Szép dolog a veganuár, kár, hogy esélytelen

Lassan minden hónapra esik egy kihívás, a száraz november után most éppen a vegán januárt, pontosabban veganuárt éljük. Ezek, mindent egybevetve, nagyon hasznos ötletek, legalábbis egyikkel sem a világ elpusztítására törnek, sőt, éppen ellenkezőleg. Egy hónapon át nem használni szívószálat vagy csomagolóanyagot, nem inni alkoholt vagy nem enni állati eredetű élelmiszert roppant derék dolog.

Csak hát, van itt egy kis probléma. Amíg nem alkoholizálni teljesen természetes, kérdés nélkül egészséges és normális dolog, a vegánság egyáltalán nem az. Nem mondom, hogy lehetetlen, számos ismerősöm, aki évek óta nem emelt a szájához egy korty tejet sem, nemhogy egy jó kis szalonnás rántottát, még mindig életben van, mégis a vegánság alapvetően a „természetes” ellentéte: a természet rendjének civilizációs meghekkelése. A kezdőknek meg minimum kihívás.

A vegánság célja alapvetően jó és becsülendő, ráadásul van egy csomó előnye, úgyhogy aki arra számított, hogy finom, de pengeéles odamondásokkal szanaszét fogom ekézni a növényevőket, míg végül totálisan hülyét csinálok belőlük, végső érvként, mintegy argumentációs atombombaként pedig bedobom a gumós zápfogfelületünket – na ugye, hogy a Jóisten is mindenevőnek teremtett! – az csalódni fog. Nekem nincs bajom a vegánokkal, egészen addig, amíg rám nem akarják kényszeríteni az életmódjukat.

Állatok nélkül nem megy

Az állatokat nem azért állította az ember a maga szolgálatába, mert gonosz és erőt akart demonstrálni, hanem mert csak állatokkal lehetett működő gazdaságot kialakítani. Az állatok tejet, tojást, a munkaerejüket, végül pedig húst és zsírt adnak, de főleg trágyát, amivel megtermékenyítik a földet, amin növényeket termesztenek. A trágyával termékennyé tett földön megtermesztett növény pedig élelmiszer az embernek és takarmány az állatnak, ami cserébe… és itt be is záródott a kör.

Tehenet fejnek egy alpesi farmon, az ausztriai Bludenzben (Fotó: Johannes Simon/Getty Images)

Ha ebből az egyenletből kivesszük az állatokat, és a trágyát műtrágyával helyettesítjük, a kapirgáló, vagyis a földben áttelelő kártevőket felkapkodó tyúkokat pedig növényvédőszerekkel váltjuk ki, akkor nem biztos, hogy egészségesebb lesz a végeredmény, sőt. Természetes módon nem lehet állatok nélkül élelmiszert előállítani. És persze vannak olyan helyek a világon, ahol a növénytermesztés nem is opció, nem véletlen, hogy az alpesi Svájcban nem a csicseriborsó vált sikertermékké, hanem a sajt meg a tejcsoki. Harmincszázalékos lejtőn ugyanis elég nehéz szántani, de a tehén vígan ellegelész. Az állattartás tehát nem úri huncutság és nettó kizsákmányolás, hanem racionális válasz a kihívásokra.

Nem is ismerünk egyetlen sikeres vegán társadalmat sem, mivel nincs. Aki így akar élni, az kösse fel a gatyát, szüksége lesz rá.

Környezetvédelmi, egészségügyi és etikai kérdés

A veganuár ugyanakkor egyáltalán nem kényszer, sokkal inkább egy kedves próbálkozás arra, hogy a végigzabált karácsonyi ünnepek után felszabadítsuk kicsit az emésztőrendszerünket a kőkemény munka alól, plusz adjunk egyet a klímavédelemnek is, ami szintén nagyon derék dolog. Azt hiszem, aki az utóbbi tíz évben nem egy cserép alatt élt egy fejére húzott jutazsákkal, az álmából felkeltve is el tudja mondani, hogy mekkora környezeti terhelést jelent az ipari állattartás, a vízfogyasztástól a takarmány megtermesztése miatt kivágott erdőkön keresztül, a földek, vizek és a levegő szennyezéséig. Ez pedig totálisan fenntarthatatlan; ha nem fogjuk vissza magunkat, fel fogjuk zabálni a saját bolygónkat.

És természetesen az ipari állattartásnak etikai vonzatai is vannak. Én messze nem vagyok az az alkat, aki a méhek emberi jogaiért küzd, de aki egyszer betette a lábát egy ipari csirketartó telepre, az a hátralévő életében inkább eszik szárított lisztkukacot, mint csirkét.

Vagy inkább nem eszik lisztkukacot, hanem mondjuk rántott sertésszelettel tölti ki az űrt, ami az étkezésében keletkezett. De mi van akkor, ha nemcsak a csirkehús esik ki, hanem a rántott hús, a húsleves, a fasírt, meg úgy általában az összes húsos étel? Sőt, jelenleg nem is vegetáriánus kihívásban vagyunk (ami szerintem kezdetnek bőven elég lett volna), hanem vegánban, szóval búcsút intünk a tojásnak meg az összes tejterméknek, a tejföltől a sajtig, és még a reggeli kávénkba se tehetünk ezentúl rendes tehéntejet, de mézet se. Nem ehetünk gumicukrot, se majonézt, viszlát, tejcsoki. Oké, ez durva volt, bocsánat.

Veganuár? Azt meg hogy? (Fotó: Ole Spata/picture alliance via Getty Images)

Oké, de akkor mit együnk?

Mi marad? Tádám: a növények, a gombák, meg a cukor. A növényevés rendkívül hasznos dolog, egy csomó egészségügyi előnye van, feltéve, hogy az ember jól csinálja. Mondjuk, ha jobban belegondolunk, már azzal is jót teszünk a szervezetünknek, ha az ipari körülmények között tartott állatokba szükségszerűen adagolt antibiotikumtól, esetenként hormonoktól megkíméljük magunkat egy kis ideig. A kérdés az, hogy meddig bírjuk.

Felkészülés és tudatos tervezés nélkül semeddig, ezt most borítékolom. És ez a legnagyobb baj a veganuárral: bedobják, hogy nincs itt semmi látnivaló, a hüvelyesek, bab, borsó, lencse, szója pont elég fehérjét tartalmaznak, a többit meg oldd meg fantáziával, csak hát a hüvelyesek hátulütőit jól ismerjük. Maradjunk abban, hogy roppant kellemetlen és társadalmilag egyáltalán nem elfogadott dolog, és a többség nem fogja vállalni, hogy léggömbbé puffadva éljen.

A másik baj a veganuárral, hogy januárban van, amikor még a fű se nő, nemhogy a zöldségek meg a gyümölcsök. Aki ilyenkor növényi táplálékot akar, az egészen biztos, hogy csak iparihoz és feldolgozotthoz fog hozzájutni. A piacra hiába megy ki, néhány zeller meg alma fog ott árválkodni, és bár ezekből nagyon finom salátát lehet készíteni, harmincegy napra kevés lesz. Marad a szupermarketes pak choi, szárzeller, rukkola meg édeskömény, ha változatosságra vágyunk. Ez pedig alaposan megnehezíti a helyzetet, mondjuk a nyári, friss gyümölcsöktől és zöldségekről roskadozó piacokhoz képest, és nem is tűnik annyira vonzó alternatívának. Tepertőkrém vagy madársaláta? Hm, nem is tudom. Mondjuk egy nyári „Stefánia vagdalt kontra bodzás eperkrémleves pirított mogyoróval” versenyben már sokkal egyértelműbb lenne, hogy melyiket választanám.

Húsmentes vegan élelmiszerek egy üzlet hűtőjében (Fotó: Lindsey Nicholson/UCG/Universal Images Group via Getty Images)

Lehetetlen küldetés

Ott vannak még segítségként a különböző, feldolgozott vegán élelmiszerek, vegán párizsi, vegán kolbász, vegán sajt, nos, én ezekből a minap bevásároltam és megkóstoltam egy csomót, hogy nektek már ne kelljen. Nem tudjátok, mekkora szívességet tettem ezzel, de én igen. Kaját nem szoktam kidobni, kivéve most, pedig tényleg kíváncsian és nyitottan álltam hozzá. Ráadásul, attól, hogy egy ultrafeldolgozott ételben borsófehérje van hús helyett, attól még ultrafeldolgozott étel, az összetevők listája meg hosszabb volt, mint a Háború és béke. Nem akarunk olyat enni.

Mindezek miatt nekem úgy néz ki a veganuár, hogy direkt vesztésre gyúrtak, akik kitalálták. Legyél vegán a kifagyott kertek, a farsangi fánkok és toroskáposzták idején! Szűz a kuplerájban, száraz az óceánban, Újpest-szurkoló a Fradi B középben. A bukás szükségszerű, de én azt mondom, hogy ez ne szegje kedvét senkinek! Ha valaminek nincs itt az ideje (és most ez a helyzet), erőszakkal sem fog menni, de ha eljön az ideje, mondjuk nyáron, a burjánzó kertek és a fél óra alatt megszalmonellásodó madártejek évszakában, akkor magától is meg fog történni. Főleg, ha valakit érdekel annyira a dolog, hogy ki akarja próbálni. Bónusz a fél év felkészülési idő, amikor lelkileg és szellemileg is ráhangolódhatunk a dologra, de főleg lementhetünk egy csomó tuti vegán receptet a netről, mert higgyétek el, vannak ilyenek bőven.