Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az a nézet, sőt, orvosi javaslat, hogy együnk minden nap fél kiló nyers zöldséget, mert az jót tesz a bélflórának. Ha a bélflóránk örül, az kihat az egészségünkre, sőt, mindenféle olyan bajt elkerülhetünk, amit eddig eszünkbe sem jutott összefüggésbe hozni a táplálkozásunkkal.
Dr. Schwab Richárd gasztroenterológus tanácsai rendkívül meggyőzők, ki ne akarna egészséges maradni, a magyar egészségügy jelenlegi helyzetében meg egyébként is jobb megelőzni a bajt, mint kezelni, és ha ennek napi fél kiló zöldség elfogyasztása az ára, ám legyen.
Aki azonban ezt a tanácsot már kipróbálta, hamar rájöhetett, hogy nem is olyan egyszerű megvalósítani. Ha meg is van az elhatározás, számos gyakorlati probléma állhat az utunkba. Ezek azonban könnyen kiküszöbölhetők, menjünk is végig rajtuk!
Bevásárlás után / Fotó: Maria Korneeva Getty Images
A nagy pénzkérdés
A leggyakoribb kifogás az, hogy a zöldség bizony drága dolog. Nos, egészen biztos, hogy fél kiló répa, uborka vagy karalábé nem kerül annyiba, mint fél kiló sajt, sonka vagy csirkemell, a különböző édes tejdesszertekről, péksüteményekről, chipsekről nem is beszélve.
Ráadásul, ennek az egésznek akkor van igazán értelme, (mint minden diétának), ha a javasolt elemeket nem pluszban esszük, mondjuk a puding meg a keksz után, hanem helyette.
Na jó, ne legyünk ilyen kemények, fogalmazzunk úgy, hogy együnk zöldséget a főétkezés és a desszert előtt! Habár korántsem biztos, hogy fél kiló (vagy 10-20 deka) zöldség elfogyasztása után még szeretnénk sütit enni. Máris két legyet ütöttünk egy csapásra.
Jóllakni zöldségekkel?
A következő érv az szokott lenni, hogy jó, de fél kiló répában nincs annyi kalória, amennyi a sajtban meg a kenyérben, vagyis fajlagosan mégiscsak drágább. Ezen gondolkozzunk el egy pillanatra és rá fogunk jönni, hogy nem biztos ám, hogy ez rossz. Sőt, statisztikailag kimondottan jó, mivel a magyar népesség túlsúly terén az első három között van Európában, sőt, még világszinten is jegyeznek: mi vagyunk a tizedik legelhízottabb nemzet a világon.
Gyakorlatilag több magyar küzd túlsúllyal, mint ahányan normál testsúlynak örvendenek. Szóval, a szikár (hehe) tényeket figyelembe véve, nem olyan nagy baj, ha nem viszünk be annyi kalóriát, mint eddig.
Ez a hamburger remek példa, hogy hogyan toljuk el az arányokat a zöldségek felé. (Fotó: Pixabay)
A lelkünk persze ellenkezik, mert ami finom, az finom, és az ízeket a néplélek nem igazán a zöldségekkel társítja, hanem a zsíros cupákokkal, a foszlós kenyerekkel és süteményekkel. Ami a valóságban természetesen nem így van. A zöldség finom, gondoljunk csak bele, hogy egy egyszerű szendvics mennyivel jobban csúszik, ha van hozzá paradicsom, a pörkölt kovászos uborka nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül, a tojásos nokedlit pedig csak fejes salátával tudjuk elképzelni.
Kezdetnek egyszerűen csak toljuk el az arányokat: tegyünk a tányérunkra több paradicsomot, kovászos uborkát és fejes salátát és kevesebb szendvicset, pörköltet és tojásos nokedlit!
Ez így egyelőre a spanyolviasz kategória, de ebből még nem fog kijönni napi fél kiló zöldség. A következő, és valóban jogos probléma, hogy mégis, mik azok a zöldségek, amik nyersen ehetők egyáltalán? Viszonylag szegényes a felhozatal, a zöldségekből ugyanis főzni szoktunk. Már aki egyáltalán. Nyers fogyasztásra pedig van a paradicsom, a paprika meg az uborka (fermentálva is nyersnek számít), és a salátafélék. Utóbbiakkal vigyázni kell, hogy tényleg maradjunk a salátáknál, mint jégsaláta, római saláta, fejes saláta és társai. A rukkolát, spenótot és egyéb leveleket viszont heti egynél többször nem tanácsos fogyasztani, mert a bennük lévő oxalátsav árt a vesének.
Kénytelenek vagyunk tehát bővíteni a repertoárt. Szintén fogyasztható nyersen a sárgarépa, a karalábé, a káposzta(félék), a zeller, a cékla és a hagymafélék. Nyilván senkit se biztatunk, hogy rágcsáljon zellert, úgyhogy most jönnek az értékes jó tanácsok.
Színek, ízek, egészség / Fotó: VICUSCHKA, Getty Images
Készítsük elő szakszerűen!
Először is, amikor megvettük a zöldséget, rögtön mossuk meg! Így nem fogjuk ellinkelni a zöldségevést, pusztán azért, mert túl melós elkészíteni.
Tároljuk szakszerűen, hogy ne menjenek tönkre! Nincs szomorúbb dolog, mint mikor ránk rohad a drága pénzért, nagy lelkesen bevásárolt zöldség, amit anno az egészségünk letéteményesének hittünk, de most, hogy így ránézünk, már nem is értjük, hogy mit láttunk benne.
A salátaféléket (kivéve a jégsalátát) szedjük leveleire, mossuk meg, csepegtessük le, majd tegyük egy tálba (dobozba) és zárjuk le. Így sokáig friss marad. A jégsalátát öblítsük le egészben, majd zárjuk vissza a saját zacskójába. Ki van találva az anyaga, frissen fogja tartani a jégsalátát.
Zöldségtárolás okosan / Fotó: Oksana Nazarchuk M, Getty Images
A paradicsomot, paprikát, uborkát szobahőmérsékleten tároljuk, mert hidegen nincs semmi ízük. A répát, zellert, céklát, karalábét tegyük nejlonzacskóba, és úgy tegyük a hűtő zöldségtároló részébe, így roppanósak maradnak. Ha még ennél is előrelátóbbak vagyunk, meg is pucolhatjuk és fel is darabolhatjuk őket. Ilyenkor zárható dobozban tároljuk, aminek az aljába papírtörlőt tettünk, így sokáig frissen maradnak. A zöldhagyma is meghálálja, ha hűtőben tároljuk.
A káposztafélék meg mindent kibírnak.
Friss zöldfűszerekkel még finomabb minden. / Fotó: Kseniya Ovchinnikova, Getty Images
Levestől a snackig – hogy csússzon a zöldség
Na de mégis, mitől fog lecsúszni a nyers cékla meg zeller? Hát attól, hogy készítettünk belőle finom ételeket! A robotgép szeletelő és reszelő funkciója legyen a legjobb barátunk! Így pár perc alatt készíthetünk céklából, almából, joghurtból és majonézből isteni finom salátát. A szárzellerhez a Waldorf-saláta receptjét érdemes kipróbálni, de meg is tölthetjük mindenféle szendvicskrémmel. A karalábét és a répát el lehet rágcsálni olvasgatás közben is, bár lereszelve szintén salátaképesek.
Hogy a saláta mitől lesz finom, arról már többször is írtunk, de leginkább attól, amit szeretünk. Olívaolajtól, fokhagymától, kapribogyótól, fetától, pirított magvaktól, almától, mazsolától, szóval leginkább attól, hogy az ízek és állagok legkülönfélébb keverékét hozzuk létre. Rá lehet szokni, sőt, függővé lehet válni. Ezerszer finomabb egy jó saláta, mint egy krumpli vagy rizsköret.
Ez például egy saláta. Nem csoffadt levelek, hanem finom, szaftos, zamatos. (Fotó: Pixabay)
Szintén rengeteg nyers zöldséget, zöldhagymát, csírát, pak choi-t tudnak felvenni a nagy távol-keleti levesek, mint a ramen, a pho, a tom yum vagy a laksa. Sőt, ha jobban belegondolunk, a kovászosuborka-krémleves vagy a gazpacho szintén nyers zöldségekből készülnek, nem is kevésből.
A legfontosabb mindig az első lépés: vegyünk másfél kiló zöldséget, szigorúan olyanokat, amikkel terveink is vannak, és osszuk be három napra. Ha elfogy, jók voltunk, ha nem, együk meg a maradékot és irány a zöldséges az utánpótlásért! Mire ráununk a paradicsomra, rá fogunk jönni, hogy milyen zöldségekkel folytassuk az emberkísérletünket. Leginkább azokkal, amiket éppen kapni lehet a boltban, szóval hajrá, a kínálat mindig terelni fog bennünket.