Tortát sütni határozottan jó móka. Igaz, a „tortasütés” eléggé tág fogalom, nagyjából mint az „utazás”: nem mindegy, hogy Gárdonyba megyünk hétvégére, vagy a Távol-Keletet járjuk be keresztül-kasul, Pakisztántól Kamcsatkáig. Ugyanígy van ez a tortákkal is, egészen más kategória összerakni egy öt különböző ízű és textúrájú rétegből álló Őrség zöld aranya tortát, vagy megcsinálni Nigella régimódi csokitortáját, ami ugye a sütiből meg a krémből áll.
Ügyességet és némi technikai tudást azonban mindkettő igényel. Az Őrség zöld aranya bonyolultságú tortákba most nem mennék bele, foglalkozzunk inkább az egyszerű torták nagy kihívásával: a burkolással!
A tortaburkolás milyenségén dől el ugyanis, hogy a végeredmény „wow” lesz-e, vagy „aham, cuki”.
Hogy jobban körülírjam, úgy fog-e kinézni a torta, mint a remény vs. valóság fotópárokon az utóbbi, amit, hát ne szépítsük, leginkább a nyomi szóval lehet leírni. Ha pedig ügyesek voltunk, akkor a végeredmény egészen zavarbaejtően cukrászdai minőségre fog hajazni. Azzal a különbséggel, hogy sokkal jobb alapanyagokból készült, így sokkal finomabb is lesz.
Alap bölcsesség, hogy a krémmel sok mindent el lehet tüntetni, sok mindent viszont nem. A piskóta szétvágásának sutaságait ügyesen el lehet rejteni egy jó állagúra sikerült krém alá, bizonyos dőlést is lehet krémvastagsággal kompenzálni, de azért nem mindent.
Ha például a piskóta tetejéről sajnáljuk levágni a sütéskor óhatatlanul keletkező púpot, akkor a tortánk sajnos… nem tortára fog hasonlítani, hanem egy sztúpára.
Tortaburkolás okosan
Sok múlik a piskótalapok sorrendjén is: az egyenetlenségeket sokkal ügyesebben tudjuk kompenzálni krémmel a torta közepén, mint az alján vagy a tetején. Éppen ezért akkor vagyunk okosak, ha legfelülre az a lap kerül, ami sütéskor legalul volt, méghozzá fejre állítva, és máris adva van a tökéletes forma, amit csak követni kell a krémmel. Nagy segítség ez a kezdő tortasütőknek, de a haladóknak is, tekintve, hogy a jól kinéző torták pereme éles, az eredmény pedig szabályos henger alakú.
Burkolni két rétegben célszerű. Az első réteg a vicces „morzsakabát” nevet viseli, ahogy a nevében is benne van. Az a dolga, hogy megfogja a morzsákat és a végleges burkolatba már ne zavarjanak be. A morzsakabátot vékonyan kenjük fel a tortára, majd hagyjuk hűtőben megszilárdulni.
Amikor ez üzembiztosan megdermedt, jön a végleges burkolás, ez a réteg már lehet vastagabb, hacsak nem most divatos „naked cake”-et, vagyis pucér tortát készítünk, ahol átlátszanak a krémen a piskótalapok. Az is szép, leginkább kakaós piskótánál és világosabb krémnél mutat jól.
A sorrend
A burkolás nagy dilemmája, hogy előtte vagy utána helyezzük-e rá a tortát a végleges alátétre. Ha utána, az mindig rizikós, mert ugye át kell emelni a kész tortát úgy, hogy ne sérüljön meg. Ha viszont előtte, akkor összekenjük az alátétet, amivel onnantól kezdve bármit csinálunk, maszatos marad.
Ágyazzunk meg az alsó tortalapnak sütőpapírral! A szerző fotója
Szerencsére van rá egy jó trükk: tegyünk az alsó piskótalap alá négy oldalról sütőpapír csíkot, amit nyugodtan összekenhetünk. Össze is fogunk, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Különben is, ezzel nem érünk rá foglalkozni, amikor már tíz perce simogatjuk a tortát, hogy mindenhol egyenletes legyen a krém. Ha vannak ilyen igényeink. Ha nincsenek, az is trendi manapság, csak a megfelelő díszítést kell hozzá megkomponálni.
Amikor elégedettek vagyunk a művünkkel, ismét hűtőbe tesszük a tortát, és csak a megdermedt krém alól húzzuk ki a papírcsíkokat. Előtte bölcs dolog körbekarcolni egy kés hegyével, nehogy magával tépje a burkolatot.
Most pedig jöhet a legjobb rész, a torta díszítése, amihez már csak egy tanácsom van: komponáld meg előre, és ne menetközben találd ki, hogy mi legyen, mert abba könnyű belegabalyodni. Végül pedig, ha mégsem a konyha ékkövét sikerült aznap megalkotni, akkor sincs semmi baj, még mindig ott a torta íze, ami viszont mindent üt.