Polip
A Dél-Koreában népszerű sannakji úgy készül, hogy élő polipot apró darabokra vágnak, és úgy tálalják, hogy csápjai még mindig a tányéron tekergőznek. A sannakji-ínyencek elsősorban nem is csak a friss hús ízéért vannak oda, hanem magáért a fizikai élményért: állításuk szerint az érzés, ahogy a szezámolajjal bevont, mozgó csápok lecsúsznak a torkukon, semmi máshoz nem hasonlítható.
Bár a fulladásveszély miatt – amely évente körülbelül hat ember halálát okozza – a sannakji fogyasztása korántsem kockázatmentes, így is rendkívül keresett ételnek számít Koreában.
Hal
A japán ikizukuri a hagyományos szasimi (vagyis a nyers halból készült étel) egyik legradikálisabb fajtája; ebben az esetben ugyanis a hal annyira nyers, hogy gyakorlatilag még él. Az állatot általában kifilézik, hogy a hús láthatóvá váljon, de közben rendszerint arra is ügyelnek, hogy a még dobogó szív is jól kivehető legyen, illetve hogy a szerencsétlen, épp a haláltusáját vívó hal kétségbeesetten (valójában persze inkább motorikusan) rángassa a fejét.
Béka
Az ugyancsak Japánból származó békaszasimi esetében a béka nagy részét már holtában (de természetesen nyersen) tálalják, ám az étkezés a béka friss, még dobogó szívének elfogyasztásával kezdődik.
A tokiói luxuséttermekben ugyanakkor az ökörbékát élve tálalják, de másodpercekkel később a séf a késével precízen halálra szúrja. A szívet ezután azonnal odaadják a vendégnek, míg a test többi részét felszeletelik.
Garnéla
A részeg garnélarák Kína egyes régióiban népszerű étel, ahol az élő és még igen fürgén ugráló garnélákat megfürdetik valamiféle szeszesital-alapú szószban, amely alaposan lelassítja a mozgásukat, amikor végül az asztalra kerül; a vendégeknek pedig pontosan ekkor ajánlott elkezdeni az evést.
Lárva
Nem csak a rovarok, hanem számos lárva – vagyis a rovarok átmeneti fejlődési formája – is biztonságosan fogyasztható; akár nyersen vagy élve is. Az egyik híres példa az ausztráliai witchetty-lárva, egy aprócska, fehér, faevő lárvafajta. Az ausztrál őslakos közösségek már régóta fogyasztják a magas fehérjetartalmú, ám gusztusosnak aligha nevezhető állatot: a lárvát egyenesen a fákról gyűjtik, és vagy még frissiben – vagyis élve – eszik meg, vagy megfőzik – utóbbi esetben az íze állítólag a csirkéére emlékeztet.
Osztriga
A világszerte széles körben kedvelt osztrigát általában nyersen fogyasztják, ám azt sokan nem tudják, hogy az állat ilyenkor még él. Ezek a kagylófélék ugyanis nem pusztulnak el addig a pillanatig, amíg ki nem tépjük őket a héjukból, ami azt jelenti, hogy másodpercekkel a lenyelésük előtt még mindig teljesen életben vannak. Központi idegrendszerük azonban nincs, ami arra utal, hogy nem éreznek fájdalmat.
Hangya
A világhírű és trendformáló dán étterem, az Noma (ami ebben a formában 2025-től már nem működik tovább) számos híres ételéhez élő hangyákat használt. A menüválasztás mögött a séf, Rene Redzepi áll, aki először egy tokiói pop-up étteremben kísérletezett ezzel: akkor egy – természetesen még élő – garnélarákot díszített ugyancsak élő hangyákkal. Szerinte a hangyák egy csipetnyi kaffir citrom ízt adnak az ételnek, amely egyszerre savanykás és élénk.
