A babona szerint a zsebünkben hordott gesztenye megóv minket a betegségtől. Sok szülőnek lapulhat néhány szem az őszi séták után a lelkes kis gesztenyeszedő családtagoknak köszönhetően. Ha a náthát nem is segít elkerülni, gesztenyés finomságok nélkül nem igazi az ősz és a tél.
A gyerekeknek egyébként is többet jelent a gesztenye egyszerű téli csemegénél. Kirándulások alkalmával együtt gyűjthetjük, gyufaszálak segítségével kis gesztenyeemberkéket eszkábálhatunk belőlük, és csak a szülőkön múlik, hogy a mai mesedömpingben se feledkezzünk el Marék Veronika Kippkopp-sorozatáról. Kippkopp kalandjai generációkkal szerettette meg a figurákat és magát a gesztenyegyűjtést is.
Gesztenyegyűjtés után / Fotó: hsvrs, Getty Images
A Nagymarosi Gesztenyevirág Fesztiválon találkoztam először a mondással, miszerint az ókori rómaiak úgy tartották, ahol szelídgesztenye nő, az megfelelő letelepedési hely az ember számára is. A gesztenye emberemlékezet óta a kultúránk része. Fája egy bükkfaféle, ehető gyümölcsöt pedig kizárólag a szelídgesztenyefa (Castanea sativa) ad. Az apróbb szemű termés kiváló állateleség, a nagy szemű, úgynevezett maróni viszont évezredek óta emberi táplálék.
Magyarországon is megterem, a Duna-kanyar és a Dunántúl a két fő termőhelye, a világ legjobbnak tartott gesztenyéi pedig a mediterráneumban, azon belül is kiemelten Olaszországban teremnek. A régies magyar maróni név is Észak-Olaszországból érkezett a szókincsünkbe.
A budai várban virágzó gesztenyefák mögött a pesti látkép / Fotó: a_mikos, Getty Images
A kétarcú szelídgesztenye
A sült gesztenye az egyik legjobb dolog, amit téli séták, vásárok alkalmával falatozhatunk. A jellegzetes fekete sütőn sült, tűz felett pattogó, majd papírtölcsérbe töltött gesztenye illatát még azok is szeretik, akik magát a gyümölcsöt nem. A gesztenyével leggyakrabban mégis kis tégla alakú tömbökben, massza formájában találkozunk.
Ennek praktikus okai vannak, hiszen a gesztenyesütéshez kell némi türelem. Ha van időnk és kedvünk, mi is előkészíthetjük a masszát otthon: először süssük meg, majd pürésítsük a gesztenyét. A frissen sült, pörkölődött gesztenye viszont más ízű, intenzívebb, mint a püréé.
A pörkölt gesztenye ízesítés nélkül is finom csemege / Fotó: joannatkaczuk, Getty Images
Gesztenye, a hamisított finomság
A XX. század során több módon is utánozták a gesztenyét. A boltokban kapható tömbökben, sőt hosszú évtizedeken át még cukrászatokban is babbal, illetve krumplival ütötték fel a masszát. A főtt és átpasszírozott tarkababhoz cukrot és rumaromát adva egy az egyben helyettesítették is a drága vagy egyenesen hiánycikknek számító alapanyagot.
Manapság elsősorban a már említett utcai nassolnivalóként és édesség-alapanyagként gondolunk rá, de a különleges ízű gyümölcs emellett kedvelt krémleves-alapanyag, készül belőle mártás, és remek körete elsősorban vörös húsoknak és vadhúsoknak. Egykor kedvelt étel volt a tejben főzött, illetve az aszalt gesztenye is.
Nem véletlenül szerveznek Nagymarosra gesztenyefesztivált. A középkor legvégén járunk, amikor Beatrix királyné hatására gesztenyéseket telepítettek Nagymaroson, a király örömére. A történelmi emlékezet szerint Mátyás király egyik kedvenc eledele volt a gesztenyével töltött kappan.
Bár kétségtelenül nem a legdivatosabb alapanyagok egyike, ne gondoljunk azonban afféle avítt élelmiszerként erre az itthon is megtermő gyümölcsre. A gluténmentes táplálkozásban, illetve a cukorbetegek étrendjében például kitüntetett szerepe van. A glikémiás indexe 54, így nem emeli meg túlságosan a vércukorszintet. A szárított gesztenyéből kiváló ízű gluténmentes liszt készül, ami sokat segít a sütésben az így táplálkozóknak.
1933, Budapest, utcai gesztenyeárus a József körút – Rákóczi út sarkán / Kép forrása: Fortepan, fotóadományozó: Fortepan
Jó lesz a mélyhűtött gesztenyemassza is?
A cukor és aromák hozzáadása nélküli, natúr gesztenyemasszát bátran használhatjuk. Az egyszerre szilárd állagú, belül mégis krémesen omló, harapható, pörkölt ízű friss gesztenyéhez képest a massza sokkal tompább ízű, de édesség-alapanyagnak alkalmas. Miután felengedtük a masszát, tilos visszafagyasztani, de a kis 20 és 25 dekás tömbökkel nem fogjuk elszámolni magunkat.
Korábban jobbára a cukrozott, rumaromával ízesített gesztenyemassza volt kapható. Ezek kissé művi íze visszahozhatják a gyerekkori gesztenyepürézések emlékeit – csakis a kétes élvezeti értékű, bolti, növényi tejszínes habspray-vel!
Ha korrekt minőségű alapanyagokból készítjük a gesztenyés finomságokat, több is kihozható ebből a különleges gyümölcsből. Egy könnyen elkészíthető és mutatós recept következik, amihez használjunk csokibevonó helyett magas kakaótartalmú csokoládét és igazi rumot. A különbség érezhető, kóstolható!
Csokis gesztenyedesszert – sütés nélküli recept
A receptünkkel játszhatunk is kicsit. Ha ízesített-fűszerezett étcsokoládéba mártjuk, dobhatunk az ízeken. A választott gyümölcslekvár íze is meghatározó, akárcsak az (esetlegesen) beletett mézé. Akár gesztenyemézet is használhatunk!
A csokival bevont gesztenyefalatok nem csak desszertnek ideálisak. Kedves kézzel készített gasztroajándék, de nekünk is jól jöhet napközben. Vigyük magunkkal, és fogyasszunk el egy-két szemet a kávénk, teánk mellé napközben. Táplálóbb és finomabb, mint egy bolti csoki, és ezerszer jobb kis élénkítő, mint meginni egy energiaitalt.
Formázzunk gesztenyéket belőle! / Fotó: Lakos Benedek, Nosalty Ételfotó
Hozzávalók:
- 200 g natúr gesztenyemassza (natúr)
- 120 g zabkeksz vagy más keksz
- 75 g vaj
- 3 evőkanál erdeigyümölcs- vagy meggylekvár
- 1 teáskanál (igazi) rum vagy brandy
- 250 g étcsokoládé
- 2 csipet só
- Édesszájúaknak ízlés szerint még egy kis méz, juharszirup vagy agavészirup
Elkészítése:
- Vegyük ki a fagyasztóból a gesztenyemasszát. Másfél-két óra alatt legbelül is felolvad. Addig ne kezdjük el a többi műveletet, míg nem puhul meg.
- A kekszet aprítógépbe tesszük, vagy ledaráljuk. Ha egyik sincs, akkor egy lezárható zacskóba tesszük, és egy klopfolóval átlapogatjuk. Kész is a kekszmorzsánk!
- Egy vastagabb falú kislábasban vagy serpenyőben kis-közepes lángon, lassan felolvasztjuk a vajat. Egy pillanatra se hagyjuk magára a vajat, folyamatos kevergetés addig tartsuk a tűzön, míg barnított vajat kapunk.
- A barnított vajban forgassuk át a kekszmorzsát.
- Egy keverőtálba tesszük, majd elegyítjük a gesztenyemasszát, a vajas kekszmorzsát, a lekvárt, a sót, az alkoholt, és ezen a ponton kóstoljunk.
- Ha szeretnénk édesebbre a gesztenyés tölteléket, tegyünk hozzá még minimális lekvárt vagy egy kis mézet, juhar- vagy agavészirupot, ami akad otthon. Ha egyik folyós édesítőből sincsen, akkor csakis porcukrot rakjunk bele! A kristálycukor ropog a fog alatt.
- Az ízesített gesztenyemasszánkat hűtőbe tesszük pihenni, hogy ne legyen túl lágy a formázáshoz.
- Az étcsokoládét kézzel darabokra törjük, és vízgőz felett egy kis lábaskában olvasztani kezdjük.
- Elővesszük a beízesített gesztenyemasszát, és gesztenye méretű-alakú kis desszerteket formázunk belőle. A kevésbé ügyesek maradhatnak a golyóknál!
- A folyós étcsokiba mártjuk a bonbonokat, és rácsra sorakoztatjuk őket. (Ez lehet akár a sütőből kivett sütőrács is.) Úgy mártsuk bele, hogy a „gesztenyeszemeknek” meghagyjuk azt a részt, ami a gesztenyefigurák arca is szokott lenni. Számítsunk rá, hogy a rács alá fog folyni a csoki.
- Hűtőben dermesztjük négy órát. Kávé, tea mellé elegáns kísérő!
