. Alapvetően még azt is nehéz megállapítani, hogy a Covid-19 vagy teljesen más az eredője egy-egy tünetnek a fentiek közül, hiszen a fáradékonyságot, légzési vagy emésztési problémákat, szorongást, depressziót száz másik alapprobléma okozhatja. A poszt-Covid tünetekről azonban milliók számolnak be, ezért a hivatalos orvoslás és kutatások is foglalkoznak vele.
Mi a teendő, ha poszt-Covid tüneteket tapasztalunk magunkon?
Semmiképpen se maradjunk egyedül a problémánkkal, mindenképpen forduljunk orvoshoz vele. A konzultáció előtt készüljünk fel a találkozóra, és írjuk össze az alábbiakat – tanácsolja a cikkünk elején már idézett Mayo Clinic. Mit jegyezzünk fel az orvosunknak?
Mikorra tehető a Covid-fertőzésünk lezajlása, és mikor kezdődtek a poszt-Covid tünetek?
- Minek a hatására erősödnek fel a tüneteink?
- Milyen gyakorisággal és erősséggel tapasztaljuk a tüneteket?
- Hogyan befolyásolják a tüneteink a mindennapi tevékenységeinket?
Ha az orvosunk felmérte az állapotunkat, laboratóriumi vizsgálatokra küldhet, például mellkasröntgenre, illetve teljes vérkép- vagy májfunkció-vizsgálatot rendelhet el. A tüneteink súlyosságától és a laboreredményeink értékeitől függően a megfelelő szakorvoshoz kell tovább utalnia minket.
Ismerve a hazai állami egészségügyi ellátás gyorsaságát és nehézségeit, sokan kilátástalannak láthatják a gyógyulást. Ehhez sajnos vastagon hozzájárulhat, ha a poszt-Covid tüneteink között egyébként is jelentkezik a szorongás és a depresszió.
Mi is szeretnénk megerősíteni az érintetteket, hogy nem szabad feladni, kérjünk segítséget. A tapasztalatok szerint egy-egy baráti, ismerősi beszélgetés is jót tehet más érintettekkel. Végre azt érezhetjük, hogy nem vagyunk teljesen elveszve és nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Különösen jót tehetnek azok a beszélgetések, amely során a Covidból, majd a poszt-Covidból is kigyógyultak adnak lelki támaszt, akár csak azzal, hogy elmesélik a saját történetüket. Facebookon is elérhetők támogató csoportok, ahol megoszthatjuk egymással a kérdéseinket és megélt élményeinket, a bevált módszereket pedig megoszthatjuk egymással.
Ezen a téren fokozottan fontos azonban, hogy kerüljük az összeesküvés-elméletgyártó, konteóhívő emberek társaságát. Ezeket a gondolatokat és konspirációkat olvasva még senki nem gyógyult meg, és senki nem kezdte jobban érezni magát.
